Kötelezően dicsért dalok - A Dal: A köztévéshow – 1. rész

2013.02.03. - 14:50 | Orsó - Fotók: MTI fotó

Kötelezően dicsért dalok - A Dal: A köztévéshow – 1. rész

Néhány dolgot előrebocsátunk: e sorok írója az alábbiakban szigorúan a saját véleményét fogalmazza meg, valamint bevallottan, sőt: tervezetten NEM hallgatta meg a stúdiófelvételeket. Álláspontunk szerint az élő zene, vagy legalábbis az élő éneklés legyen a döntő. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a verseny egyrészt nem az énekesek, hanem (elvileg) a dalok megmérettetése; másrészt nem állítottunk fel abszolút mércét: a résztvevők mind óhatatlanul egy bizonyos stílus és színvonal képviselői kell, hogy legyenek, hiszen azért kerültek be ide. Ezt mi nem különösebben szeretjük, de ha már ezt kapjuk, hát éljünk vele.

Mindezen alapvetéseknek nagyon egyszerű oka van: a dalok erősen limonádék, középszerűek, egyáltalán nem kiemelkedőek, semmi érdemlegeset, különlegeset, egyedit nem tudunk megemlíteni velük kapcsolatban. Azonban tudomásul kell vennünk - ha nem is szívesen -, hogy oda, ahova szánják valamelyiket, bizony EZ kell. Láttuk, hallottuk korábban is, hogy ami érdekes, izgalmas, egyedi, ne adj' isten még mondanivalója is lenne, azt azonnal és csírájában kiejtik... Szóval így állunk a versenyhez, és ne ejtsünk szót magáról az Eurovízióról (majd ott, akkor lesz rá módunk bőven...).

„Csiszár Jenőt egy agyonhordott, büdös bakanccsal szeretnénk jól elagyabugyálni..."

No persze azért a másik oldalról közelítve azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ideözönlött az összes megasztár, ikszfaktor, voice és egyéb notabilitás-nevelő, celebritásképző műsorok színe-java, körítve régebbi, esetenként leszerepelt előadókkal (a versenydalok gyakorlatilag felének Geszti Péter írta a szövegét). Ki meri azt állítani, hogy nincs valahol előre eldöntve, hogy mi lesz a dolog vége...?

A köztévéshow megpróbál a szokásos elemekkel operálni, csak az a baj, hogy a sokat próbált néző ingerküszöbét már nem üti meg, amit ők nyújtanak (magyarul: unalmas a dolog). Egyébiránt mindenki szimpatikus: Gundel Takács Gábort eddig is szerettük, főleg a tavalyi Eurovízión megfogalmazott vagány véleményeiért (plusz a sportközvetítések, no de az más tészta), Novodomszky Éva meg ugyan teljesen ingerszegény személyiség, de legalább ráadtak egy izgalmas ruhát, ami által valamiféle ingert mégiscsak kiváltottak legalább a nézők férfitagjaiból. Csiszár Jenőt egy agyonhordott, büdös bakanccsal szeretnénk jól elagyabugyálni, Rakonczai Viktort (nem utolsósorban az eddig elkövetett zenei baklövéseiért) egy tál meleg vízben fojtogatnánk meg amúgy fenyegetően. Rákay „Hogyishívnak" Kálmánt nem kommentáljuk (a „miből lesz a cserebogár" tipikus esete, de azért egyszer szívesen megkérnénk élő adásban: ugyan definiálja már az intendáns kifejezést). Walkó „szándofárhárt" Csaba a szokásnak megfelelően a tavalyi résztvevő csapat delegáltjaként egészen szimpatikusnak tűnik. A leginkább kedvelt személyiség a felhozatalból vitathatatlanul Rúzsa Magdi: szép, kedves, megmaradt a kellemes tájszólása, és talán ő az, aki leginkább kimondja, amit gondol.

A műsor 10 dalt vonultat fel, ebből 3 versenyző a zsűri pontszámai alapján, a maradék 7-ből 3 pedig a közönség szavazatai alapján jut tovább. Nincs más hátra, mint a dalok elővezetése.


Az első elődöntő győztesei: Agárdi Szilvi (b1) és Pál Dénes (b2), Rácz Gergő (b3), Keresztes Ildikó (b4), Palcsó Tamás (j3), Baritz Gergő (j2) és Gyurcsik Tibor (j1) állnak a színpadon a Magyar Televízió A Dal című műsorának első elődöntőjében, az M1 stúdiójában 2013. február 2-án. A műsorsorozat győztese képviselheti Magyarországot a 2013-as Eurovíziós Dalfesztiválon. MTI Fotó: Bruzák Noémi

Kötelezően dicsért produkciók

Nincs könnyű dolga Fehér Zolinak: elsőként színpadra lépni soha, sehol nem egyszerű. Édes fiú, a súgógépről olvassa a fontos szöveget, nos, inkább énekelnie kéne a szentemnek. A magunk részéről mi ugyanis szeretjük az ő hangját, szerintünk simán lehetne belőle valaki ebben a magyar könnyűzenei katyvaszban. A dal dinamikus, tempós, bár átlagos. Zolin látszik az izgulás, ettől cseppet izzadtságszagúvá válik a produkció. Nem Eurovízió-dal, inkább tudnám elképzelni Zoli tizenharmadik önálló CD-jén egy hatodrangú töltelékdalnak. Csiszár (könyörgöm, mi a bánat az az orrán? Radar? Jézus...) nagyon komolyan veszi magát, ennek ellenére nem mond semmit, viszont azt jó sokáig. A többiek kötelezően dicsérik a produkciót, ezt az attitűdöt nagyrészt megtartva a műsor végéig.

A második jelölt a Mrs. Columbo, akik a fantáziadús névválasztás ellenére nem hagytak túl mély nyomot bennünk. Ne értse félre senki, a produkció teljesen jó volt, bár nem értjük, mit akarnak ezzel a számmal egy Eurovízió-válogatón? Mondjuk a csúnyácska, vézna, barna lánykából szőke, határozott frontember vált (nyilván semmi szerepe nem volt ebben párjának, Pély „Nemjöttát" Barnának, aki szintén versenyez A Dal mezőnyében...). Kár, hogy a hangja nem lett jobb. A hangszerelés izgalmas, a dal amúgy kellemes, bár jelentéktelen semmiség. Hopp, egy ritka pillanat: egyetértünk Csiszár véleményével.

Baricz Gergőről már az isten se mossa le, hogy Adélka fiúja volt, pedig ennél azért talán többre lenne érdemes. Már a felvezető szöveg közben tönkrementünk („Erdélyben... angolul... aztán később magyarul... vallomás..."), bár pozitívum, hogy nem súgógépezik, azt mondja, ami az eszébe jut. Béna, de legalább Ő. A fellépőruhája (tollas kabát) egyenesen brutális, amúgy kedves, helyes, jelentéktelen, amolyan karaoke-színvonal; mindent összevetve ez egy viszonylag erőtlen kis popdal, amiből a Puddle of Mudd eszméletlen jó számot tudna rittyenteni (javaslom átdolgozásra). Erőssége, hogy őszintének tűnik, ezt dicséri is a zsűri rendesen.


Fotó: Eurovision Hungary

A győri, végtelenül hosszú lábú, csinos, kedves tinilány, Bogi következik, akit természetesen képtelenség elfogulatlanul kezelni (lévén e sorok írója is győri). Tény és való, hogy 16 évesen itt lenni azért eredmény, akárhogy is. Tiszta, őszinte, romlatlan jelenség, aranyos lány. Jól énekel, azt a kis bizonytalanságot az izgulás számlájára írjuk. Jó a koreográfia is, érződik a vidám hangulat. Mondjuk azért a retró 16 évesen kissé furcsa, hiszen a magam kétszer 16 évével sem tudok hitelt érdemlően nyilatkozni a 70-es, 80-as évek hangulatáról, de nem baj. Megállja a helyét a mezőnyben. A zsűri pozitív véleményei ellenére alaposan lepontozza az előadást, de nem baj, Bogi, van ott még, ahonnan ez jött!

Palcsó Tomi nagypapás (súgógépes) szövegét erős és hangos „júj"-okkal kísérjük. Hogy Fábry szavaival éljünk: „Nem kéne ezt talán." Mindenesetre az nem kétséges, hogy Tomi izgalmas, érdekes hangszínnel bíró énekes, tisztán és gyakorlottan énekel olyan hangfekvésben, amire kevesen képesek. Azonban a dal sajnos nem jó. A refrén - aminek ütősnek, fülbemászónak kéne lennie - tökéletesen értékelhetetlen, semmitmondó. A szövegírónak üzenném, hogy nem lehet, és nem is kell minden Coelho-idézetet három sorba sűríteni. Rúzsa Magdi mondja ki egyedül a zsűriből, hogy ez a produkció egy jó énekes által elénekelt rossz dal volt, a többiek a szokásos hímelés-hámolás alá rejtik arcukról leolvasható véleményüket.

A számomra eddig ismeretlen Background tagjai roppant szimpatikusak a fiatalságukkal, színességükkel, lazaságukkal, vidámságukkal. Vicces hajú fiatalok zenekara, ami egyébként nem gond. Komoly baj viszont, hogy az ének elképesztően hamis, erőtlen és kifejezetten zavaró. A dal talán egész jó lehetne, ha lenne valaki, aki JÓL elénekli. A szaggatottság egyébként is maximum Cher-nél volt jó annak idején, de ott meg számítógép csinálta; a tavalyi Eurovíziós nyertest nem kéne ezzel is majmolni. Rakonczai Viktor mondta ki: idegesítő az énekesnő hangszíne - kár, hogy azt nem merte kimondani, hogy mennyire hamis volt. Kár a dalért.

Gyurcsík Tibor is gyarapítja a tehetségkutatósok sorát Örök harc című, természetesen Gesztivel közösen írt dalával. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a frizuráját: olyan, mint a süti tetején a tejszínhab. Ő is lenyomja a maga szokványos szövegét a dalról, és egy viszonylag gyenge kezdést produkál, ám meg kell mondanunk, hogy ez az első olyan refrén, ami valamennyire fülbemászó, igaz, ezt meg már százszor hallottuk különböző fiúcsapatok dalaiban, meg többek közt a Savage Gardentől is. Hiába dagad a nyak, ez az éneklés kevés... A dal közepén aztán robban a (szex)bomba, bejön a laza seggű rapperlány, amitől egy csapásra izgalmassá válik az épp felejthetővé avanzsáló előadás. Ez eddig az első Eurovízió-kompatibilis szám, és ebben csatlakozom Rúzsa Magdi véleményéhez. A többiekkel azonban nem értek egyet, szerintem jó húzás volt a csinos lány megjelentetése a nagy színpadi magányban!


Keresztes Ildikó adja elő Köteles Leander: Nem akarok többé játszani - című dalát a Magyar Televízió A Dal című műsorának első elődöntőjében, az M1 stúdiójában 2013. február 2-án. A műsorsorozat győztese képviselheti Magyarországot a 2013-as Eurovíziós Dalfesztiválon. MTI Fotó: Bruzák Noémi

Keresztes Ildikó nem akar többé játszani - és ezt el is várjuk tőle. A magyar rock-anyu eddig nagyon a magyar közönség tűrőképességének határán billegett, és most bizony sokat várunk tőle. A bevezetőjével nem lenne baj, de a brutálszörnyű szemüveg-haj kombináció kiveri a biztosítékot. Ildi, könyörgünk: énekelj, ne dumálj.

A színpadon hálistennek normál kinézetet rittyentettek neki (bár a fodrászokat legszívesebben megvesszőzném az egyen-göndörített sérók miatt). Az énekhanggal sosem volt gond Keresztes Ildikónál: tiszta, erős, rutinos előadásmód, kitűnő, hangsúlyos vokálokkal, végre ráz a hideg, és végre nem azért, mert szar. Köszönöm. Még azt is megkockáztatom, hogy ez a dalszöveg hiteles az ő előadásában. A dal sem rossz, bár talán nem az átlag befogadóképességet célozta meg: sokrétű, van íve, dinamikus, jó hangterjedelmű, sokat kívánó. Keresztes Ildikónak van gerince ahhoz, hogy mindazok után, amit a hírhedt X-Faktorban produkált, ő maga is megméresse magát, méghozzá itt és most. (Másrészt fura, hogy egy versenyben szerepelhet a tapasztalt profi és a 16 éves tini, de hát adjunk esélyt mindenkinek.) Nekünk bizony tetszett. Ildikó, tökmindegy, ki mit mond, mi szeretünk. Bocsássa meg nekünk a világ. (A zsűri mellékesen 10 pontokkal juttatja tovább Ildikót a következő fordulóba, érdemi vélemény nélkül.)

Rácz Gergő neve önmagában talán nem túl ismert, de ha azt mondjuk: V.I.P, máris más a gyerek fekvése. Bizony, ő Rakonczai Viktor társaként képviselte hazánkat az 1997-es Eurovíziós versenyen Dublinban, ahol egyébként a 12. helyen végeztek a „Miért kell, hogy elmenj?" című (viszonylag rossz) dallal (a videóban külön kiemelném Viktor haját és mozgását).

Nos ezek után nem csoda, ha Gergő itt van a 30 között, bár őszintén szólva nekünk eszünkbe sem jutna egy olyan versenyen indulni, ahol a saját korábbi zenésztársunk az egyik zsűritag: ezzel mind a magunk, mind az ő (maradék) hitelét végképp romba döntenénk (meg minek indulnánk, mikor egyszer már kijutottunk oda?). Nos, nekik nincs ilyen félelmük. Rácz Gergő természetesen Geszti segítségét vette igénybe dalszöveg terén (végülis Magyarországon gyakorlatilag egyetlen dalszövegíró létezik, nemigaz?). A dal alapvetően egyébként szimpatikus, amolyan Eurovíziós. Itt is megjelenik az a szaggatottság (ó-ó-ó), ami helyett nyugodtan lehetett volna valami szöveg, de hát inkább használjuk a tavaly már bevált receptet... A dal vége a legjobb, amikor az összes résztvevő énekel, így kellett volna végig, akkor még jobb lehetett volna. Azért Walkó Csaba 10 pontját kissé túlzónak érezzük.


Pál Dénes (b) és Agárdi Szilvi (j) adja elő Szabó Zé-Molnár Tamás Szíveddel láss című dalát a Magyar Televízió A Dal című műsorának első elődöntőjében, az M1 stúdiójában 2013. február 2-án. A műsorsorozat győztese képviselheti Magyarországot a 2013-as Eurovíziós Dalfesztiválon. MTI Fotó: Bruzák Noémi

Végre elérkeztünk a mai utolsó dalhoz, amit természetesen Agárdi Szilvi és Pál Dénes ad elő. (Nyilván utolsóként kell, hogy sorra kerüljenek, hogy szükség esetén a közönség jól emlékezzen rájuk.) Ez a produkció több sebből vérzik. Agárdi Szilvi kedves, szimpatikus és gyönyörű, de az énekhangja nem helyezi őt előbbre semmilyen szempontból. Dénes olyan, amilyen, összességében sajnos egyikük sem jó énekes, és együtt sem lettek jobbak. Az Eurovízión azonban sok szempontból a külső a döntő faktor, így viszont már simán esélyesek lehetnek a kijutásra. A dal egy nyál, de hát ez van; közönségkedvencek (kereskedelmi tévé-utórezgés), de ettől még nem lesz jó semmi, sőt.

Nem, kedves zsűri, ők NEM fantasztikus előadók. NEM gyönyörű a dal. Kezdjük azt hinni, hogy valami másik műsort nézünk, vagy hogy ekkora a különbség a stúdió és a tévés adás közt.

Egyébként mindegy, mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy itt is előre lejátszott meccsről van szó. Nevetséges, mint ahogy a közönséget szavazásra buzdító sablonszöveg is. Időhúzás, reklámok, tizenhatszor végigmegyünk az eddigi produkciókon. Istenem, hol van már a régi jó levelezőlap-módszer...?

Megjelenik két extra produkció is. A valamelyik Megasztár-sorozatból ismert Hien meglepően jól énekel a Fool Moon-nal kísérve, már ez megérte az eddigieket (jót tett neki az a pár év és egy jó énektanár). Lady Karnevál hujberferences-MÁZS-os-pléjbekkes szörnyedvényére azonban nem voltunk kíváncsiak és nem is értjük, hogy ez mi, meg hogy, meg... egyáltalán?

A mai végszó: továbbjutott az Agárdi Szilvi-Pál Dénes duó, Keresztes Ildikó és Rácz Gergő a zsűri szavazatai alapján, emellett Baricz Gergő, Gyurcsík Tibor és Palcsó Tomi a közönség szavazataival. Akárhogy is nézzük, a mai felhozatalból nagyjából erre számítottunk, de hogy mi lesz itt még...? Találkozunk egy hét múlva!

A Dal - meghallgattuk az első elődöntő 10 dalát

2013.01.31. - 02:50 | Büki László 'Harlequin'

A Dal - meghallgattuk az első elődöntő 10 dalát

Február 2-án indul A Dal első elődöntője, melyben 10 előadó szerepel. Meghallgattuk, mivel korbácsolja a közízlést a királyi tévé heteken keresztül, és bevalljuk, meglepődtünk. Popzene fogyasztási szokásainkat Eurovízió-módra konfiguráltuk, aminek a vége az lett, hogy a dalok többségét hype-oltuk. Szubjektív ostorsuhogtatásunk a magyar zenei ugaron.

 

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

BLH 2013.02.03. - 17:13
Előzetesen a 6-ból 5 továbbjutót eltaláltam, ez azért nem rossz (lásd: csatolt írás). A cikkel nagyrészt egyetértek, tudva, hogy kiérlelt zenei ízlésű hallgatóknak nehéz dalfesztivál-kompatibilis módban látni/értékelni a produkciókat.

Lehet, szentségtörés, de szerintem dimenziókkal jobb dalok vannak idén a 30 között, mint tavaly (a 20ban). Megkockáztatom, a legjobbakat nem is hallottuk még, és már az első 10 dal is tartogatott kimondottan kellemes meglepetéseket. Ha le tudjuk vetkőzni a zenei közízlésből fakadó előítéleteinket, és kvázi tudunk "asszimilálódni" benne (mármint a közízlésben), akkor annyira nincs is rossz dolgunk hallgatóként... :D

Ami nem tetszik: a zsűri diszkrét dalsimogatása... erre ékes példa a Bakground és Bogi dala, mindkettő jó kritikát és a legkisebb pontszámot kapta. Legalább ne csapják be szerencsétleneket, de valahol érthető, hogy élő adásban nem süllyesztik el a dalt (mert ez elsősorban dalverseny, és nem az előadókról szól).

Geszti jó szövegeket ír, mindhárom dalszöveg teljesen vállalható volt szerintem, Fehér Zoliéban pl. olyan sorokkal, mint a "Csak oda lépek én, ahol a lábnyomodban tűzrózsákat fúj a szél..."). És ezt Csiszár is jó lecsekkolta. :) Lájk!! :)

Visszatérve a Backgroundhoz: bazira idegesítő a lány hangja, és jól írtad Orsó: hamis is. Amit Rakonczai mondott a dal hangszereléséről, azon meg egy valamirevaló zenész padlót fog... néztem a fickót, aki "hangszerelte", néha belepaskolt a Vortex-be, amúgy legtöbbször csak a nyakában lógott súlyként... :D A dobos arc állat volt, miatta bírtam végignézni a dalt, a hátsó kameraállás telitalálat volt az amúgy számomra viselhetetlen produkcióban (ahogy írtam: rengeteg tartalék van a kacatpopban...).

Fehér Zoli édes pofa, de ennyi. Ez a hang éretlen szerintem, a dal meg egy húzós rockabilly, jó szöveggel. Ahogy írtam, ennél konszolidáltabb a dalverseny közönsége. :D

Bogi dala kis aranyos, a lány is szép, már-már koraérett, soha véget nem érő hosszú combokkal... :P :) De ugye nem komoly, hogy bárki is számolt vele? Színpadi rutinhoz jó, a zenei pedigrében és CV-ben meg frankón mutat. :DD

Örülök, hogy Magdi ugyanúgy látta Gyurcsík Tibi dalát, ahogy én (néha az volt az érzésem, olvasták az előzetes kritikát... :DDDDD ), és szerintem is a 10ből ez volt a "legeurovízió-kompatibilisebb" dal. Legalábbis az eredeti verziója, mert az élő verzió halványabb volt nála, engem főként a vokál idegesített, ami szinte az eredeti dalban megszólaló elektronikát váltotta ki. A rapper csaj dimenziókkal satnyább volt, mint az eredetiben megszólaló srác, ami valóban odavágós!! Kicsit puhán indult a dal, de a továbbjutása teljesen jogos! Ajánlom az eredetit, mintha Ákos énekelné! :D

Palcsó Tomi: roppant érdekes felfedezés nekem az ő dala. Nem egyszer hallgattam meg a dalokat, hanem minimum 4-5ször. Tomit talán a legtöbbször (Völgyesi Gabi és Szabó Ádám is sanszos a sok hallgatásra... :D ). Elsőre túl direkt, fülbemászó. Ahogy írtam: tingli-tangli. És (amivel nem kezdünk mondatot :D) itt játszott be az, hogy többször futottam neki, mert amúgy abba a HIBÁBA estem volna, amibe Rúzsa Magdi, hirtelen felhorgadó őszinteségi rohamában... :D A dal verzéje és refrénje közti átvezetés (bridge) tartalmaz olyan sorvégi finomságokat, amikben a 20-30-as évek "hanglejtése" köszön vissza. Az élőshowban ezek a sorvégek elnyújtottabbak voltak, kicsit rétestésztás lett tőle a dal, az eredetiben viszont sokkal inkább bájos, "fredaszteres", kicsit régimódi stílusú volt (pl. Taco - Puttin' On the Ritz ). Ez olyan zenei finomság, nüansz, amit vagy észrevesz valaki, és kedves lesz számára a dal, vagy nem, és akkor ejti a "rossz dal, jó énekessel"-kukába.

Baricz Gergő tollas-indiános gúnyája szerintem telitalálat volt a dalhoz, és igenis respekt a stájlisztnak érte! Orgánumban kicsit Johnny Cash-Chris Isaac kombó a fickó, ehhez a vonalhoz pedig bazira jól állt a kinézete. :) A felvezető szöveg nekem egyáltalán nem volt gáz: őszinte volt és közérthető... nem Nietzschét fog elemezni egy előadó sem a dalszületés mikéntjeként, de ugyanúgy nem fogja pl. Fodor Ákos haikukba oltva elverselni sem. :DDD Néha kimondottan bizarr levetkőzni a másként gondolkodó énünket, és kicsit belebújni a mainstream gondolkodás közérthetőségébe... :DD

Keresztes Ildikó: nekem a legnagyobb csalódás. Én nem neveztem volna, függetlenül attól, hogy lehet szimpatikus ideológiát keríteni az ő részvételére. Befutott énekesnő, kinek és főleg mit akar bizonyítani?? Én mindezt úgy veszem, hogy egy tehetséges, kevésbé ismert előadótól vett el helyet... mondjuk épp a Mrs. Columbótól. :) A dalt nem minősítem, mert számomra minősíthetetlenül ***, a szöveg meg pláne! Ennyire közhelyes, semmitmondó szöveget rég nem hallottam, a dal meg kezdő rockzenekarokra jellemző, akik kiragadnak hatásvadász rockkliséket, és nyakon öntik jóadag őszinteségi rohamtól kísért fortissimóval... :DDD Kötelet Leandernek! ;) :D Nem a hanggal volt bajom, mert KerIldinél az nem lehet kérdés, hogy aranytorok!

Mrs. Columbo, ha már felhoztam: kimondottan kellemes, és valóban nem első hallásra magát megadó dal. Csiszárral ismét egyetértek, amivel viszont nem, hogy a zsűri szerintem zenei igényességében és talán megjelenésben is a legegyedibb produkciót szórta ki... Mekkora már a női nagybőgős, meg egy szexbomba énekesnő... eh... halvérű f@ßok... :DDDDDD

Rácz Gergő: engem nem zavar, ha valaki ismétel egy fesztiválon, nem RG lesz az első. Az, hogy Rakonczai ott ül a z(s)űrben, és egykor zenésztársként együtt danoltak Dáblinban, az kicsit pikáns valóban, de a dal van annyira jó, sőt, szinte a legjobb a 10 közül, hogy ne ezen múljon. A Geszti-szöveget újra csak méltatni tudom, ízléses, hívószavas, közérthető, mégsem közhelyes. Szerintem ha csak ilyen szókincsű, ilyen képekkel operáló dalok születnének, szavunk nem lehetne a magyar slágerekre. A vokál zseniális, főleg a végén, ahogy írtad, a szaggatás meg dalverseny-konform. :DDD

A végére hagytam azt a dalt, ami számomra szó szerint veszélyes. NEM AKAROM, hogy ez a dal képviselje az országot. Ez egy "körzős-vonalzós" motyó, hatásvadász és számító!!! Sem a tvájlájt csávó, sem a látássérült kislány nem jó annyira (még szólóban sem!), hogy ezzel a dallal képviselje az országot. Ez a dal tipikusan a 2 évvel ezelőtti nyertes, azeri duó inkarnációja: két szimpatikus-szerethető fiatal érzelmes nyálcsorgatása. Szirupos, közhelyes, a legrosszabb aspektusú fesztiváldal - épp ezért sanszos a messzire jutása. Ezért írtam: veszélyes. Nincs benne mélység, csak látszatmélység van, a valódi, hiteles érzelmektől messze esik. Kihasznál egy helyzetet (vak lány) és kihasznál egy tendenciát (lebutított közízlés). Nem az énekes tehetnek róla, hogy ostorozom, hanem a zsűri, aki továbbjuttatta!! Ugyanis ha van tuti, ezt a dalt a közönség simán továbblövi. Ezért lehetett volna merész és tökös a zsűri, hogy nem egy fülbehízelgő nótát tol tovább, hanem szakmailag felvállalja azt, ami egyébként a dolga...
Patrik 2013.02.03. - 19:57
Nekem maga a zsűrizés nagyon nem tetszett. Zsűrizni nem úgy szoktak, hogy mindenki magában eldönti, kinek hány pontot ad, aztán egyszerre látjuk mindenki pontszámát? Valahogy nem jó az, hogy az előző 3-4, már ismert pontszám után gondolkodik még az utolsó zsűritag, hogy egyet értsen-e... Mert ugye általában azt láthattuk, hogy az első voksoló volt a vezérkos, akit aztán nagyrészt követett mindenki... Sokszor az volt az érzésem, hogy nem a dalt pontozták, hanem azon gondolkodtak, hogy egyet értsenek-e az előttük pontozóval... Én bizonytalannak tartom őket, és ahogy BLH is írta, agyondicsért dalokat aztán 1 perc múlva jól lepontoztak...
Orsó 2013.02.03. - 21:28
Harle, miért nem írtál egy külön cikket :D

Patrik, egyetértek, a zsűrizés elég gány így, esély sincs arra, hogy az első zsűritagot kivéve valaki a saját pontszámát adja (vagy legalább elhiggyük, hogy tényleg azt a pontot akarta adni eredetileg is).
BLH 2013.02.03. - 21:32
Kitehetem önálló cikknek is. :D Csak így van egy kontraszt egy íráson belül, ami annyira azért nem mondd ellent egymásnak. :)