Zselenszky a Magházban - Az aranyhíd szmogszabdalta zebrája felső csíkján...

Képgaléria megtekintése2013.06.30. - 00:15 | FrankenVi

Zselenszky a Magházban - Az aranyhíd szmogszabdalta zebrája felső csíkján...

Török-Zselenszky Tamás az idei évben harmadszorra tisztelt meg minket azzal, hogy a Magház és az égbolt falai alatt a lelkünkbe énekelte magát. Az esemény nagyon családias volt, ám kétségkívül az eddigi legjobb (ha lehet bármiféle rangsorról is beszélni egy ilyen esetben), talán a Sirius B csillag vagy egyéb titokzatos kék okoknál fogva...

Hát ilyen az, amikor ismét a Tejút tejébe fagyunk. Otthonosan meleg van, olyan, mintha a véráram megnyugtató lüktetésének kisugárzása venne körül. Vagy mint egy kályha tele hóval nyár idején. Csend van, hogy halljam, sötét hogy lássam. Jó ez így, mert megtelik a bennem lévő égbolt. Vagy inkább meglátom, hogy mindig is tele volt. Csak néha eltakarják a kilátást a fények és zajok.

Egy másodperc alatt felhők hordják el a hónapokat, jobb, ha rájuk bízom magam, és albérlőmmé válik az erő. Csodagyerek vagyok, egészen a következő pillanatig, amíg ellát a képzeletem. Jó nekem, mert az maga a végtelen.


Időutazás egyhelyben, emberi vegyszer, hírvivő és a hír egyszerre, társadalomkritika, életigenlés, angyalok. Titokfejtés, keringő, az ösvény meglelése és egy írisz mélyén bolyongó űrhajós. Tamás olyan, mint egy csillag. Egész pontosan a Sirius C víz csillag, amely az általa feltett kérdésre, hogy „Az milyen színű lehet?", én így válaszolnék: a Sirius C víz csillag az ismert rendszerek körében ismeretlen, az ismeretlen galaxisok szemében azonban nagyon is ismert. Titokzatos köd veszi körül, ami megóvja őt magát, és az őt szemlélőket is attól, hogy olyat lássanak, amire még nem állnak készen. Így a víz csillag lényegében hű nevéhez, és a színe valahol az átlátszó és a tömör feketeség két spektruma között lelhető fel. Mindig máshol. Ugyanis ahogy a víztükör, eképpen viselkedik a Sirius C bolygó is. Aki ránéz, először és mindenekfelett önmagát látja benne. Egy kis idő elteltével azonban, ha állja a tekintete a köd mögül felsejlő fényt, akkor megláthat benne valamit, ami több mint ami érthető. Benne látja meg, de ez a dolog általa van. A bolygó és a szemlélő által is egyszerre. Csak megérezni lehet, mindig sejteni, ám ez a bizonyosság elég ahhoz, hogy az ember elhiggye, tényleg így is van. Hogy pontosan mit is? A legegyszerűbb szóval kifejezve, az Igazságot. Ez nem egy tény, nem kézzel fogható, nem gondolattal megragadható, csupán körüljárható, lehet vele kergetőzni, de leginkább csak érezni. Éppen emiatt olyan erős, és megfoghatatlan is egyben. Ez maga a felfedhetetlen, soha meg nem érthető és le nem írható igazság a létről. Róla, rólam, rólad, rólunk. Ha nem akarod elkapni, a tiéd. Ha kergeted, örökké futhatsz, akkor sem éred utol...


Aki képes elfogadni azt, hogy az élet egyszerre semmi és minden, hogy minden egyes dolog hordozza az ellentétét is, és hogy gyermeknek maradni a legkönnyebb és legnehezebb feladat is egyben, azok kicsit mind Sirius C vagy (válasszmagadnakegybetűt) csillagok.

Azokban a pillanatokban kétséget kizáróan, amikor kb. 40 ember üvölt egyszerre a fák istenéhez...

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás