Shakespeare után szabadon - Vagy amit akartok… a Soltis Lajos Színházban

Képgaléria megtekintése2013.03.06. - 00:15 | Kánya Dóra - Fotók: Görcz Andrea

Shakespeare után szabadon - Vagy amit akartok… a Soltis Lajos Színházban

Van valami abban a nyikorgó ajtóban, az üveglapokra ragasztott szórólapokban, a falon csüngő elismerésekben, az ölelő kanapéban, az összeilleszthetetlenül összeillő előtérben, és abban a magával ragadó játszótérben. A Soltis Lajos Színház az egyetlen hely, ahol nem hiányzik a függöny, mert anélkül ránt magával, hogy azt észrevennénk. Celldömölkön színházaztunk ismét, most a színistúdiósok vizsgáztak.

A celldömölki Soltis Lajos Színház nem csak a szórakoztatásra, hanem az oktatásra is nagy hangsúlyt fektet. 2001 óta kétévente indít csoportokat, ahol egy rendszeres képzés alkalmával a tanoncok elsajátíthatják a színjátszás alapjait. A hétvégén vizsgáztak a nagyok, ahol plüssállatokkal megspékelt Shakespeare-t adtak elő, Vagy amit akartunk...

Egy vizsgamunka lényege a bemutatkozás mellett a „váó-potenciál" elérése, fontos, hogy megmutathassák a szereplők mire is képesek. Jó alapanyag volt erre a mindenki által ismert angol "fenegyerek", hiszen Shakespeare-t olvasni nemhogy csak illendő, - és jobb iskolákban kötelező-, hanem optimális imidzs-építő is. Benkő Ágnes rendező a múlt heti Hamupipőkével is megnyert minket, bár az igazat megvallva az Asylium-Menedék című mozgásszínházi előadásával korábban már lenyűgözött. Most Nyári Zsolttal karöltve vezette a tanulókat ebben a merőben eklektikus darabban.

A keretes történetben egy sereg gyereket látunk, akik fogócskázás közben plüssállatokkal dobálják egymást. Még az esti mese előtt Ádámka bejelenti, hogy „asszem bepisiltem", de a következő gondolat már Rómeó és Júlia körül forog. A pár perces jelenetek süvítve váltják egymást, egyikbe-másikba klónozódó karakterekkel, és újra- vagy továbbgondolt kérdésekkel: „miért én vagyok én, és nem valaki más?"

A színház permanens újraértelmezésével megelevenedtek a szereplők, és mi úgy vettük észre, nem kellett megjátszani magukat. Valahol itt kezdődik a színház, a közös szenvedélynél, mindenfajta megalomán-hatás nélkül. Mindenki lehetett rendező, vagy színész, szerelmes vagy csábító, gondolkodó vagy sztár.


Belecsíptek a filmes berkekbe, -Dr. Who, Mr. Nobody - amik elvetett magként nőttek ki később a szövegek közül. A könnyed és nevettető jelenetek súlyos pszicho-talányoknak és örökös kérdéseknek vetettek ágyat. R. D. Laing pszichológus szeretet-kérdése köré vázolt, illetve abból az arcukba csapódó, lényegi erővel megtöltött hatásvadász eszközök is betaláltak. A puzzle szerkezet összeilleszthető volt és szerethető, mivel a mulattatása mellett arra késztetett minket, hogy ne becsüljük alá a vizsgázókat.

Nagy kedvencünk volt a Jack, Jill, John és minden egyéb alliteráló angol névből álló szusszanásnyi jelenet, ebből akár egy egész darabra is kaphatóak lennénk. De a Szentivánéji álomból csent Hermia- Helena vetélkedés a rózsák háborújáig való fajulásával szintén emlékezetes maradt. A különböző színházi nagyjelenetek mellett acapella és énekbemutatókkal rázták fel a mono- és dialógokat. Néha annyira beleélték magukat a fiatalok, hogy Császár Előd Tiltott szerelmétől Britney Spears mérgező angoljáig minden belefért az egyórás produkcióba. Változatos volt, ahogy azt a színháztól várnánk. 

További sok sikert és jó munkát kívánunk a színészjelölteknek!


Játszók:
Boznánszky Anna
Hajba Beatrix
Hartai Viktória
Lang Letícia
Lestár Flóra
Marton Mercédesz
Mihácsi Veronika
Piller Ádám
Stangl Franciska
Sipos László
Szabó Balázs
Varga Renáta

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás