Katlanfüst: Mucsiék Mulatsága - A Bárka Színház jubileumi előadása az Ördögkatlan Fesztiválon
Képgaléria megtekintése2013.08.05. - 15:45 | Büki László 'Harlequin'
Mrozek frenetikus tragikomédiáját játszotta július 31-én a nagyszerű bohóctrió: Kapa, Pepe és Rémusz (Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Szikszai Rémusz). Az előadással nem akármilyen jubileumhoz érkezett a Bérczes László vezette csapat: az 1999. februárjában bemutatott produkció a 300. alkalom volt.
Érheti-e a rendezőt, Bérczes Lászlót - aki az Ördögkatlan egyik ötletgazdája is egyben - meglepetés a 300. előadáson? Ez a kérdés fogalmazódott meg bennünk, miközben várakoztunk a Narancsliget bejáratánál Nagyharsányban. Különleges előadás lesz, nem a megszokott környezetben és díszletekkel, úgyhogy benne volt a levegőben minden, mi emlékezetessé teheti a 300.-at.
A színpad mögött már berendezték az amfiteátrumot és az előadás megkezdése előtt 15 perccel megindult a helyfoglalás. Már oldalt is álltak és az első sor elé is leültek. Ez az első, de korántsem az utolsó meglepetés.
Aztán a fények kialudtak, s elkezdődött a 300.
A legfontosabb a színre lépés, hogyan fogadja a közönség a színészeket, hiszen a darab elején a megjelenésükkel, öltözetükkel és pantomimjátékukkal kellett meghódítani a nagyérdeműt.
Lélegzetvisszafojtva vártuk az első mosolyokat és a feltörő nevetést. Már a díszlet mögötti diskurzus is szájszélingerlő volt, majd szabályosan bezúzta, lebontotta a sötét "szobába" beszédülő színésztrió a mulatság helyszínéül szolgáló díszletet - a kacagás visszhangzott, ahogy álltak a "sötétbe merevedve".
Kezdetét vette a három szereplő olykor improvizáláson alapuló, mindig új és új elemeket felvonultató bemutatkozása. Kik is ők valójában? Egyszerű, hétköznapi emberek, akik a boldogságot, a mulatságot keresik életükben. A mulatsághoz pedig muzsika kell, de hiába vannak a helyszínen kezdetektől fogva hangszerek (tangóharmonika, nagybőgő), a muzsika nem csendül fel. Nem muzsikálnak.
Az előadás egyik drámai pillanatába belehasít egy mentősziréna, de szerencsére Mucsi Zoltán oldja a feszültséget: "Megvárjuk, amíg Pécsre ér a mentőkocsi és visszaszólnak, hogy minden rendben a beteggel."
A rendezői találékonyságot is próbára teszik a színészek, amikor a pálinkás üveget - mint újabb, a mulatság jeleire utaló tárgyat - a darab elején összetörik és azt a darab végéig pótolni kell. Mit lehet tenni ilyenkor? Venni a büfében egy Szentkirályit és átkúszni a tömegen a színpad oldaláig vele. A "folyékony átalakulás" úgy meglepi Scherer Pétert, hogy nem tudja szó nélkül hagyni, mi lett a finom pálinkából. "Kedvencem a Szentkirályi".
S a rendező számára a "megpróbáltatásoknak" még koránt sincs vége. A darab végén majdnem „beáldozzák" a színészek - mivel hármójuk közül egyik sem, nyilván a közönség között keresendő az a felelős, aki miatt nincs mulatság. Meg is találják a rendező személyében. Bérczes Laci nyakán már ott a kötél, hogy biz' ő tehet mindenről, amikor megszólal a várva várt muzsika.
S ha muzsikálnak, akkor mulatság és boldogság is van. A 300. előadást követően pedig pálinka, bor és harapnivaló van, s egy meglepetés festmény, ami az elmaradhatatlan kék-fehér csíkos pólóban ábrázolja a rendezőt, szívében a három "akasztófavirággal".
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás