Szerelem, vallás, vállalás: ugyanaz - Zselenszky Tamás és Peter Penzel unplugged estje a Magházban
Képgaléria megtekintése2013.02.03. - 12:40 | Kánya Dóra - Fotók: Mihácsi Veronika
„Ha van zene, akkor az ő” - suttogja fülembe a szomszédos széken ámuló ismerősöm, és biccent egy nagyot a színpad felé. Én meg csak bólogatok, mosolygok, és sorjázom a helyeslést. Aztán azt veszem észre magamon, hogy bámulok előre, a fények irányába, a lábánál dalszövegtartóként funkcionáló sörösládára fókuszálok, majd mosódik a kép, és hagyom magam. Zselenszky Tamás szerint péntek este jó talajra esett a mag(ja), saját dalokat hozott, mi pedig hagytuk, hadd legyen az a csodagyerek, aki mindig is szeretett volna lenni.
Valamivel fél 10 előtt vörös fénycsóvák kereszttüzében, teltházzal vette kezdetét Peter Penzel és Zselenszky Tamás sajátos, saját dalos estje. A tudat szabadságának nagybetűs képviselői éjszakába nyúlóan "fogták húrok közé" a közönséget.
Peter Penzel előadásában megtudhattuk például, milyen gondolatok jutnak az eszébe, mikor végigsétál egy mezőn. Az angol szövegekre Zselenszky magyar dalokkal kontrázott, belecsípett az Eleven Holdas időkbe, sőt hozzákevert egy kis Radiohead-et is. Szerelmi vallomásai a ceruzacsonkoktól fél százalékon át, a Torzsa Gabriellát idéző „lányos" hangjáig terjedtek. A rózsaszín témák társaságában felmerültek nagy horderejű kérdések is, melyekre kifejező idézetek és bölcsességek helyett a legegyszerűbben, fél mondattal válaszolt. Ettől ő szerintünk a hiteles zenész megtestesítője. Ilyenkor pedig elgondolkodunk, hogy egy szál gitár nagyobbat szól, mintha egy banda püfölné a ritmusokat.
Pedig egyedül volt. Velünk volt egyedül.
Egyenlőnek lenni a társadalomban, ez szép és jó is, de a való igazság szerinte nem az egyenlőségben, hanem az azonosságban rejlik. A hallgatóság szempontjából remek kontroll alakult ki az előadókkal, Zselenszky szerint is „jó talajra esett a mag". Bíztatott minket, és végigjárta velünk a szeretet lerágott, felfedezett és újratöltött kérdéskörét. Bár az őszinteség néha átcsapott botrányosságba, mégsem mondanánk, hogy nem oda illő pillanatoknak lehettünk szemtanúi.
A soha nem növünk fel helyzethez méltón elég öregek vagyunk- mosolyogtak össze Peterrel. Mesélt a Művészetek Völgyés időkről is, mikor épphogy csak jutott ennivalóra, de a gitárt soha nem tette le. Minden szerző nagy álma, hogy a dalait énekeljék, neki ez sikerült, viccesen megjegyezte, hogy az övéit már nem egyszer hallotta részegektől. „A költőt még életében megéneklik".
Mi a magunk részéről nem gondolnánk, hogy a Magház közönsége csak józanságában tartott a dalokkal, de áténekeltük vele magunkat a szombatba.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás