Tavaszi zsongás a Csík zenekarral
Képgaléria megtekintése2013.03.15. - 11:30 | Büki László 'Harlequin'
Március 14-én a népzene rajongói egy mindent összefogó, szimfonikus zenekarral "felturbózott" Csík koncerttel ünnepelhették a zenekar 25. születésnapját az AGORA-MSH-ban.
A cudar idő ellenére is a népzene "zarándokhelye" lett csütörtök este az AGORA-Művelődési és Sportház. Nem mondunk újat azzal, hogy újfent bebizonyosodott: a Csík zenekar bármilyen körülmények között képes tömeget megmozgatni és a mindenkori koncerthelyszínre beterelni, leültetni, és szimbolikusan "letérdepeltetni" a népzene - illetve a ma oly divatos crossover - oltára előtt.
A zenekar küldetése már-már beteljesedni látszik, hisz kiváló érzékkel mosta el a határokat s teremtette meg az átjárhatóságot a különböző stílusú zenék és a hagyományos népzene között. Merített az alternatív zenekarok rádióbarát remekeiből (Kispál és a Borz, Quimby), páratlanul párosított bluesballadákat például széki népzenéhez (Hobo Blues Band), de említhetnénk a beatzene hőskorából leporolt dalokat is (Illés: Kugli), mely ízléses elegyet alkotott a délszláv népzenével. A zenei hitelesség mellett az örök megújulás is minden zenekar vesszőparipája. Mi maradt a Csíknak, ami még ennél is feljebb "srófolja" zenei nimbuszát? A komolyzene.
A "kétfélidős zenei mennyország" első fele a kecskeméti Vivace Kamarazenekarral volt közös, hol felváltva, hol együttzenélve Kodályt (Magyar rondó), Beethovent (Holdfény-szonáta) és egyéb komolyzenei klasszikusokat, megtörve mindezt olykor egy-egy tisztán népzenei, ám kamarazenekarra átdolgozott darabbal. A színpadképet leginkább a kék és a lila uralta, utalva a tavaszi zsongásra, s vele a népzenében többször megénekelt virágra, az ibolyára. Lehet, csak mi láttuk bele, a tavaszi ibolya lilás színe szimbolikus kapocs volt a komolyzene és a népzene közt.
A csíki huncutság - amikor a szem is népzenét "pislant" - talán a komolyzenei fúzió miatt ebben a blokkban elmaradt, ám a szünet utáni egy óra kárpótolta azon rajongókat is, akik erre vártak. A "hagyományos Csíkot" legtalálóbban így foglalhatnánk össze:
Összekeverni Beethoven Holdfény-szonátáját a paraszti magyar zenével, ráadásul cimbalmon muzsikálni ezt a klasszikust, már-már szentségtörésnek hangzik. Egész addig, amíg meg nem hallgatod a dallamot, mert akkor látod, hogy ugyanúgy klasszikus lesz ez is, és ahogy egy Quimby dallá alakul, azt gondolod, hogy ennél többet nem tudnak már beletenni. De bizony tudnak, mert cigányul kezdenek énekelni, majd az egész valami örök zenébe megy át, amitől fel kell állnod táncolni....
Ez utóbbi sajnos elmaradt, ám biztosan sokunk kívánsága lenne egy "székmentes", táncolós, féktelen Csík-koncert, ahol a kezet, a lábat és a szívet sem kell visszafogni - hadd "teljen meg" minden testrész azzal a zenei élménnyel, amit a zenekar közvetít.
A Csík János hegedűművész által vezetett Csík Zenekar hibátlanul, és a kezdeti terveket magas ívben túlszárnyalva valósította meg a 25 éve kitűzött célt, amely az volt, hogy a magyar népzene a lehető legszélesebb körben váljon kedveltté. A zseniális muzsikusok a népzenét a könnyűzenével oly sikeresen ötvözték, hogy abból bizony egy új műfaj kerekedett.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás