Arcok és rézkarcok Szigligetről - Stekovics Gáspár és S. Horváth Ildikó tárlata
Képgaléria megtekintése2013.07.28. - 10:15 | Déri Norbert
Július 19-én az Alkotóház falai között került megrendezésre S. Horváth Ildikó és Stekovics Gáspár alkotásaiból készült kiállítás, mely augusztus végéig várja a látogatókat. Képekkel gazdagon illusztrálva számolunk be a tárlatról.
HIRDETÉS
Egy forró nyári estén, július 19-én pénteken összegyűltek művészek, alkotók, prominens személyiségek, barátok és ismerősök Szigligeten, az Esterházy-kastélyban, hogy részesei legyenek egy nem mindennapi megnyitónak. Ma már Alkotóházként ismert épület falai között került megrendezésre S. Horváth Ildikó és Stekovics Gáspár alkotásaiból készült kiállítás, mely augusztus végéig várja a látogatókat.
Radnóti Sándor esztéta megnyitó szavaival élve:
„Méltó és igazságos, hogy azokat a portrékat említsük meg külön is, akiknek modelljei már nincsenek az élők sorában. Petrovics Emilét, aki a minap még itt ült a szigligeti ebédlőben, s akinek megadatott, hogy élete végén még egy végtelenül szórakoztató, mert végtelenül rosszmájú memoárban maga is megörökítse arcmását. Marsall Lászlóét, a mindig elfeledett és mindig fölfedezésre váró költőét, akinek poétai minőségét jól jellemzik az e kiállításon is olvasható, Stekovics Gáspárnak ajánlott sorok - éppen az elmúlásról:
Akár újmódi fóliáns
utolsó egynegyedébe dugott
ördögbojtos vékony könyvjelző,
félig kilógok már a létező,
s az írott kopottas világból.
Ha netán adatik még idő
szólnom pár ákombákom szót,
szaporítanom írásjeleket,
meg kéne köszönnöm, ha van kinek,
azt a pároldalnyit...
Mikor talla-billézve
pottyannom kell,
le az áramló
vakvilágba.
Stekovics Gáspár itt tűnt fel néhány éve, Szigligeten, mint portreista fényképész. Az alkotók alkottak, ettek-ittak, nyaraltak, Stekovics kattintgatott. Az alkotók szelíden tűrték. (Közbevetve: már napok óta együtt vagyunk megint, és Stekovics nem vette elő a masináját. Mi van? Befejezte a programot?) S csak akkor kaptuk föl a fejünket, amikor megmutatta az elkészült képeket. Mert ezek a fényképek jók voltak. S nemcsak abban az értelemben, hogy találóak, netán hízelgőek, hanem meg voltak komponálva, végig voltak gondolva. Ki-ki megtudhatott valamit magáról.
Az egész mögött ott van - és ebbe már bevonhatom S. Horváth Ildikó finom rézkarcait is - a Szigliget nosztalgia. Tudnivaló, hogy Stekovicsék Szigliget szerelmesei, s ebben osztoznak a legtöbb arccal itt, e falakon. De miképpen beszélhetünk valami jelenvaló iránti nosztalgiáról, holott az tudvalévőleg valami elmúltra vonatkozó érzés? Szigliget azonban megvan, s noha hosszú évek óta búcsúztatjuk, az alkotóház áll, s rendeltetésszerűen benépesül.
Éppen erről a paradoxonról van szó. Ez talán nyíltabban mutatkozik meg S. Horváth Ildikó Gross Arnoldon, Gyulai Líviuszon iskolázott enyhén archaizáló ornamenseiben és figuráiban, s a Szigliget-motívum is föltűnik, Pátzay törülköző aktja a kertben, megkétszerezve, méghozzá éppen az én régi könyvemhez, a Hamisításhoz kapcsolódva, amiért külön köszönettel tartozom.
De az alkotók panteonjai a falon is valami olyan együttlétet sugall, ami már nincs, és mégis van - van megmaradt eszményeink világában, s van a valóságban is: nem másutt, mint a szigligeti terasz kötetlen, egyenrangú, a komolyat a tréfával vegyítő, a bizalom és a megbecsülés atmoszféráját árasztó, kényszer nélküli, szabad beszélgetéseiben, amikre, mikor még tart, máris nosztalgiával gondolunk."
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás