V. L.: A Colombre Band háza táján, köszönjük, minden rendben, most kerül gyártás alá az új lemez Húsevő címmel. Ezzel egy időben, vagy talán egy kicsit előbb jön ki a címadó dalhoz a klip, mostanában ezekkel vagyunk elfoglalva. Utána következik majd a lemezbemutató koncertkörút. A szólóprojekt viszont részemről a másik vége a muzsikálásnak... Igazából most kóstolgatom ezt a dolgot, de annyi saját dal van, amiket már nem játszunk a zenekarral, illetve más szövegek is, amiket nem csináltunk meg, hogy összeraktam egy saját műsort, és ezt hoztam el ma este. A név egyelőre csak ma estére szólt, de lehet, hogy megmarad. Nagyjából másfél hónapja indítottam el ezt a projektet, ezt is jó lenne megutaztatni, de persze első a Colombre.

Főleg saját dalokat hallhattunk, illetőleg a vége felé néhány feldolgozást is bemutattál. Engem főleg a Live and let die fogott meg, hiszen egyetlen akusztikus gitárral így előadni ezt a dalt szerintem nem túl sokan vállalnák. Van valamiféle koncepciód a saját dalok és feldolgozások arányára? Vannak más saját dalok és feldolgozások is a tarsolyodban?

A helyzet az, hogy a feldolgozásokat csak itt tudom megengedni magamnak, hiszen a zenekarral a repertoárunk saját dalokból áll. Ez egyébként az én alapállásom volt, hogy feldolgozást esetleg csak nagyon megindokoltan veszünk bele a műsorunkba, de alapvetően nem játszunk.

Viszont amit te mutattál ma este, az inkább átdolgozás volt, hiszen mindent a saját stílusodra szabtál, a szád íze szerint alakítottál át - ettől lett aztán különösen egyedi és érdekes.

A három feldolgozás közül pont a Live and let die volt az, amihez igazából hozzá sem nyúltam, csak a hangszerelés miatt hangzott másképp. Ha egy szál gitárral adsz elő bármit, az átlöki a zene egy másik területére az egészet, és - jó értelemben - furcsa vagy meghökkentő lesz. Az ilyen dalokat ugyanúgy meg lehet szólaltatni nagyzenekaron, vonósokkal fúvósokkal, de így, egyszerűen, egy hangszerrel is. Így is működik.

Így is tökéletesen átjött az energiája és az ereje. Komoly ismérve ez egyrészt a zseniálisan megírt dalnak, másrészt a jó érzéknek, amellyel hozzányúltál. A magam részéről köszönöm ezt az élményt neked.

Örülök, ha tetszett.

Én veled először személyesen mint „offenzív gitárművész" találkoztam egy rendezvényen. Az instrumentális zenélést folytatod-e, napirenden tartod-e, érkezik-e ilyen felkérés?

Ha felkérés érkezik, természetesen szívesen teszek neki eleget. Hat évvel ezelőttig úgy viseltem magam, hogy gitárosként fogok elmúlni; szólógitárosként muzsikáltam tizenöt évig. Utána, amikor megcsináltam a Colombre-t, jött az éneklés, és ezzel is elkezdtem foglalkozni. Kicsit persze tudathasadásos állapot az egész. Én most is gitárosnak tartom magam, és néha figyelmeztetnem kell magam, ha nagyon belefeledkezem otthon a gitározásba, hogy most már nem csak erről van szó. Abban a tizenöt évben annyira sok munkát fektettem a gitározásba, hogy nem lehet, és nem is szeretnék ettől elválni.

Amit az előadásod alatt láttam, az viszonylag visszafogottabb, szűkebb gitározásnak tekinthető, technikailag és zeneileg is, nyilván ez annak köszönhető, hogy itt az énekre helyezted a hangsúlyt, a gitár pedig megmaradt kísérő szerepében.

Közben viszont nagy út van emögött is, hiszen ezt is meg kellett tanulnom, erre is oda kell figyelnem. Folyamatosan érnek új inspirációk, tanulok új technikákat, ezeket aztán igyekszem bevinni a zenekarba is. Első olvasatra tehát ez, ahogy mondtad, szűkebb gitározáskészlet, és nem a megfejtésről szól, hanem csak finoman kísér, de közben a kísérettechnika, a bluegrass-os, kelta-ír finger-tapping-es játék most teljesen új nekem, és nagy szerelemmé vált. Kóstolgattam eddig is, de most igazán magával ragadott, sőt, a lemezen is lesz olyan dal, ami egy szál gitárral készült. A visszajelzésekből azt szűröm le, hogy működik így is.

Én is így láttam, magamból és a közönség többi tagjából kiindulva. Mikor láthatunk-hallhatunk téged vagy a zenekart legközelebb?

A zenekarral Győrben július 18-án muzsikálunk; visszakanyarodunk az első öt év stílusához, mert ez akusztikus lesz, persze a fesztiválokon megy a másfél éve felvett elektromos megszólalás. Ezután július 27-én Kapolcson, a Palya-udvarban találkozunk legközelebb a közönséggel.

Örülök, hogy láthattunk és hallhattunk ma este, és természetesen figyelemmel kísérjük a további megjelenéseiteket is.

Köszönöm, és a zenekar nevében is üdvözlöm a vaskarika.hu olvasóit.