A Nagygyűlésen 70 tudományos szekció került megrendezésre 3 nap alatt, közel 300 előadással a pszichológia legkülönbözőbb területeiről, s ezeket több mint 70 poszter és 14 műhelybemutató egészítette ki. 

A Nagygyűlés során megrendezett „A gyilkos is ember" és az „Internet: "Áldás és átok - A Facebook használat egyes szociálpszichológiai vonatkozásai" című szimpóziumok összefoglalója:

A gyilkos is ember

Lehoczki Ágnes: Az emberölést elkövető tettesek pszichés reakciói cselekményüket követően empirikus kutatás tükrében

A mítoszokban, mesékben és a popkultúrákban is gyakran megjelenik a gyilkos, mint szereplő, ezzel egy tipikus gyilkos képét kialakítva az emberekben, melynek olykor nem sok köze van a valósághoz. A gyilkosságot elkövető férfiak és nők között pszichés reakciókat tekintve érdekes különbségeket találhatunk. A gyilkosságok elkövetése a férfiak körében gyakoribb, mint nőknél. A gyilkosságok 10%-ának okozói csupán a nők, ők inkább felbujtóként szerepelnek ilyen esetekben. Nőknél az emberölést a személyiségvonások határozzák meg, de előfordul, hogy szerhasználat miatt követik el a bűncselekményt. A kutatás célja az volt, hogy megtudjuk, a nők és a férfiak által elkövetett emberölések módjai és poszt-offenzív szakaszai különböznek-e.

A kutatás során vizsgált 130 személy közül 111 férfi és 19 nő volt. A vizsgálatban részt vevő személyek a Budapesti Fegyház és Börtön, a Szegedi Fegyház és Börtön, valamint a Kalocsai Fegyház és Börtön lakói közül kerültek ki.

A kognitív érzelemregulációs stratégiáknál azt tapasztalták, hogy a nők esetében a kétségbeesés esélye sokkal magasabb, mint férfiaknál. Poszt-offenzív viselkedést vizsgálva arra a megállapításra jutottak, hogy a nőknél sokkal gyakrabban fordul elő, hogy emberölést követően telefonon értesítik a rendőrséget és szörnyű tettüket beismerik, míg férfiaknál inkább a holttest és a hozzájuk vezető nyomok elrejtése, és a menekülés fordul elő az esetek többségénél. Érdekes tény, hogy a nők 11-15 év börtönbüntetést kapnak átlagosan, míg a férfiak ennél jóval többet, ezen kívül pedig nőket szinte soha, vagy csak nagyon ritkán ítélnek életfogytiglani büntetésre. A bűntett elkövetése után nemtől függetlenül tapasztalható szorongás, és a nem adaptív megküzdés a nőknél fokozódik. A férfiak megoldás-központúbban viselkednek, a nők pedig hajlamosabbak a helyzet katasztrofizálására. Poszt-offenzív szakaszok általában mindkét nemnél a következők: felelőskeresés, kétségbeesés és beletörődés. A nők esetében gyakoribb az erősebb bűntudat érzése és az emócióközpontú stratégiák alkalmazása.

Fotó: www.hatalyonkivul.hu

Horváth Andrea: Életfogytiglani szabadságvesztés-büntetésüket töltő fogvatartottakkal végzett pszichológiai munka tapasztalatai

A kutatás során kifejezetten inkább a hosszú tartalmú szabadságvesztésre ítélt embereket vizsgálták, tehát akik 20 évnél hosszabb időre kényszerülnek börtönbe. A lakók speciális csoportokat alkotnak többek között személyiségük, aktuális pszichés állapotuk és biztonsági fokozatuk alapján. Az intézetbe kerüléskor a raboknak ki kell tölteniük egy befogadó kérdőívet, börtönadaptációs tesztet, valamint TCI (olyan állítások értékelése, melyeket az emberek saját véleményük, hangulatuk, viselkedésük vagy lelki állapotuk jellemzésére használnak) és MMPI (Minnesota Multiphasic Personality Inventory) kérdőíveket is. A szuicid szempontból veszélyeztetett raboknak negyedévente történik pszichológiai felülvizsgálata, de aki igényli, az gyakrabban is kérhet meghallgatást.

A Tosca SP teszt segítségével a szégyenérzet milyenségének vizsgálata történik. A rabok börtönben töltött idejének 3 fő szakasza különíthető el: az első öt év, a középső szakasz, és az utolsó 5 év. Ezeken belül eltérő viselkedések és érzések jellemzőek az elítéltekre. Céljuk majdnem minden esetben „mintarabnak" lenni a mihamarabbi szabadulás érdekében. A bűntudat és a szégyenérzet között az eredményekben egyfajta „törésvonal" látszik. Felelősségérzetet, önvádat alig fejlesztenek ki a vizsgált személyek. Helyreállító viselkedésben magas értéket, szégyen elkerülésben pedig alacsony értékeket regisztráltak a kutatás során.

Jellemzők ítélethozatalkor:
- üresség, semmire sem gondol az elítélt
- nem akarja elhinni, hogy ez valóban megtörténik vele
- igazságtalanság érzése
- szabadulás időpontjának elképzelése
- mi lesz velük a szabadulás után?
- túlélik-e a büntetést?
- rendbe lehet-e még hozni az életüket?
- tettük szörnyűsége

A büntetéssel való megbirkózás:
- ügyvéd segítségével
- család, barátok
- sírás
- remény
- gyógyszer
- tanácsokkal
- vallás
- olvasás
- csak a jelenre való koncentrálás

A rabok szerint a legnehezebb:
- az ítélethozatal
- ünnepnapok
- mindig
- ha egy számára fontos személy megszakítja vele a kapcsolatot
- családtag, barát, ismerős halála

Mi tartotta bennük a lelket?
- vallás, hit
- kezdetben semmi
- családdal való kapcsolat
- a remény, hogy később jobb lesz
- egyszer úgyis kiderül az igazság

Fotó: www.eofdreams.com

Lukács-Miszler Katalin, Lehoczki Ágnes: Életellenes cselekmény feldolgozása kényszergyógykezeltek terápiája során

Kényszergyógykezelést azokban az esetekben alkalmaznak, ha az elmeműködés kóros állapota miatt nem büntethető a személy, vagy erőszakot és közveszélyt okozó bűncselekményt követett el, ha fennáll a bűnismétlés veszélye, vagy egy évnél több büntetést kapott volna a tettes. Ők az IMEI, vagyis az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógy Intézet falai közé kerülnek.

Az intézetbe kerülők életkora változatos: 15 évestől egészen 70 éves korig érkeznek személyek. A bekerülés okai általában paranoid skizofrénia, demencia, hangulati zavar, drogfüggőség, és a személyiségzavarok széles spektruma.

Az áldozatok nőknél elsősorban gyermekek, férj vagy élettárs, esetleg anya, férfi elkövetők esetén testvér, az egész család, nagyon ritka esetekben pedig vadidegen ember ellen történik a merénylet. Aki ezek után szembesül azzal, hogy mentális betegségben szenved, gyakran próbál öngyilkosságot elkövetni, mely maradandó egészségkárosodáshoz vezethet.

Pszichodinamikus szupportív terápia során a mentális betegség tüneteinek enyhítése történik, az önértékelés fenntartása, helyreállítása, a felelősségérzet és az alkalmazkodóképesség növelése. Terápiás célok között szerepel a mentális betegséggel való megküzdés, a veszteségek gyászolása, a fogva tartás körülményeivel való megküzdés, a segítő kapcsolatban létezés élménye, és fontos, hogy az elkövető megértsen valamit cselekedetének pszichés hátteréből.

Internet: Áldás és átok - A Facebook használat egyes szociálpszichológiai vonatkozásai

Ujhelyi Adrienn: Oszd meg és... A Facebookon történő megosztás szociálpszichológiai vonatkozásai

A Facebook 2004 óta működik, és a tavalyi évben összesen két tudományos cikk jelent meg róla. A kutatók úgy gondolják, hogy mára olyannyira elterjedt a használata, és olyan mértékű hatással van az emberek életére, hogy megérett a téma az alaposabb vizsgálatra. Manapság már számos vizsgálat tárgyát képezi, hogy ki, miért használja a szolgáltatást, milyen hatással van a társas kapcsolatokra, és milyen funkcióbeli hiányosságokkal rendelkezik a Facebook.

Az részletezett kutatás a megosztással, vagyis a sharing jelenségével foglalkozik. A nemzetközi vizsgálatok nagy része sajnálatos módon nem igazán koncentrál az egyes aktivitásokra, azokat egybemossa, pedig fontos lenne megérteni a különböző tevékenységet jellemzőit és hatásait is. A megosztás szociálpszichológiailag rendkívül érdekes téma, hiszen amit megosztunk az az énképünk része, és a megosztás a befolyásolás eszköze is. Az internet előtti korszak szakirodalma a megosztást filozófiai fogalomként taglalja. A kifejezés jelentése, fogalma 2005 környékén változott meg gyökeresen a Facebook hatására: korábban a megosztás szóhoz mindig rendeltek egy-egy tárgyat (például tortát, játékot, szobát), ma viszont már megfoghatatlan dolgokat (fuzzy object, például élményeket) rendelnek ehhez a szóhoz. Tehát manapság a megosztás már kommunikációt jelent.

A legtöbb ember, aki gyakran használja a megosztás funkciót, a következő dolgokat bánja meg: drog és alkohol hatása alatt készült fotók, és munkahelyi, vagy magánéleti problémák közzétételét. Egy kísérletben azt az instrukciót kapták a résztvevők, hogy egy héten keresztül kétszer annyi dolgot osszanak meg Facebookon, mint általában. Az eredmények azt mutatták, hogy ennek hatására csökkent a kísérleti személyek magány érzete. A társas kapcsolódáshoz tartoznak még a nem kifejezetten konkrét interakciók is (például a „like" funkció), melyet social snacking névvel illetnek.

Általában az alábbi motivációs tényezők hatására történik megosztás:
- információ és élmény
- népszerűség, jó benyomás
- magányoldás, unaloműzés
- saját érdeklődés kifejeződése, hasonszőrűek megtalálása

Négy fő csoportot különítettek el kutatók Facebook aktivitás tekintetében:

1) A legaktívabb csoportra magánéleti megosztások jellemzőek, idősek a felhasználók, és élménymegosztásra törekszenek.

2) A mérsékelten aktívak csoportja pozitívan tekint a Facebookra, magánéleti megosztásokat találhatunk náluk, és nem mindig őszinte megnyilatkozásaik vannak ezen az online felületen. Kudarcok megosztása is jellemző, valamint ha dühösek, vagy magányosak, szintén ezt a funkciót használják szívesen.

3) A legkevésbé aktív csoportban a tagok kevés ismerőssel rendelkeznek a Facebookon, negatívabb attitűd jellemző rájuk a szolgáltatással kapcsolatban, inkább a valóságot részesítik előnyben, mint az online világot.

4) A legfiatalabbak csoportja mérsékelt aktivitást mutat, és különbségek mutatkoznak a nemek között is (a nők előszeretettel töltenek fel és osztanak meg saját magukról készült fotókat), viszont a csoport tagjaira jellemző, hogy nem osztják meg az életükben előforduló kudarcokat.

Fotó: crinapopa.wordpress.com

Szabó Éva: „Lájkold, ha utálod" - A Facebook használók felelősségérzetének vizsgálata

A társas létezés egyik fontos fogalma a XXI. században az önmagunk és mások iránti felelősség lett. A szabadság fontos ára ugyanis a felelősség. A társas érintkezés jelentős mértékben virtualizálódott az utóbbi időben az úgynevezett social media elterjedésével. Amit meg lehet tenni a valóságban, annak nagy részét már az interneten is meg tudjuk tenni (például örömszerzés, támogatás, bántás, és csevegés). Ez viszont egy Janus arcú képződmény: összeköt (kapcsolatépítő, fenntartó és megerősítő), emellett pedig elválaszt, mivel távolságot teremt.

Hatása kettős: építő és bántalmazó is lehet (aki nincs közel, azt könnyebb bántani), valamint a bullying új formáira is lehetőséget teremt. Sok bámészkodó (bystander) és még több követő található a social media keretei között, akiknek óriási a hatása. Érdekes tény, hogy azok között az emberek között is előfordul a zaklatás, akik a való életben nem mernék ezt megtenni, tehát a gyenge is lehet agresszív, mivel a virtuális életben több támogatója is akadhat, vagyis a dominancia különbségektől való elrugaszkodás hatása igen jelentős.

A Facebook készítői pozitív social media-ként definiálták a szolgáltatást, ezért van like gomb, és nem található dislike funkció. Igen nagy találékonyságra lehetünk figyelmesek a felhasználók körében, hiszen az imént említett tényt megkerülve negatív social media-ként is használhatják a Facebookot: Amerikában egy 12 éves felhasználó 2012 szeptemberében kiírta az üzenőfalára az egyik osztálytársával kapcsolatban, hogy „Like if you hate." (Lájkold, ha utálod.). Erre a felszólításra egyetlen éjszaka alatt 57 like érkezett, ennek pedig komoly pszichológiai hatása volt arra a bizonyos osztálytársra, akire vonatkozott a mondat.

Hasonlóan negatív hatással lehet saját magunkra és másokra is a felelőtlen megosztások tömeges alkalmazása. A túlságosan sok információ megosztása, a biztonsági beállítások figyelmen kívül hagyása, és az én-védő attitűdök hiánya is problémákat okoz, valamint a másokra vonatkozó negatív állítások (melyeket millióan láthatnak, mielőtt kiderül az igazság), és a kéretlen fotók megosztása is okozhat kellemetlenségeket. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a felhasználók körében egyfajta empátia hiánya tapasztalható és közömbösség más személyekkel szemben - a többség nagyon kis mértékben éli át a felelősséget. Erre megoldás lehetne, ha a fiatalok már iskolás korban akár informatika órán tanulnának ezekről a negatív hatásokról, és a biztonsági beállítások helyes alkalmazásáról is.