Ül egy kis széken az öltözőben, mert az egyetlen fotelt előzékenyen átengedte nekem. Talpig úriember. A diktafont ugyan bekapcsoltam, hogy el ne vesszen egyetlen szó sem, de mégis feszülten figyelek. Fogva tartja az érdeklődésemet ez az egyszerű, természetes, sztárallűröktől mentes fiatalember akkor is, ha éppen nem néz rám - mert valahol elmerül az emlékek és a felbukkanó gondolatok felhőiben - csakúgy, mint amikor a színpadon van.

Hogy vagy?
Nagyon kellemesen éreztem magam itt Kaposváron! Elég sok színházi fellépésem volt mostanában és ezek miatt nem igazán jutottam el vidéki koncertekre. Most kicsit ismerkedve kezdtem, hogy mit fogunk a közönséggel együtt kihozni ebből az estéből, de nagyon fogékonyak voltak mindenre, mind mozgásban, mind éneklésben, így jól sikerült ez a mai este. Sajnálom, hogy ily' hamar vége lett!

Ezt a közönség is nagyon sajnálja, ebben biztos lehetsz! Nagyon sokan kértek tőled dedikálást és közös fotót, alig akartak elengedni. Azt tapasztaltam mégis, hogy néha még összekevernek a testvéreddel, Csabával, aki megnyerte az első X faktort 2010-ben és Te pedig az 5. helyen végeztél akkor, 19 évesen. Most hogyan mutatnád be magad?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Az ember önismerete rendkívüli módon érdekes, például saját magammal szemben nekem is vannak torz képeim mind pozitív, mind negatív irányban. Van, amiben rosszabbnak képzelem magam, és van, amiben jobbnak, mint amilyen vagyok. Még sokkal jobban meg kell ismernem saját magam ahhoz, hogy valójában biztosan tudjak állítani bármilyen tulajdonságot magamról.

Nagyon szerény vagy. Jut időd tanulásra most? Miben szeretnéd továbbképezni magad?
Édesapám mindig azt tanította kicsit koromtól, hogy az ember, mindegy, hogy mi lesz, ha nagy lesz, csak abban ő legyen a legjobb, és amit választ, azt hivatásszerűen úgy űzze, hogy próbáljon meg célirányosan a legtöbbet elsajátítani belőle és a legjobb lenni benne. Az éneklés egy rendkívül szubjektív dolog, hogy kinek a hangja teszik, így aztán nyilvánvalóan nem lehet a legjobbnak lenni, de az a jó, hogy a legrosszabbnak se.

Hála az égnek, nagyon sok fellépésem van, azokra készülök, így aztán énektanárhoz, zenetanárhoz, ritkán jutottam el mostanában, de teher alatt nő a pálma és azt gondolom, ha ezt így megfogalmazhatom, hogy sokat fejlődtem az elmúlt két év alatt. Jövőre folytatom a tanulmányaimat ebben az irányban, valamint szeretnék valamilyen felsőoktatási intézményben is továbbtanulni és polgári foglalkozást is választani.

Megnevezhetők azok a személyek, akiknek adsz a véleményére, visszajelzésére?
Az a vonal, amit mi képviselünk, a mainstream, az a nagyközönségnek szóló zene. Van, amikor ezzel nem értek egyet, van, amikor igen. Fogalmazzunk úgy, hogy most épp egy olyan állapotban vagyok, amikor elfogadom, hogy ilyen zenét csinálunk. Viszont, amint ezt elfogadom, akkor a nagyközönség, mint a legnagyobb szakmai zsűri véleményét nem lehet pár emberen lemérni, hanem csak az egész társadalmon. Ezért sok embernek a véleményére adok: bátyáméra, Szomor Györgyére, Kővári Judit énektanárnőére. Sokakat meghallgatok és próbálok figyelni rájuk, valamint igyekszem sok elvárásnak megfelelni, ez néhol nagyobb, néhol kevesebb sikerrel megy.

Beszéljünk egy kicsit a színházról. SingSingSing Veszprémben a Petőfi Színházban, Monte Cristo grófja a békéscsabai Jókai Színházban és mindkettő a RaM Colosseumban Budapesten. Robin Hood a legújabb.....
Az egész tán oda vezethető vissza, hogy annak idején játszottam egy darabban, ezt úgy hívják, hogy SingSing Sing és a hatalmas sikerre való tekintettel - már 4 éve mindig telt házzal megy, pótszékekkel - a mai napig játsszuk. Itt ismerkedtem meg Szomor György zeneszerző-rendezővel, akivel nagyon jó barátságba kerültünk és ő terelgetett ebbe az irányba. Azt gondolta, hogy ez a színházi világ közel állhat hozzám, jól állhat nekem és az a helyzet, hogy beletrafált, mert a közös munkát én annyira élveztem - remélem, hogy ő is, a Monte Cristo grófja musical kapcsán, hogy később felkért egy másik darabnak, a Robin Hoodnak az egyik főszerepére. Williamet alakítom ebben: ő Robin Hoodnak az öccse. Ez már egy jóval több prózai megszólalást is tartalmazó szerep, mint Dumasé a Monte Cristoban. Nagyon megtisztelő, amikor bármilyen, ilyen irányú felkérés érkezik. Most csinálunk egy darabot, ami Frank Sinatra életéről fog szólni. Ezen nagyon sokat dolgozunk, és valószínűleg jövő februárban lesz megtekinthető a RaM Colosseumban , valamint Békéscsabán, a Jókai Színházban. Szomor György írta és rendezi, én leszek a főszereplő. Januárban kezdjük el a próbákat.

Gratulálok! Testvéreddel együtt karitatív programokban is részt vállaltok, nem is keveset. A Te UNICEF-fel való együttműködésedről viszont keveset lehet még tudni...
Alapvetően azt gondolom, hogy a hírnév és a siker az nem csak egy áldás, hanem sokkal több felelősség is. Szerettem volna ezt a hírnevet, ezt a hatalmas fórumot, arra használni - ha már az emberek meghallgatnak és felhívhatom a figyelmüket dolgokra, hogy olyan ügyek mellé állok, amelyek számomra fontosak. Az ember nagyon bizalmatlan, főleg a mai világban, azzal kapcsolatban, hogy azok a pénzek oda jutnak-e , ahová szánjuk és nem pedig valakinek a zsebében landolnak-e. Sajnos én is belefutottam már olyanba, amikor segítettem egy csoportnak a munkáját és próbáltam mindent megtenni, hogy ez az ügy jól sikerüljön és később kiderült, hogy nem pont azt a nemes célt szolgálta a pénzszerzés, hanem vagyonszerzési okai voltak. Az UNICEF számomra teljesen megbízható biztos pont, mint a legnagyobb, gyermekekkel foglalkozó segélyszervezet, és munkájukat az egész világon látni lehet. Örömmel adom a nevemet egy olyan dologhoz, ahol biztos lehetek benne, hogy tényleg oda jut a pénz vagy bármilyen segítség - legyen szó ruhákról vagy gyógyszerekről, ahol ezeknek az embereknek szüksége van rá.

Fontosak neked a gyerekek.... Mit üzensz a nekik?
Az üzenet a legfontosabb és tán ez a legnehezebb is, hiszen jómagam is, mint élvonalbeli előadó, gyermekek egy generációját nevelem én is. Megvallom őszintén, hogy az X faktor előtt is és talán még alatt is igencsak kisfiú voltam, akinek megvoltak a maga rossz tulajdonságai (nem voltam egyébként egy minden helyzetben úriember és nem voltam egy legjobb mintagyerek), de aztán ezzel a hírnévvel megéreztem a felelősségét is a dolognak, s ideje volt felnőni és olyat adni a következő generációnak, ami továbbviszi, építi a társadalmunkat. Próbálok olyan értékeket képviselni és átadni, ami jobbá teszi a világot és őket is. Igyekszem mind a tanulásra felhívni a figyelmet, mind pedig arra, hogy az önmagunkba fektetett energia az mindig megtérül valahol és hogy nem kell mindig a könnyebb utat választani, mert az nem mindig a jobb is.

A minap indultál egy Lovas Világkupán. Hogy kerültél kapcsolatba a lovakkal és a Lázár testvérekkel?
Ez egy nagyon jó sztori! Most így hirtelen nem is tudom felidézni, mióta ismerjük egymást. A Lázár testvérekkel nagyon sok közös tulajdonságot vettünk észre köztük és köztünk, Vastag testvérek között. Rendkívüli módon imponált nekünk, amilyenek ők egymással, és amit ők képviselnek, az nagyon is összeegyeztethető azzal, amit mi képviselünk a bátyámmal. Nagyon sok közös tulajdonságunk van, nagyon hasonló emberek vagyunk, én inkább Vilire hasonlítok egy kicsit, Csabi pedig a Zolira, mind a kettőjükkel nagyon jó barátságban vagyunk. Zoli szerettette meg velem a lovakat. Először nagyon féltem, hogy itt azért csak nagyot lehet esni, de azért lépésről lépésre megszerettem a lovakat és sokat tanultam tőlük

A Lovas Világkupa alatt meghirdettek egy jótékonysági akciót a Magyar Lovasterápia Szövetség javára. Fontos ez nektek?
Saját magam tapasztaltam meg azt, hogy a lovak mit tudnak adni az embernek. Azt gondolom, hogy eleve mindenkiben benne van a természetbe való visszakanyarodás, vonzódás, mert ez nyugtatja meg. Ha csak steril fehér falakat látnál magad körül, egy idő után beleőrülnél. Szükségünk van a természetbe való visszanyúlásra. Nem is tudtam, hogy ez nekem mennyire fontos, amíg ki nem mentem Domonyvölgybe. Amikor először felültem a kocsira és 5 percen keresztül csak azért imádkoztam, hogy az első kanyart túléljük, akkor ott olyan távolinak tűntek azok a kérdések, hogy mi lesz a fellépéssekkel és mikor lesz lemezem, hirtelen az aktualitás vált fontossá.

Amikor leszálltunk a fogatról, megnyugodtam. Egy igazi, érző, dobogó szívű állatnak a közelsége rendkívüli jó érzésekkel tölt el és akkor azt érzi az ember, hogy valamelyest visszakanyarodott a természetbe. Én is így voltam vele és láttam azt, hogy mit tanítanak nekem: hogy az elején hiába ismertem a parancsszót, és a mozdulatot, amivel rá tudom venni arra, hogy a ló úgy döntsön, ahogy akarom. Igazából itt nem uralkodni kell az állaton, hanem közös nevezőre jutni. Ez nem olyan, mint az autó, hogy kuplung van, meg fék, meg gáz, bár van fék a fogaton (nevet). Ennek a megtanulása sokban segített abban, hogy az emberekkel is hogyan lehet közös nevezőre jutni, nem pedig uralkodni rajtuk. Eleinte a ló nem engedelmeskedett, mert nem voltam elég határozott, nem voltam elég céltudatos, nem tudtam pontosan, hogy mit akarok, és a ló érezte rajtam, hogy én félig ezt gondoltam, félig azt. Mivel ezt így nem lehet csinálni, muszáj célzatosnak és jónak lenni. Az így megszerzett tudást az előadói életembe is át tudtam ültetni, hogy céltudatosabb és határozottabb lettem.

Azt mondtad, hogy imádkoztál. Hiszel Istenben?
Hát ez egy nagyon bonyolult kérdés. Azt gondolom, hogy mindenkinek megvan a maga istene. Én keresem a magam Urát. A vallás témával két témakörben kerülünk kapcsolatba, az egyik az élet értelme, a másik pedig a halál. Az élet értelmét minden nap megélem, átérzem és látom, amikor embereknek adhatok; látom, hogy milyen embertömegek vannak és hogyan viselkednek együtt vagy külön-külön. A halál témában pedig még nem vagyok kompetens és remélem, hogy még sokáig nem is leszek. Még nem fogalmazódott meg bennem ez a fajta keresés , vágyódás. Most nagy önmérséklettel azt mondom, hogy vannak megmagyarázhatatlan dolgok a világban, amikre valami magyarázatot csak kell találni és próbálok is ilyet találni. Mérsékeltem hiszek valamiben, lehet, hogy ez majd egyszer, sok év múlva felerősödik, meglátjuk.

Szoktál megérintődni a koncerteken?
Nagyon sokszor, persze. Anélkül nem is lehetne. A különbség a színház és a popkoncert között az, hogy a színházba nem mehetsz be a popkoncertes arccal, a popkoncerten pedig csak Vastag Tamás lehetsz, nem lehetsz se William, se Monte Cristo grófja, ott csak önmagad vagy. Ez tán a szépsége is, mint ami volt a mai is. Az ember persze, hogy megérintődik, hisz a saját lelkét teszi ki, viszi ki a színpadra, a saját lelkét adja oda, és az, hogy ők ezt hogyan fogadják, ez igenis számít, hisz te mindenedet odaadod. Nagyon sokszor meg szoktam érintődni, mert a popszínpad nem egy színjáték, az a valóság és a valóságot megélni nehezebb, mint eljátszani a nem valósat a színházban.

Ebből kifolyólag a közönség az igazi zsűri, aki eldönti, hogy ki az, akit arra a pályára ítéltet és kit nem, és eldönti azt is, hogy mi az, amit valósnak érez és valósnak él meg. Akkor szoktam megérintődni, amikor látom az embereken, hogy megértették azt az üzenetet, amit átadtam és hogy megértették azt, hogy ki vagyok én. Egy koncerten több ember bőrébe is bele tudunk bújni, saját magunkból több tulajdonságot meg tudunk jeleníteni. Van, amikor bulizni kell, , van, amikor nevetünk, van, amikor sírunk, sokfélék vagyunk a koncerten, de az, hogy, ebből az emberek milyennek ítélnek meg, mit szűrnek le, ettől persze, hogy az ember nagyon meghatódik. Vannak olyan dalok, ahol saját magam meghatódom a dalnak a mondanivalójától, akár saját dalról legyen szó, akár külföldiről. Ez nyilván egyfajta empátia, hisz az adott előadónak az érzéseit úgy tudom megélni , előadni, mintha a sajátjaim lennének és ez nagyon imponáló a közönség számára. Ez az őszinteség.
(Nagy Gabriella - zene.hu)

19:00 - MMIK Színházterem

Louis Armstrong Show

Louis Armstrong Show Dervalics Róberttel és Vastag Tamással és swing zenekarukkal. Vidám zenés időutazás a 20-as, 30-as évek Amerikájának swing korszakába. Közreműködik Németh Kyra jazz énekesnő.

Belépőjegy: 2000 Ft