Akaratos a kisgyerek, mondják, amikor a dackorszaka elkezdődik, és minden kérésünkre, szelíd utasításunkra nemmel válaszol. Ez fontos személyiségalakító korszaka minden ember életének. Az „én" felmérése, az érzelmi-akarati élet fejlődése, a családban, a közösségben az érdekérvényesítési szándékának kifejezése. Nincs benne tudatosság, a személyiség fejlődésének mégis kikerülhetetlen szakasza. 

Mindannyiunk személyisége nagyon összetett. Számtalan érzelem, belső rugó, cselekvési motívum munkál bennünk, amíg akarni tudásunk birtokába jutunk. Ez azt jelenti, hogy felismerjük azt a képességet, aminek segítségével el tudjuk dönteni, hogy cselekedjünk-e, vagy tartózkodjunk-e a cselekvéstől.

A századok folyamán a filozófia állításai összecsaptak a determináltság és az ember szabad akaratának kérdésében. A vita a mai napig tart. Számtalan szállóigével, aforizmával, versrészlettel, szakmai megállapítással találkozhatunk az interneten és a könyveket lapozgatva, sőt, egyenként igazat is adhatunk valamennyinek, hiszen egy-egy nézőpontból mindnek igaza van az akaratot illetően.

Nem tehetjük meg, hogy ne szóljunk az önismeretről. Akarataink megjelenésében, végrehajtásában az önismeretnek, a személyiség érettségének is fontos szerepe van. Az akarat képessége az egész személyiség tulajdona. Akaratunk mozgatói valahonnan nagyon mélyből fakadnak, mint ahogy József Attila is mondja, aki nevünkben is szól:

Megszületik bennünk a vágy valakivel vagy valamivel kapcsolatban. Munkál, dicsekvésre késztet, kimond egy szándékot, meghatároz egy célt, mozgásba lendül az akarat.

A folyamatban fontos tényezőként ott kell, hogy legyen az értelem, az érzelem és az erkölcs, mint szabályozó erő. Ezt mind figyelembe vehetnénk, ha ismereteink lennének a témakörben. Ennek hiányában általában csak akarunk, megfontolások, érzelmeink rendezgetése nélkül, gyakran nem is a magunk, hanem mások akaratát végrehajtva, ahogy írja ismét József Attila:

Nagyon erős mozgatórugója az akaratnak az elérhető eredmény: a siker. A mai társadalmunk egyik jellemzője, hogy sikerorientált, az egyén pedig gyorsan elérhető célokat tűz maga elé. Keményen küzd érte, szorgalmas, küzdelme kitartó, de ritkán fordít hangsúlyt az akaratérvényesítés során olyan értékekre, mint az erkölcs, a szolidaritás, a tisztelet. A „szép akarat" nem mindig nyer teret. A szabad akarat sem, mert nem lehet szabadon cselekedni egy kiszámíthatatlan emberekből álló társadalomban. Ilyen helyzetben megbicsaklik a jó szándékú, embert és közösséget építő-szépítő akarat.

Magam is sokat akarnék. A vágy, az akarat csirája bennem is megjelent, de cselekvésre személyem mások akarata nélkül gyenge, ezért elsorvasztható, ennek ellenére azt gondolom: Akarnám a pesszimizmus és válságok nélküli éveket, a társadalmi békét, akarnám a munkát a munkára képeseknek, az asztalokra étket, a tisztelet általános érvényesítését a szóban és a cselekedetben.

Tatiosz szavait idézve: „A jó szót, az okos gondolatot, az értelmes cselekedetet, egyszer előnyben részesítik az emberek, és eljön majd az idő, amidőn értelme, hitele lesz a félve kimondott igazságnak."