Frankenségek - A szőrösfogú csumangó története

2013.05.04. - 20:00 | FrankenVi

Frankenségek - A szőrösfogú csumangó története

A szőrösfogú csumangó egy 2013-ban felfedezett jószág, akit eddig mindenki csak hírből ismert, ám elszánt kutatóosztagok indultak felderítésére. Az erdei szóbeszéd alapján készült fantomképek a helyzet jelenlegi állása szerint nincsenek birtokunkban, de ez bármikor változhat. Addig is, íme néhány hasznos információ e furcsa, ám annál izgalmasabb lényről.

A szőrösfogú csumangó feje hatalmas, gömb alakú, színe türkiz, mely hínárzöldben végződő fülek hadának gyökere. Szám szerint öt füle van, hogy roppant jól hallja mindazt, amit az ellenségei gondolnak. Ez a képesség nem hasznos számára - lévén, hogy eddig nincs tudomásunk bármiféle ellenségről -, de a csumangó nagyon szereti. Szemei lilák, mert az őscsumangó olyan hosszú ideig nézett egy harangvirágot, hogy írisze hasonult a csodált növényéhez. Hosszú, keskeny szája, mely egyenesen halad gömb fejének egyik sarkától a másikig, tűhegyes apró fogakat rejt, melyeket barna, fru-fru szerű sörték fednek. A csumangó nem mos fogat, elég, ha megfésülködik.


Teste zömök, de rugalmas; lábai vékonyak, hogy a vakondok üregében tudja pihentetni lábfejeit. Mancsai sokkal inkább kezek, ám hét-hét ujjának méretei vetekednek a fülek hosszával; körmökről pedig nem beszélhetünk esetében. A csumangó ugyanis nem túrja a földet, annak ellenére, hogy föld alatti üregekben él. Vakondok elhagyatott üregeit használja, s egy hétig ki-be költözik, mielőtt eldönti marad-e. Ám ha marad, akkor büszkén morcan egyet, hogy a környék csumangói is értesüljenek az örömteli eseményről, a döntés megszületéséről.

Élőhelye minden trapéz alakú hegy, annak is leginkább a két csúcsán szeret sétálni, ám csak miután megjelentek az első páracseppek a füvön, és mielőtt elkezd esni az eső. Téli álmot nem alszik, de nyárit igen. A szőrösfogú csumangó ugyanis cseppet sem tűri jól a hőséget, sőt, a nap lehet talán az egyetlen, akit a csumangó ellenségének tekinthetünk - ha valakit mindenképp annak akarunk tekinteni.
A csumangó általában ötven centiméter hosszúra nő, ám az őscsumangók akár egy méteresek is lehettek. Ám ahogy a dínók (a csumagók testvérként tisztelt barátai) meghaltak, a csumangók összementek szomorúságukban. Eledelük így manapság tudomásunk szerint szőrös levelekből, meztelen csigákból és darazsakból áll, s ezeket is pusztán környezetvédelemből eszik. Legfőbb életerejüket ugyanis leginkább abból a vágyból nyerik, hogy egyszer gömb alakú hegyen is képesek lesznek megélni a kemény paralelogrammák és trapézok helyett.

A szőrösfogú csumangók története hamarosan folytatódik...

Új hozzászólás