Várt váratlan - Várnai Valéria emlékkiállítása a Vitalitas Galériában

Képgaléria megtekintése2013.02.25. - 00:10 | Kánya Dóra - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Várnai Valéria festőművészre, a Vitalitas Savariae Művészeti Alapítvány kuratóriumának első elnökére emlékeztek pénteken a Vitalitas Galériában. Temetésén a tőle búcsúzó Molnár Szabolcs atya megfogalmazása szerint: „Várnai Valéria Isten ajándéka volt”. Szervezőkészségével megalapozta a galéria gyűjteményét, hozzájárult a város kulturális életéhez, művészi kiteljesedéséhez. Képei semmi mással nem helyettesíthető művészeti élményt nyújtanak. A mostani tárlattal rá emlékeztek.

Zsámbéki Mónika művészettörténész régi ismerőseként beszélt a tavaly ősszel elhunyt művésznőről. Várnai Valéria édesapja vasutas családból származott, a festő életében is fontos szerepet kapott a téma, képei között gyakran feltűnik a vasútállomás, vagy a bakterház. Rajzkészsége már gyermekkorától jelen volt, grafikus, festő szeretett volna lenni. Fiatal korában kétkötetes ifjúsági regényt is írt, melyet saját rajzaival illusztrált. A Képzőművészeti Főiskolára ugyan nem jutott be, helyette Szombathelyen, a Derkovits Képzőművészeti Körben kamatoztatta tudását. Sok helyi fiatal kezdte itt pályafutását: Sütő Éva, Molnár Sándor, Marosfalvi Antal, Rasperger József. Később kulturális misszióként kiállításokat szervezett a Művelődési és Sportházban. Jelentős szerepe volt a zenei produkciókban is a Bartók Fesztivál kezdeti időszakában.

A Fiatal Vasi Képzőművészek csoportjának, azaz a Vasi Műhelynek is tagja volt. A tagok közös kiállításokkal mutatkoztak be, de a művésznő egyéni kiállításokért nem kilincselt. 1971-ben volt az első egyéni tárlata: Győrben, Szigetváron, Budapesten és egyebek között Grazban is bemutatkozott. A 60-as évek második felétől tanulmányutakon vett részt.

Festői világa élményeket, hangulatokat örökít meg: házak, utcák, otthonok, bakterházak, állomások, temetők, templomok nyernek nála kulcsfontosságú szerepet. Kedveli az otthon kiragadott sarkát, enteriőrrészleteket. Művei kettős hatást váltanak ki, feltűnik nála a meghittség, a magány, az elvágyódás érzése. Lassan érlelődött műveinek témája, hosszabb időt vett igénybe a „fejben való" festés. Sokszor emlékképekből állította össze terveit. Leginkább pasztellal dolgozott, a valóság elemeinek sosem realista vagy naturalista látszata volt a képinek lényege, hanem az egyszerűségre való törekvés.

Korai korszakában sötét, borongós képekkel találkozhatunk, a háborús nehézségek, a kor politikája, bezártságérzése erős lenyomatot képzett. Késői festményei kivilágosodtak, bár élete utolsó időszakát elhúzódó betegsége nehezítette.