Bloom-kultusz tizenkilencedszer - Bloomsday 2013

Képgaléria megtekintése2013.06.17. - 15:00 | Büki László 'Harlequin' - Fotók: Dart, BLH

Bloom-kultusz tizenkilencedszer - Bloomsday 2013

A Bloomsday kezdetben írországi, mára nemzetközivé vált, évente megtartott irodalmi ünnep, mely nevét a mű egyik főszereplőjéről, Leopold Bloomról kapta. Június 16-án tartják, mivel a regény cselekménye - 1904-ben - ezen az egy napon játszódik. Szombathely különös szerepet tölt be az ünneplésben, mivel Bloom édesapja, Virág Rudolf, városunkból kivándorolt magyar zsidó volt. A regény helyi kötődésének apropóján tizenkilencedszer rendeztek Bloom-napot Szombathelyen.

Különleges irodalmi emléket dolgoz fel a Bloomsday Szombathelyen. A rendezvény azon az irodalmi tényen alapul, hogy James Joyce Ulysses című - egyetlen napon (1904. június 16.) játszódó - regényének mitikus főhőse, Leopold Bloom (Virág Lipót) reklámügynök, dublini kispolgár szombathelyi származásúnak vallja magát. A helytörténészek kiderítették, hogy az 1800-as évek közepén valóban élt a városban, a mai Fő tér 41. szám alatti házában egy Blum nevű család. E család leszármazottja volt egy bizonyos Virág Lipót, aki Triesztben került kapcsolatba James Joyce-szal. (Az Ulysses Triesztben íródott.) Ezen alapszik az immár hagyománnyá vált ünnep.

James Joyce személye városokat, országokat és gondolatokat köt össze. Dublin-Trieszt-Szombathely: e három város meghatározó szerepet játszott Joyce életében. Írországról akart írni könyvet - de nem Írországban. Így jutott el az Adriára - először Pólában (Pula), majd Triesztben telepedett el. Az Ulyssest először folytatásokban, egy amerikai lapban közölték, majd először 1922-ben adták ki Párizsban. A legújabb magyar fordítás tavaly, június 16-án jelent meg az Európa Kiadónál.

Június 16-án minden ország kicsit Írországgá válik, így Magyarország is. Az 1940-es évek óta a Joyce-rajongók világszerte kortárs művészeti fesztiválokkal ünneplik ezt a napot. Ennek szellemében indult útjára, és idén már 19. alkalommal került megrendezésre a szombathelyi Bloomsday, amit az ifjúsági fúvószenekar zenés intrója vezetett fel, majd Kevin Dowling, Írország budapesti nagykövetének és Sági József képviselőnek köszöntője nyitott meg.

Ha Bloomsday, akkor elsőként mindenki a főtéri pecsételésre asszociál! Kezdetektől fogva hagyomány e programpont, most is a Joyce-szobortól vezettek a főtéren át a liszttel és porcukorral hintett "Leopold Bloom" pecsétnyomok. A pecsételő ünneplők útját Nagy Csaba Munkácsy-díjas képzőművész kiállításának megnyitója szakította meg, melyet Nagy Róbert médiaművész ajánlott az érdeklődők figyelmébe. Az "Enigmatikus táj" címet viselő projekt láttán bizton sokan elgondolkodnak a kortárs művészet mibenlétén, s azon sem lepődnénk meg, hogy a képzeletbeli fejvakaráson és a "mi ez?" kérdést indukáló "agyköszörülésen" kívül kevés emberben gyúlna lámpás. Már csak az esztétikai biztosítékkiverés miatt sem. Mi mindenesetre fotósháttrének használtuk - a színei miatt...

A képzeletbeli pecsétnyomok a továbbiakban az AGORA Szalonba vezettek, ahol Takács Ferencnek, a Joyce Társaság elnökének ír támogatással készült, "Hérosz és a kultusz" címet viselő Joyce-tanulmánykötetének hivatalos könyvbemutatója volt esedékes. Okulva a tavalyi "lángos - nem lángos" emelkedett polémiából, úgy gondoltuk, Virág Lipót személyiségét inkább a virággal hozzuk szorosabb összefüggésbe, és közeli kapcsolatot létesítettünk a főtér árnyas, virágokkal szegélyzett kávézóival.


Horváth Gergely és Nagy Róbert Képtárba installált kiállításának előzetese enyhén "riasztónak" tűnt, főleg a közel 30 fokos hőségben a ráhangolódást szabotáló agysejtek tiltakozása miatt.

"A sub tentorium / sátor alatt című interaktív installáció egy kollaboratív művészeti tevékenység eredményeképp jött létre. A kiállítóteret körülöleli a sub tentorium virtuális tere. A "sátor alatt" egy több szinten felépített interaktív játéktér, egy világmodell. A világot a kiállítás látogatója, - mint felfedező, az általunk fejlesztett konzol (a sátor) alá lépve, a sátorral a kiállítótérben közlekedve tudja feltárni. A fizikális helyváltoztatását a sátor terébe vetülő virtuális valóság-kép hűen követi. A valóság élményt erősíti a térhatású hangi környezet is. A játékosnak különféle megismerési stratégiákat kell alkalmaznia az egyes narratív terek bejárásakor."

Respekt a művészeknek, mi vállaltan a mainstream semmittevés mellett döntöttünk. Egészen délután hatig, mikoris az Elefánt zenekar "üvöltötte be" a teret, még mindig rekkenő hőségben, nappalszembe-színpadon. A közönség is inkább bújt árnyékba és csüccsent szökőkútperemre, bízva a vízpermet hűsítő hatásában, mintsem színpadközelben "vérkeringőzzön" a zenekarral. A zenekarral, akiről nem is oly rég ezt írtuk:

"Melankolikus időutazás idő nélkül, távolság nélkül a végtelen térben, de amúgy síkban, felfelé, körbe-körbe. Elindulsz, visszaérsz, kimozdulsz, mégis bezárod az élményt, ami árad a színpadról, és megismételhetetlennek tűnik még akkor is, ha a résnyire nyitott szemhéj mögött azért óvatosan, de mohón veszed szemügyre a színpadon varázsoló zenészeket, és megállapítod, hogy ekkora átéléssel és precíz lazasággal, ám hihetetlen szenvedéllyel működő lények talán nem is emberek, és bármikor képesek ezt az örömzenélést reprodukálni. (...) A Napot megeszem, a Holdat a zsebembe rakom, és megállapítom, hogy sebes lenne a tenyerem, ha addig simogathatnám ezt a zenét, amíg úgy érzem, megérdemli."

Az Elefánt-simogatás után csentünk még egy kis időt, és végre megnéztük azt a zenekart, akiről minden évben hallottunk, de még sosem láttuk. Pontosabban látni láttuk, de még sosem hallottuk. Szombathely legrégebbi alternatív zenekaráról, a Chen-ről, a korai Bloomsday-ek állandó szereplőjéről van szó. A csapat szándékoltan lo-fi melódiákkal beoltott barkácshangzása nekünk bejött, kicsit visszahozta a 90-es évek elején megismert Szkárosi & Konnektort, bár közel sem hozható közös nevező alá a két formáció. Számos ismert, "underground' arc is feltűnt és parolázott letűnt idők szabad levegőjével a kellemes hangulatú AGORA Teraszon, de fogalmazzunk inkább úgy: nosztalgiázott. Kár is volt a kis intermezzóért, ami a koncert előtt érte Feiszt Györgyöt, kinek személye szinte összeforr a Blum-nappal. Bizonyára ezt kevésbé tudta a (sör)mámortól más dimenzióban utazó "kedvesember". Elég tré mentalitás az, ami képes a kulturális látásmódot a politikai orientációval összemosni, s emiatt diszkriminál... Mi kérünk a nevében is elnézést. 

A tizenkilencre pedig lapot, s reméljük, a jövő évi, jubileumi "leosztásnál" két ász perdül ki - verbális Reding Itell-ek (tök alsó) nélkül.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás