„Lásd azt, amit neked szántak” – A Depresszió zenekar koncertje a SIC-ben

Képgaléria megtekintése2009.03.21. - 16:00 | Ambrózai Zsuzsanna 'ergedles' - Fotók: Büki László 'Harlequin'

„Lásd azt, amit neked szántak” – A Depresszió zenekar koncertje a SIC-ben

Őrjöngő tömeg, polgárpukkasztó keménység, őrületes pogó, hatalmas zúzás, „rock, tánc és metál, minden mennyiségben…” – ahogy Halász Feri, a Depresszió együttes énekes-gitárosa fogalmazott tegnap este. Tinédzserek és "vén" rockerek fekete serege lepte el az aulát, s hogy mennyire volt teltházas a koncert, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy fotósunk kabátjának már nem jutott szabad akasztó.

Igaz, fél nyolc körül a hangulat még nem az igazi, a lélekszám is alacsony, az előzenekar az Adams Family ennek ellenére mindent megtesz a közönség életre keltésére. Dallamos, olykor mégis kemény zenéjükkel igyekeznek az egybegyűlteket a színpad elé csábítani. A közel félórás műsor alatt még a tizenéves „rockereké" a főszerep. Az ember megszokta, hogy az átlagéletkor igazán alacsony, de valahogy azzal a ténnyel nehéz kibékülni, hogy tizenhárom, tizennégy éves kislányok és kisfiúk szaladgálnak, vagy ha úgy tetszik, támolyognak ittasan este nyolckor.

Rövid hangolás, majd a főszerepet az Stopyt kapja meg, röpke háromnegyed órára. Igazi kemény zúzda, amit a srácok művelnek, s a közönség lelkesedése is jobban érezhető. Kilenc óra magasságában aztán a tömeg már izgatottan várakja a Depresszió fellépését, a fények kialszanak, rövid intro és a színpadra berobban a négy őrült fiatal, akik nem sokat packáznak, azonnal a húrok közé csapnak.

Stopyt montázs

Az Egyensúly-turné hetedik állomásán is stílusos a kezdés: a hasonló nevet viselő új album nyitószámával, a „Kezdjük el"-lel kezdi a kiéhezett közönség táplálását a zenekar. „Veteránok" és fiatalok együttes erővel üvöltik a szöveget, a zenekar tagjaink arcán pedig érezhető a nyugodtság és elégedettség. Hatalmas füst és hőség lesz úrrá pillanatokon belül a SIC aulájában, s a koncert ideje alatt ez semmit sem változik. Halász Feri „Utazásra" invitálja hű közönségét, majd az „Égi jel" c. számmal lelkesíti a rajongókat. A pörgés tovább folytatódik az „Itt az én időm" c. számot egy kicsit mindenki a magáénak érezheti, a kiteljesedés és önfeledt kitárulkozás jelképe. A zenekar jól felépített koncepcióval dolgozik, egy kis régi, egy kis új zene, s máris látszik, hogy a fanatikus rajongókon nem lehet kifogni, minden dal egyaránt kedves, és ismerős számukra. A frontember szájából elhangzó kijelentés, mely a közönséget pozitív szinten méltatja - nyomdafestéket azonban mégsem tűrő szavakkal megspékelve - valószínűleg minden koncert fő motiváló ereje, mégis valahogy hajlamosak vagyunk elhinni, hogy az univerzum legjobb közönsége éppen a miénk. Nincs is ezzel semmi baj, mint ahogy a fénytechnikával sem. Hol a közönség, hol pedig a zenekar úszik a stroboszkópok fényárában, nem is beszélve a többi fényeffektusról.

Depresszió koncert a SIC-ben

Kicsit küzdünk „Szemben a széllel", majd érzelmesebb, lágyabb vonulatú dal következik az „Egymás iránt", szintén az új albumról. Úgy látszik, a modernkor technikai vívmányai már a koncert feelinget is elérik - az öngyújtók lángja mellett megjelennek a kivilágított mobiltelefonok kissé illúzióromboló fénye is. A „lazulás" és a kellő mennyiségű elfogyasztott sör után újra a zúzásé lesz a főszerep: egyaránt hatalmas a pogó az új „Nem hatalom" és a régi nagy kedvenc „Hagyjatok bízni!" c. számokra is.

A valamivel több, mint egyórás koncert persze nem érhet véget visszatapsolás nélkül. A tömeg skandálja az együttes nevét, s Feriék visszatérve a színpadra egy utolsó rohamot indítanak a még megmaradt hangszálak, s a kissé leamortizálódott acélbetétesek felé. A „Lásd!" és az „Egyensúly" záróakkordjai után a tömeg lassan ered szélnek, köszönhetően a zenekar kijelentésének, miszerint szívesen beszélgetnek, dedikálnak bárkinek, aki megvárja őket a bejáratnál. Tizenegy óra tájékán, a ruhatári szelvények megtalálása után a tömeg szépen lassan útnak indul hazafelé, s valószínűleg egy nagyon jó hangulatú koncert élményével hajtja nyugovóra a fejét.

Depresszió koncert a SIC-ben

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás