Ebben a teremben Körmend századfordulós hangulatát próbáltuk visszaadni. Itt olvashatnak egy felsorolást arról, hogy 1907-ben hány saját házzal rendelkező iparos volt a városban - kezdte a tárlatvezetést H. Vörös Márta. Volt többek közt 23 asztalos, 34 cipész, stb. Hol vannak ma már a cipészek? Nem is javíttatunk cipőt, nemhogy készíttetnénk. Körmenden élt Zwiefel János lakatos, akinek világszerte ismertek voltak a munkái. Ez a láda a postakocsikon használatos pénzszállító láda volt, Csákánydoroszló körzetében használták. Különösen biztonságos volt, hiszen a láda vasból készült, fedele pedig hét mozgatható és 3 stabil zárnyelvvel záródott a láda pereme alá, ami kívülről nem volt látható. Ha valaki mégis hozzájutott volna az egyik zárnyelvhez, akkor sem történt probléma, hiszen a többi ettől függetlenül még zárva tartotta a ládát. Egyedül a kulcsra kellett vigyázni, hiszen csak azzal lehetett nyitni, egy mozdulattal, zárni pedig nem kellett, hiszen a csapott zárnyelveknek köszönhetően, tetejének lecsukásával pedig automatikusan záródott.

A mostani Lokálpatrióta étterem helyén volt Kluge Pál kékfestő műhelye, tőle maradt fenn több száz kékfestő nyomóminta. Tóth József mézeskalácsos, mézes bábos volt, ez a mesterség most már csak nosztalgikus emlék vagy esetleg vásárokban találkozunk vele. Ő egyben cukorkakészítő és gyertyaöntő is volt.

A toronyóra 1888-ban készült Körmenden, Sándor Ferenc toronyóra készítő mester alkotása, aki összesen 52 toronyóra szerkezetet készített. Ezek közül néhány még ma is működik, például az itt kiállított darab is. Ez mindig is kiállítási célokat szolgált, a mester a műhelyében tartotta, ezen mutatta be a vevőknek, hogyan működik az óraszerkezet, aminek minden egyes alkatrészét ő készítette. Ez a szerkezet abban az időben a pécsi ipari kiállításon arany érmet nyert. Mégpedig azért, mert a kiállítás idején ezeket a munkákat a város alatt egy barlangrendszerben mutatták be. Hirtelen jött egy nagy eső, a barlangrendszert elöntötte vízzel. Ekkor minden óra megállt, ez az egy volt az, amelyik benne állt a vízben, és továbbra is működött.

Kiállított tárgyaink között szerepel egy drágakő gyűjtemény. Ez azért hiányos, mert volt egy betörés, amikor elvitték a gyémántot, rubintot, zafírt és a smaragdot. A többihez nem nyúltak, mert azok értéktelenek az egyszerű ember számára. A betörő azonban tévedett, mert az eltulajdonított darabok sem képviseltek nagy értéket. Ugyanis ez egy mintakollekció, és nem eredeti köveket tartalmaz. Ennek az volt a funkciója, hogy amikor betértek a hölgyek az órás-ékszerészhez, akkor ezek alapján tudták kiválasztani a nekik tetsző színű, formájú, méretű követ, az alapján rendelte meg az órás az eredetit, és aztán azt foglalta ékszerbe.

A tűzoltókról mindenkinek az jut eszébe, hogy tüzelt oltanak, de az Önkéntes Tűzoltó Egyletnek ezen kívül más jelentősége is volt, például a zenekar működtetése, ami a mostani Városi Fúvószenekar elődje volt. (121. évében van most a Város Fúvószenekar). A Tamburmajor botját is itt őrizzük többek között, illetve a kürtöt, hiszen amikor tűz volt, akkor harangoztak is, de a szerkocsin ezzel a kürttel jeleztek. Ez tulajdonképpen olyan szerepet töltött be, mint most a tűzoltó autón a sziréna.

Ez a fényképezőgép személyesen Dr. Batthyány-Strattmann Lászlóé volt, de azon kívül, hogy neki volt először a városban fényképezőgépe, autója is neki volt elsőként, ennek a fa kerekét itt őrizzük a múzeumban. Látható itt egy delfinfejű szódásüveg. Látszólag semmi különleges nincs benne - persze azon kívül, hogy gyönyörű - de azt tudjuk-e, hogy például miért patent a patent, és hogyan függ össze a szódásüveggel? Mind a kettő néhai Patent Illés nevű ember találmánya, ez a szódásüveg pedig, ahogy a nyakán lévő gyűrűn is olvasható, egy eredeti Patent Illés szódásüveg.

Itt őrizzük a Korona étterem étlapját a századfordulóról. Ha ezt kinyitjuk, mai szemmel úgy nézhetünk rá, mintha minimum egy Michelin csillagos hely étlapját olvasnánk. A kínálatban szerepel többek között a fogas többféleképpen elkészítve napi ajánlatként. Az ugyan nem derül ki, hogy honnan szerezték be ezeket, de ezek szerint nem okozott gondot annak az étteremnek, ahol a Nemzet Színészének, Sinkovits Imrének édesapja volt a főpincér.  

A boldog békeidőket idéző vitrinben sok szép „csecsebecse" mellett láthatunk kávéfőző lombikot is. Az a kis ládika a kávépörkölő, alul bele lehet tenni a parazsat, fent van egy henger, oda tették a nyers kávét. A parázs felett forgatták a kávészemeket, csak úgy szállt az illata! Aztán, ha megpörkölődött, akkor a kávéfőző lombikban megfőzték.

Németh Máriáról külön megemlékezünk. Kevesen tudják róla, hogy operaénekes volt, a budapesti és a bécsi Operaház örökös tagja. Körmenden született 1897-ben, a mai napig a világ legnagyobb szopránjának tartják. A szülőházán emléktábla van, nevét utcanév is őrzi.

Itt a terem közepén láthatjuk a két különleges biciklinket, amik tulajdonképpen velocipédek. Ilyen típusú kerékpárokat először Burminghamben készítettek, és rendkívül drágák voltak. Egy ilyen kerékpár ára akkoriban egy jobb ház árával vetekedett. Körmenden először a Vas-Zalai Takarékpénztár elnökének fiainak, az Udvary fivéreknek volt ilyen járgánya. Az úri passziót sokan irigyelték, de meg nem engedhették maguknak. A nálunk kiállított kerékpárokat Hodossy lakatos mester 1887-ben Körmenden készítette, az eredeti minta alapján.

Az Udvary fiúk vezérletével másfél évvel korábban, mint ahogy az Országos Kerékpáros Szövetség megalakult volna, Körmenden, a Körmendi Torna Egyletből kilépve megalakították az ország első kerékpáros egyesületét. Az alakuló ülésen elhatározták - ebben az évben, 1889-ben volt az első világkiállítás Párizsban - hogy ők velocipédekkel mennek el Párizsba. El is jutottak oda, úti élményeikről kiadtak egy könyvet, múzeumunkban őrizzük ennek egyetlen példányát. Nagy feltűnést keltettek, a Francia Alpokban, ördögfiókáknak nézték a fivéreket, és méretes kövekkel dobálták meg őket. Párizsból tettek egy kis kitérőt Turin - Torinó - irányába. Ez a város azért fontos nekünk magyaroknak, mert Kossuth Lajos ott élt emigrációjában. A fiúk - akik erre az alkalomra huszáros kerékpáros egyenruhát is varrattak - meglátogatták az akkor már aggastyán Kossuthot, aki lelkesen fogadta őket. Amikor elkezdtek arról beszélgetni, hogy mi is ez a jármű tulajdonképpen, Kossuth a velocipéd nevet nagyon magyartalannak tartotta, és ő adta az áldását arra, hogy végül a biciklik a vasparipa nevet kapják. És vajon miért vasparipa? Mert az emberek ezt megelőzően vagy lóháton, vagy szekéren, kocsin, hintón jártak, és eszükbe sem jutott, hogy alacsonyabban is lehetne ülni, mint ahogy a lovon. Az ülés pedig a ló marmagasságával közel azonosan helyezkedik el. Az sem véletlen, hogy a mai napig úgy hívjuk a kerékpár ülését, hogy nyereg.

Kossuth Lajosról nagyon sok mindent tudunk. Ismerjük munkásságát, arcképét. A keze írásával azonban ritkán találkozhatunk. Itt, Körmenden erre is lehetőség van, hiszen itt őrizzük Kossuth Lajos két, saját írásával rótt dokumentumát. Az egyik egy névjegykártya, ezzel kért bebocsátást Gibraltár polgármesteréhez, a másik pedig egy kifogástalan angolsággal írt üzleti levél, szintén Kossuth Lajos tollából.

Cipőtörténeti gyűjtemény is található múzeumunkban. Itt láthatják az érdeklődők többek között Sissy és Jászai Mari cipőjét is. Itt vannak a Szegedi papucsok, amikről tudjuk, hogy a „szegedi papucsnak nincs párja". De vajon miért? Mert nincs belőlük se jobbos, se balos, teljesen egyforma mind a kettő.

Az épület főlépcsőházában látható Mária Terézia koronázási képe, ez eredendően is itt volt. Állítólag az oroszok azt hitték, hogy a kép Katalin cárnőt ábrázolja a Néva partján, azért nem bántották. A falakon körben a németújvári ősgalériában őrzött Batthyány ősök képeiről készült másolatok kísérnek a díszteremig, ahol a Batthyány család történetét bemutató kiállítást találjuk. A kiállítóteremben halk zene fogadja az ide látogatót. A zene a teremhez illő reprezentációt illusztrálja, de hallhatunk néha megzenésített Balassi verseket is, hiszen ő volt az udvari költője Batthyány Ferencnek.  

A család körmendi négy évszázadát négy valósághű, öltöztetett szobor szimbolizálja.

Az első Batthyány Ádámé. Ádám piknikus alkat, borszerető ember volt, fiatalon vesztette életét. Zrínyi Miklóssal tejtestvérek voltak, ugyanaz volt a dadájuk, mint a testvérek, úgy nőttek fel. Ádám a kor szokásaival ellentétben szerelmi házasságot kötött, mégpedig Formentini Auróra olasz grófnővel. Amikor Ádámmal összeházasodtak, akkor nászajándékba kaptak a császártól háromszáz darab tokaji szőlőtőkét. Ezeket az olaszországi birtokon ültették el, és természetesen a terméséből bort készítettek. Az így nyert bort Formentini Auróráról nevezték el: ez lett a furmint. Az a hely pedig, ahova elültették ezt a háromszáz darab szőlőtőkét, nem más nevet kapott, mint Tokai, emiatt volt a pereskedés is az olaszok és a magyarok között, hogy kinek van joga használni a Tokai illetve a Tokaji nevet.

Itt, a Batthyány kiállításban bemutatjuk még Körmend Város középkori pecsétjeinek másolatát is.

Batthyány Fülöp kortársa volt az első felelős miniszterelnöknek, Batthyány Lajosnak. Fülöp híressé vált többek között mecénási vénájáról. Nagyon sokat fordított Körmenden a lakókörnyezet és a lakókörülmények fejlesztésére, korszerűsítésére. Például amikor a 19. század elején többször leégett a belváros, ő adott segítséget az újraépítéshez. Természetesen elvárásai is voltak: téglaházat kellett építeni, cserép fedéssel, megelőzve ezzel az újabb tűz általi pusztulást. Kevesen tudják, hogy a Mária Immaculata szobrot is ő állíttatta a Fő térre. Ő volt még, aki Széchenyivel együtt a Magyar Tudományos Akadémiát megalapította. Széchenyi adott erre a célra hatvanezer forintot, míg Fülöp ötvenezret. Ezekből az adományokból alakult meg a Magyar Tudományos Akadémia. Ez az összeg abban az időben hozzávetőlegesen 486 kg arany árának felelt meg.

Ebben a teremben is vannak hangzópontok fülhallgatókkal, ezekből visszaemlékezéseket hallhat a kedves látogató. Az itteni hangzópontok anyagát úgy válogattuk össze, hogy olyan információkat mondjanak el, amik a kiállításból nem derülnek ki. Az audiogiude-os rendszer segítségével pedig érdekes, exkluzív történeteket hallhatnak, mint a „pletykákat", úgy suttogja fülünkbe a narrátor.

Az érdekes tárlatvezetés végén kifelé menet még rácsodálkozunk az információs táblára, amin ha megnyomjuk az adott kiállítás mellett található gombot, akkor a hangszóróból pontos tájékoztatást kapunk afelől, hogy adott látnivalót hol találjuk az épületben. Ehhez segítségünkre van egy térkép is, ami egyszerű, jól használható, és igazi segítség minden ide látogatónak.

H. Vörös Márta az itt töltött két és fél óránk alatt úgy beszélt a Múzeumról, annak tárgyairól, hogy túlzás nélkül állíthatjuk, egészen estig hallgattuk volna. Azt vettük észre, hogy minden tárgyról tudna beszélni, vagyis minden tárgytól tudna kérdezni. Hiszen ahogy mondta: "A tárgyak tudnak beszélni, csak jól kell faggatni őket."

A múzeum Tapintható tárlatáról és a Nemzedékek öröksége című állandó kiállításáról előző cikkünkben olvashatnak:

Virtuális tárlatvezetés - Tapintható tárlat és Nemzedékek öröksége a körmendi múzeumban

2013.04.19. - 11:00 | Waldo

A körmendi múzeum ezernyi csodát, történetet rejt. H. Vörös Márta a Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum Tapintható tárlatának csodáival ismertetett meg minket. Megfoghattuk az eredeti viaszból készült függőpecséteket, láthattuk Musztafa bég saját kezével, Batthyányi Ádámhoz írt levelét. A Nemzedékek öröksége kiállításon pedig többek közt rácsodálkozhattunk a Körmenden talált mamutfogra, de láthattuk a katonák által gyutacsból készített karácsonyfát is.