B. Zs.: Természetesen. Zsófin, az énekesnőn kívül, aki az alapja, magja, közepe az egész zenekarnak, nagybőgőn játszik Horváth Mihály, zongorán Katona Gábor, dobol Bors Laca, aki többfajta ütőhangszert is használ. A hegedűsünk a mai koncerten Lakatos Attila volt, azonban az állandó hegedűsünket Németh Csabának hívják; ő most külföldön tartózkodik. Mindkettejüket meg kellett említenem, hiszen Attila állandó kisegítője a zenekarnak.

O.: Mondanátok pár szót a zenekarról?

Sz. Zs.: 2011-ben találkoztunk, lementem egy szórakozóhelyre, ahol Zsoltiék játszottak, ott ismerkedtünk meg. Néhány találkozás után megbeszéltük, hogy érdemes lenne együtt dolgozni. Eleinte inkább hobbijelleggel foglalkoztunk a zenekarral, a tagok alapvetően úgyis zenészek, eleinte nem is volt komolyabb célunk vele, viszont jól éreztük magunkat együtt, a szórakozás, lazítás volt inkább előtérben. Később érkezett néhány felkérés, fellépési lehetőség, és valahogy komolyabbra fordult, így azóta több energiát fektetünk bele.

O.: Hogy találtátok meg ezt a viszonylag ritka, kissé furcsa műfajt? Itt ugyanis a népzenének, roma zenének, jazz-nek, nyomokban mulatósnak, és még ki tudja, mi mindennek izgalmas egyvelegét kapjuk.

B. Zs.: Nagyon szeretjük a népzenét, illetve mindenféle folkzenét kedvelünk. Elsősorban klasszikus zenészek vagyunk (a hegedűs, a bőgős és én). A hivatásszerűen űzött és imádott klasszikus zene mellett azonban néha szükség van arra, hogy levetkőzzük a korlátokat, kikapcsolódjunk, szórakozzunk. Természetesen a komolyzenészek sem Mozart-ra táncolnak és kapcsolódnak ki, nekünk is ugyanúgy megvan az igényünk a könnyűzenére, szeretjük a latin-amerikai zenéket, például a bossa novát, a szambát, és nem áll tőlünk messze a jazz sem, valamint az autentikus népzene és cigányzene sem. Mivel mi ezt mind ennyire szeretjük, adott volt az ötlet, hogy ezekkel foglalkozzunk, de akkor még csak buli-szinten. Amikor megismertük Zsófit, és vele egy HANGot, megkérdeztük, lenne-e kedve csatlakozni hozzánk. Ezután már jöttek sorban az ötletek: mi az, ami illik az ő hangjához - ezekbe aztán ő beletette a saját egyéniségét, stílusát. Így vált az egész egyfajta közös keverékké.

O.: Zsófi, téged, mint énekest, mi köt ehhez a műfajhoz, milyen múltad van benne?

Sz. Zs.: A családomban sokan néptáncolnak, népzenélnek, így már kisgyerekként magamba szívtam ezeket a dolgokat. Általános iskolában én is néptáncoltam, talán innen indult ez az alapvető szeretet a műfaj iránt. Én is hallgatok emellett persze mindenféle zenéket, sokfelől kapok inspirációt, amiket aztán fel tudok használni később a zenekarban. Olyan, hogy kedvenc stílus, talán nincs is, mindenevő vagyok, de ami a legközelebb áll hozzám, az a népzene.

O.: Az éneklési mód ezzel együtt szabadabb, a te saját stílusodat használod, nem kifejezetten a népdaléneklési technikákat.

Sz. Zs.: Igen, népdaléneklésből indul ki, de én is így mondanám: szabadabb, és a hangszínem is teljesen más, mint egy autentikus népdalénekesé, aki teljesen másképp képzi a hangot.

B. Zs.: Nagyon fontos elmondani, hogy a zenekar minden egyes tagjának nagyon fontos, és szívügye a magyar zene. A magyarországi értékeknek, a magyar kultúrának egyik fenntartandó része a magyar népzene, ez nekünk különösen fontos, többek közt ezért is indultunk ki ebből. Szeretnénk ezt az értéket mindenfajta korosztálynak közvetíteni, hogy mindenki tudjon neki örülni. Vannak mindenki által ismert népdalok, amiket már kisgyerekek is tudnak velünk énekelni. A 20-as, 30-as, 40-es korosztálynak fontos a könnyűzene, ezért van benne ez is. A magyar kultúra és a magyar hagyomány alapjaiból építkezünk, ez a mi zenénk üzenete.

O.: Ejtsünk pár szót a zenészekről. Zsolt, te a Győri Filharmonikus Zenekar brácsása vagy. Misi ugyanott bőgős szólamvezető, Csaba pedig a Győri Nemzeti Színház hegedűse. Lakatos Attila, a mai este kiváló hegedűse tudomásom szerint eredetileg szintén brácsás. A ma este látottak alapján viszont amit itt bemutattatok, az meredeken eltérő műfaj a ti hivatásotoktól. Nem kérdezik, hogy tudjátok mindkettőt csinálni?

B. Zs.: Igen, így igaz, és mindannyian használjuk a klasszikus zenében tanultakat is. Nem okoz problémát egymásra figyelni; együtt zenélni mindig öröm, ez nálunk műfajtól teljesen független. Katona Gábor például, szintén teljesen más irányból érkezett, ugyanis ő rendkívül tehetséges vendéglátós zenész, és ennek a műfajnak is rengeteg hasznát látjuk. Bors Laca, a dobosunk sem klasszikus zenész, de mindezeknek inkább csak az előnyeit látjuk. Ha van egy jó csapat, amelynek a tagjai szeretik egymást, és képesek együtt lélegezni, akkor abszolút nem fontos, hogy kinek milyen zenei múltja van. Nem is merülnek fel ilyen kérdések.

O.: A zenekar színpadi kommunikációjából azt lehetett leszűrni, hogy ha nem is te vagy az énekes-frontember, azért zeneileg mégis te voltál a középpontja a produkciónak.

B. Zs.: A többiek is mindig ezt mondják, de én úgy gondolom, hogy mindenki ugyanannyira fontos. Való igaz, hogy az én aktuális színpadi elképzeléseimet követi a zenekar. Ezt rám bízzák, elvégre valakihez igazodni kell, és a zenekar úgy döntött, hogy ez én legyek.

O.: Nagyon szórakoztató és érdekes produkció volt. Lehet, hogy csak én vagyok kevésbé jártas a műfajban, de nem tudom, hogy van-e egyáltalán Győrben vagy a környéken hozzátok hasonló zenekar?

B. Zs.: Az Arrabona Ensemble, amit említhetnék, bár ők teljesen más stílusban tevékenykednek, de a kiindulási pont hasonló.

O.: Terveztek-e saját számokat?

B. Zs.: Igen, tervezünk, sőt, vannak is már saját szerzeményeink, nagyjából 3-4 szám, amik még nincsenek teljesen befejezve. Mivel a zenekar mellett mindenki végzi a saját munkáját, éli az életét, nagyon nehezen tudjuk összehozni, hogy több időt töltsünk együtt. Mindenki nagyon kreatív a csapatban, mindenki szeretné belevinni a saját ötleteit, viszont ehhez idő kell.

O.: Ugyanebben a műfajban gondolkodtok a saját számokkal kapcsolatban is?

B. Zs. Abszolút. Szoktak olyan ötleteink is lenni, hogy hallunk mondjuk egy tőlünk egyébként távol álló dalt, például egy szintetizátoros, mulatós számot, ami statikus, gépies, és „valamilyen szinten" adják elő (persze ebből is van profi és kevésbé profi), akkor is mindig azon agyalunk, hogy ebben a dologban mi az, ami jó, mi az, amit használhatnánk, mit lehet belőle kihozni. Ha viszont már belenyúlunk, beletesszük saját magunkat is, így őszinte produkciót tudunk nyújtani, hiszen az valahol a miénk is, legyen az akár egy „Alacsony a cipőm sarka", vagy bármi.

O.: A szórakoztató jellege mellett a legtöbb számotok táncolhatónak tűnt, egy erre megfelelő helyszínen nyugodtan táncra perdülhet a közönség a zenétekre.

B. Zs.: Igen, bár ez közönségfüggő. Épp negyedórával ezelőtt kaptunk egy felkérést Szlovákiába, ahova elvileg nemsokára megyünk is. Az is egy új közönség lesz, új emberek, új helyszín, új értelmezések... Szerencsére eddig még nem ért minket negatív kritika, bármilyen életkorról, városról, faluról, nációról volt is szó.

O.: Várható-e hangfelvételetek a közeljövőben, illetve hol lehet titeket legközelebb látni-hallani?

Sz. Zs.: Természetesen tervben vannak felvételek, őszre tervezzük, amikor Csabi visszaérkezik hozzánk. Nyomon lehet követni minket a Facebook-oldalunkon, ott lehet látni mindig az aktuális fellépéseket is. Most ha minden igaz, a legfrissebb az imént említett szlovákiai buli lesz.

O.: Köszönöm szépen a beszélgetést.