A nőnapról másként - Susan Brownell Anthony és az első női szavazat Amerikában

2019.03.08. - 13:00 | László Attila

A nőnapról másként - Susan Brownell Anthony és az első női szavazat Amerikában

A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta (Magyarországon 1948 óta) minden év március 8-án tartanak. A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon. A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt.

A nemzetközi nőnap létrehozói szerint az egyszerű, de mégis történelmet alakító nők napja, ami a nők évszázados küzdelmét eleveníti fel, melyet az egyenlő jogokért és lehetőségekért vívtak. Susan Brownell Anthony /1820. február 15 - 1906. március 13/ volt az, aki sokat tett a női egyenjogúságért.

Susan Brownell Anthony a massachusettsi Adamsben született 1820. február 15-én. Tanítással kereste kenyerét, majd 1851-ben hazatért a New York állambeli Rochester közelében fekvő családi birtokra. Ezután az alkohol és rabszolgaság elleni küzdelem, majd a női egyenjogúság ügyének szentelte magát. 1868-ban megalapította a Revolution című hetilapot, a következő évben pedig Elizabeth Stantonnel együtt a viszonylag radikális Országos Női Választójogi Társaság (NWSA) élére állt. 1872-ben elkövetett „szavazási bűnével", majd az azt követő előadó körútjával végképp felhívta magára a figyelmet. 1892 - 1900 között egy újabb női választójogi egyesület, a NAWSA elnöknője volt. 1906 március 13-án halt meg Rochesterben.

Az amerikai Kongresszus 1868-ban elfogadta az alkotmány sokat vitatott 14. módosítását, mellyel a csak nemrég egyenjogúsított színesbőrű férfiak választójogát akarták megtámogatni, azonban ennek szövegezése nem volt egyértelmű. Egyik záradéka ugyanis aláásta az amerikai nők polgárjogát, egy másik viszont bizonyos értelmezés szerint megerősítette. Az 1870-es 15. módosítás szerint „az Egyesült Államok polgárainak szavazati jogát sem az Egyesült Államok, sem annak egyik állama nem vonhatja meg vagy korlátozhatja fajra, színre vagy korábbi szolgaságra való hivatkozással", de a nők szavazatjogát ez sem említi. 1872 november 5-én Susan B. Anthony néhány más női társával együtt Rochesterben leadott szavazatot. 1873 elején letartóztatták és ügyvédje a kívánsága ellenére helyeztette szabadlábra óvadék ellenében, ugyanakkor ez tette lehetővé számára, hogy előadó körútra utazzék. 1873 júniusi tárgyaláson bűnösnek találták, s pénzbírságra ítélték, ám ezt végül sohasem fizette ki. Nézetei viszont széles körben elterjedtek, s maga a tárgyalás is elősegítette, hogy női választójoggal országszerte foglalkozni kezdjenek. Susan még hetvenes éveiben is kampányolt. A teljes női választójog bevezetését nem érte meg, mivel azt csak az alkotmány 1920-as, 19. módosítása biztosította, de érdemeit ennek elérésében már régóta elismerik.

Részlet: Susan B. Anthony „Bűn-e, ha az Egyesült Államok polgára szavazni merészel?" című előadása

„Barátaim és Polgártársaim!

Úgy állok ma este elétek, hogy azzal vádolnak: leadtam egy szavazatot a legutóbbi elnökválasztáson, amihez nem volt jogom. Ma este azt szeretném bebizonyítani nektek, hogy ezzel a szavazattal nem követtem el semmi bűnt, mivel csupán azzal a jogommal éltem, amelyet az Egyesült Államok alkotmánya minden polgárának biztosít úgy, hogy azt egyetlen tagállam sem bírálhatja felül.

Demokratikus, republikánus kormányzásunk alapeszméje az, hogy mindenkinek joga van hallatnia a hangját a törvények meghozatalában és végrehajtásában. Arra adunk felhatalmazást a kormányzatnak, hogy biztosítsa az emberek elidegeníthetetlen jogainak gyakorlását. Sutba dobtuk azt a régi nézetet, miszerint a kormányzatnak hatalmában áll megváltoztatnia a jogokat [...]

Az alapító atyák által ránk hagyományozott fontos iratokban sem leljük nyomát annak a gondolatnak, hogy a kormányzat jogokat adományozhatna vagy vehetne el. A Függetlenségi nyilatkozat, az Egyesült Államok alkotmánya és a tagállamok alkotmányai, valamint a területek törvényei mind védelmezik az emberek istenadta jogainak gyakorlási lehetőségét. Egyikben sincs szó adományozásról.

Minden ember egyenlőnek teremtett, s teremtője elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel. Ezek közé tartozik az élethez, a szabadsághoz, valamint a boldogságra való törekvéshez való jog. Ezeknek a jogoknak a biztosítására az emberek kormányzatokat létesítenek, melyeknek törvényes hatalma a kormányzottak beleegyezésén alapul.

Hát van itt valami nyoma annak, hogy a kormányzat beleszólhat a jogokba? Ki van zárva bárki is a jogok teljes körű élvezetéből? Ez a passzus minden ember jogairól szól, következésképpen, amint a kvéker prédikátorok mondják, minden nőéről is. Itt, a Függetlenségi nyilatkozat legelső bekezdésében van rögzítve az egyetemes választójog is, hiszen milyen egyéb módon adhatnák beleegyezésüket a kormányzáshoz a kormányzottak, mint a szavazatukkal? De térjünk csak vissza a nyilatkozathoz: Ha pedig bármikor bármelyik kormány alkalmatlanná válik e célok megvalósítására, a népnek jogában áll az ilyen kormányzatot megváltoztatnia vagy eltörölnie, hogy újat hozzon létre olyan elvek alapján és hatalmát oly módon szervezve, amely a lehető legjobban segíti elő biztonságot és boldogulást.

Egyértelmű, hogy itt az egész nép szavazati jogáról van szó. Mert bármennyire alkalmatlanná válik is egy kormány az emberek boldogságának biztosítására, egy szavazatától megfosztott réteg sem megváltoztatni, sem eltörölni nem képes azt, és nem is állíthat újat - hacsak a lázadás jó öreg, erőszakos módszerével nem. Ma országunk felének nincs hatalma bármilyen igazságtalanságot törölni a törvénykönyvekből, s nem is írhat helyette jobbat. A nők hiába elégedetlenek ezzel a kormányzással, amely képviselet nélkül vet ki adót, és olyan törvények betartására kényszeríti őket, amelyhez sohasem adták beleegyezésüket, igazságos bírósági ítélet nélkül bebörtönözheti vagy akár fel is kötetheti őket, kisemmizi őket a házasságban, megfosztja őket önrendelkezési joguktól, munkájuk bérétől és gyermekeiktől. A népnek ez a fele kényére-kedvére ki van szolgáltatva a másik félnek, ami pedig egyértelműen ellentmond azok nyilatkozatainak, akik ezt a kormányzatot felállították, hiszen ők még mindenkinek az egyenlő jogait vallották [...]

A szövetségi alkotmány preambuluma kimondja: Mi, az Egyesült Államok népe azért, hogy tökéletesebbé tegyük az Uniót, megvalósítsuk az igazságot, biztosítsuk a belső nyugalmat, gondoskodjunk a közös védelemről, előmozdítsuk a közjót, biztosítsuk a szabadság áldásait magunk és utódaink számára, elrendeljük és bevezetjük az Amerikai Egyesült Államok jelen alkotmányát.

A fogalmazás így szól: mi, az Egyesült Államok népe. Nem úgy, hogy mi amerikai fehér férfiak, de még csak nem is úgy, mi amerikai férfiak. Nem , hanem mi mindnyájan, a nép, amely megteremtette az Uniót. Éspedig nem azért, hogy kegyesen adományozza nekünk a szabadság áldásait, hanem hogy biztosítsa azokat, és nem a nép felének, nem is az utódok felének, hanem az egész népnek és az összes utódnak, nőnek és férfinak egyaránt. Arról pedig egyenesen nevetséges beszélni, hogy a nők is élvezhetik a szabadság áldásait, amíg megtagadják tőlük a kormányzásba való beleszólás egyetlen eszközét, a szavazatot [...]

Ha bármelyik állam a nemhez köti a szavazati jogot, és ezzel a nép felét kizárja a törvényhozásból, utólag írja felül az ország legfontosabb törvényét, s ezzel meg is szegi azt. E korlátozás által a szabadság áldásait örökre megvonják a ma élő és ezután születendő nőktől egyaránt. Számukra ennek a kormányzatnak a hatalma nem a kormányzottak jóváhagyásából fakad. Számukra ez a kormányzás nem demokrácia. Még csak nem is köztársaság, hanem gyűlöletes arisztokrata uralom nemi alapon. A legutálatosabb uralom, amely valaha létezett földön [...] a férfiak: apák, fivérek, férjek, fiak uralma az anyák, nővérek, feleségek és leányok fölött minden egyes családban, ahol a férfiak az urak, a nők pedig az alattvalók. Minden effajta uralom széthúzást, ellentmondást, lázadást szül [...]

Amikor  a személy, ember, lakos, választó vagy állampolgár fogalmát használták bármilyen országos vagy állami intézményben a háború előtt, még nem volt egyetértés abban, hogy ezek pontosan mit is jelentenek [...] ám ha voltak is kételyek, ezeket minden kétséget kizáróan eloszlatta tizennegyedik módosítás első mondata: Valamennyi, az Egyesült Államokban született vagy később ott állampolgárságot nyert személy, aki ilyeténképpen az Egyesült Államok fennhatósága alá esik, a lakhelye szerinti állam és az Egyesült Államok állampolgára.

A második mondat pedig leszögezi az összes ember, az összes állampolgár egyenlőségét: Egyetlen állam sem hozhat vagy alkalmazhat olyan törvényt, mely korlátozza az Egyesült Államok állampolgárait megillető előjogokat vagy mentségeket; egyetlen állam sem foszthat meg senkit életétől, szabadságától vagy tulajdonától törvényes eljárás nélkül; a törvénykezés során senkitől nem tagadhatja meg a törvények nyújtotta egyenlő jogvédelmet.

Most már csak egyetlen kérdés maradt hátra: emberek-e a nők vagy sem? Nem hiszem, hogy bármelyik ellenfelünk lenne eléggé kőszívű kijelenteni, hogy nem. Ha pedig a nők emberek, akkor egyben állampolgárok is, és egyetlen amerikai állam sem hozhat csak rájuk érvényes új törvényeket, és nem értelmezhet úgy régieket, hogy jogaiktól és mentességeiktől megfossza őket. Ezért hát mindenféle megkülönböztetés a nőkkel szemben a különböző államok alkotmányaiban és törvényeiben mára érvénytelenné vált épp úgy, mint bármi, amit a négerek ellen hoztak [...]"

/1873/

Forrás: Wikipedia; Világrengető beszédek, melyek megváltoztatták a világot

Új hozzászólás