Az IMAF- Kokusai Budoin május 4-5-én a németországi Brettenben rendezte az Iaido Európa bajnokságot. Az ötfős magyar csapatba a válogatókon mutatott jó teljesítmény eredményeképpen idén is beválasztották a szombathelyi SEIKENKAI versenyzőjét, Császár Gábort, aki egyéni formagyakorlat és csapat formagyakorlat versenyszámokban egy-egy ezüstérmet szerzett a III. Dan mesterkategóriában. A magyar válogatott összesen négy érmet szerzett, ebből kettőt a szombathelyi versenyző hozott el.

Császár Gábor 1985-óta foglalkozik Iaido-val, tagja volt az első magyarországi - ami egyúttal Szombathelyt jelent - Iaido csoportnak. 2005 óta gyakorolja a Muso Jikiden Eishin stílust, s 2011 óta az országban még új, Katayama stílust. Osztrák, francia, japán és kanadai mesterektől tanult, tanul. Sokáig elutasította a versenyzést, végül mestere és Iaido-t gyakorló társai hatására vágott bele. Ma sem a verseny az egyedüli, kizárólagos célja, de már azt vallja, mint a mestere: a verseny egy kihívás, amit minden kardforgatónak vállalni kell.

Pontos mi is ez a sport? Mik a szabályai, mi a története?

A szamuráj vívás egyik része. Lényege a gyors, váratlan támadások végrehajtása alapvetően a hosszú japán karddal, a katana-val illetve ezen támadások visszaverése. Születése a korabeli japán polgárháborúkban és a japán katona, a szamuráj harcmodorának kialakulásában keresendő. Ez egy fegyveres harci gyakorlat volt, melynek során azt tanulták, hogy - egy újítás eredményeképpen - az övbe élével fölfelé betűzött kardot hogyan kell úgy kihúzni, hogy a kardhúzás és a vágás/vágások sora egyetlen összefüggő mozgás/támadás/védekezés rendszer legyen. Vagyis kiküszöbölték a kardhúzás, egymással szemben állás, méregetés, mérlegelés, támadás-védés fázisait, azaz a hagyományos vívást. Céljuk, hogy gyorsan, hatékonyan használják a kardot.

Szabályok nem voltak. Különböző stílusok léteztek, melyek különböző megoldásokat kínáltak. Az maradt fenn, amelyik a leghatékonyabb gyilkológépeket képezte. Az maradt életben, aki a legjobban ismerte a kardtechnikákat. Nem kell nagy dologra gondolni, nem voltak jobbak vagy rosszabbak, mint a korabeli európai katonák, lovagok.

A 17. században változott meg. Ekkortól nincs szükség többé a szamurájra, nem kellenek katonák, zsoldosok. 250 évig tartó béke kezdete ez, a Tokugawa shogunátus és dinasztia uralkodása. A katona szamurájból hivatalnok szamuráj lett. Nem volt több háború. A harci gyakorlat a puszta gyilkolás felől egy vallásfilozófiai alapon kidolgozott, a társadalom érdekében történő konstruktív életvitel felé fordult. A cél az életvitelen keresztül való példamutatás lett, továbbá az hogy ezen keresztül a szamurájnak többé ne jusson eszébe a saját munkaadója ellen fordulni. A karddal való gyakorlás az önfejlesztés eszköze lett, a technika mellett egyfajta lelki gyakorlat is. Ekkor alakult ki az a máig ható nézet, miszerint a szamuráj egy gáncsnélküli lovag, a gyengék félelmet nem ismerő védelmezője.

A 19-20. században változott ismét, teljesen átalakították. A szamuráj kaszt fölszámolása után minden japán számára hozzáférhetővé tették, majd az amerikaiak betiltották, végül állami felügyelet mellett különböző szövetségekbe tömörítve engedélyezték. Harcművészet lett. Ma is az. Ha van hungarikum, akkor az Iai egy japánikum.

Hogyan lett sport?

Nagyjából 6-8 éve rendeznek versenyeket. Az idő és az igény hozta. Ma az Iaido-ban nincs más megméretés, csak a vizsga és a verseny. Először a különböző stílusok kialakítottak egy egységes rendszert - ez a Toho és a Batto-ho. Aztán bemutatók lettek, majd megjött az igény, hogy a bemutatókat értékeljék, összehasonlítsák. Így lett sport. Ma megoszlik az Iaido-t gyakorlók tábora, van, aki elveti a versenyt s van, aki szükségesnek tartja. A versenyre készülők, azon résztvevők száma évről évre nő.

Formagyakorlatokat kell bemutatni - ez a gata -, mivel itt küzdelem nem lehetséges a nagyfokú sérülésveszély miatt. A gyakorlatokat bírók pontozzák, négy sarokbíró és egy vezetőbíró. Az győz, aki több pontot kap. Előfordul, hogy annyit nehezítenek, hogy a gyakorlatokat időre kell végrehajtani. A bírók a gyakorlatok erejét, pontosságát, méltóságát figyelik. Pont, mint mondjuk egy karate versenyen. Nem tesznek különbséget a versenyzők között, életkor, nem, tömeg, stb nem számít. Az egyetlen besorolás a meglevő övfokozatok alapján történik. Tehát tanuló fokozatú csak tanuló fokozatúval versenyezhet. A mesterfokozatúak pedig a saját osztályukban küzdhetnek.

Magyarországi története 1985-ben Szombathelyen kezdődött, itt alakult az első csoport Dr. Michael Putz mester irányításával. Innen itt tanuló főiskolások vitték az ország különböző pontjaira.

Sajnos Szombathely, a rá jellemző felületesség miatt és kitartás hiányában ebben sem bírt vezető szerepet megőrizni, az itten csoport elhalt, és az ország számos pontján virágzásnak indult.

Hogyan és mikor kezdtél vele foglalkozni?

Én tagja voltam ennek az első szombathelyi csoportnak, valószínű, hogy a 'legöregebb' aktív művelője vagyok az Iai-nak az országban. Azért kezdtem vele foglalkozni, mert akkoriban még csak a keleti eredetű harcművészetekhez lehetett hozzáférni, s mint aktív cselgáncsozó, valami fegyverrel foglalkozó dolgot is akartam. Ez azonnal megtetszett. Vonzott a fegyelme, szigorúsága, történelmi háttere, ragaszkodása a hagyományokhoz, katonás rendszere.

Tanultam osztrák, francia, japán mesterektől. Jártam az országot, igyekeztem részt venni, tanulni minden edzőtáborban. 2000-ben kerestek meg Mosonmagyaróvárról, hogy oktassak nekik Iaido-t, majd Szombathelyről is volt megkeresés. A szombathelyi megbízhatatlan volt, nem is lett belőle semmi. A második próbálkozás már életképesnek bizonyult, s 2005-ben Szombathelyen megalakult a SEIKENKAI.

Azóta változó létszámmal, de létezünk. Önfenntartó amatőr csapat vagyunk, anyagi támogatónk nincs, segítőink önkéntes munkát végeznek, ellenszolgáltatás nélkül.

Őt évvel ezelőtt indultam először versenyen, itthon, egy nyílt bajnokságon, ahol küzdőszellem díjat kaptam. Hazai bajnokságon érmet még nem szereztem. Nemzetközi versenyen 2012-ben indulhattam először. A magyar csapat tagjaként az egyéni gata kategóriában II. helyet szereztem Zwickau-ban, ahová 12 ország ment el.

Idén ismét meghívtak a válogatottba, s ismét II.helyet szereztem, szintén az egyéni gata kategóriában a III.-IV.Dan csoportban. Ugyanaz a német versenyző győzött le, aki tavaly. Sajnos idén valami okból kevesebben érkeztek, 9 zászlót számoltam a nyitóceremónián.

Mennyit és hogyan edzel, hogy ezt elérd?

A felkészülés nálunk folyamatos, majdnem ugyanazt a tematikát követjük, mint a hagyományos 'európai' sportok: van alapozó, formábahozó időszak. Az alapozás, formába hozás a saját edzőteremben ill. országos edzőtáborokban, házi bajnokságokkal, bemutatókkal és válogatóversenyekkel történik, többnyire magas fokozatú hazai mesterek irányításával. A versenyidőszak nálunk más, mert igazából nincs ilyen, azt figyeljük, ki, hol ír ki versenyt. Ami biztos pont, az az EB. Ezt már év elején kiírják. Levezető, pihentető időszak sincs. Ez a rendszer abból adódik, hogy még nincs kiforrva egy versenynaptár, a rendezők is önfenntartók, ha van pénz és jelentkező, akkor tudnak versenyt rendezni. A versenyen való részvétel is önköltséges, ez sok embernek megálljt parancsol.

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

Bár nagyon elégedett vagyok, a legbüszkébb mégis a 2010-ben Belgiumban, japán mesterek előtt megszerzett III. dan mesterfokozatomra vagyok, mert sok gáncsoskodás után egyedül fölkészülve, betegen, de megcsináltam. Célom az, hogy egy ütőképes csapat legyen a városban, versenyeken vegyünk részt, a lehető legjobb eredményeket érjük el. Idén engedélyt kaptam, hogy ősszel induljak a IV. dan fokozat megszerzéséért s fölkérést kaptam részt venni a bírói testületben.

Milyen tulajdonságok, adottságok szükséges ehhez a sporthoz?

Csak akarat kell más nem. Mint említettem, az Iaido nem tesz különbséget nő vagy férfi, idős és fiatal, kövér és sovány között. Ezek nem előnyök és nem hátrányok. Az Iaido-t  azonban  véleményem szerint 15-16 éves kor előtt fölösleges elkezdeni - mint sok más harcművészetet ill. keleti sportot sem szabad, vagy nincs értelme túl fiatalon  kezdeni, bár ezt sokan nem szeretik hallani mert érzékenyen érinti a zsebüket -  mert az ilyen korú általában nem fog érteni belőle semmit.

Meddig lehet ezt a sportot űzni?

Az utolsó pillanatig, leheletig. Japánban vannak 80-90 évesek is akik gyakorolnak - igaz nem versenyeznek. Azt mondom, gyakorolni addig kell, amíg te magad leszel a kard.  A versenyzést, tervem szerint jövőre abbahagyom.  A jövő évi EB lesz az utolsó.

Azt gondolom ezen a téren megtettem mindent, amit lehetett, s szeretnék csak az Iaido harcművészet oldalával foglalkozni, továbbá egy, Magyarországon teljesen új - de egész Európában is viszonylag ismeretlen - stílust meghonosítani, a Katayama stílust, amit 2 éve kezdtem tanulni.

További sok sikert kívánunk!