Pinkandroll - Picture On Festival 2013
Képgaléria megtekintése2013.08.12. - 14:00 | Büki László 'Harlequin', Waldo
Ha a honi ÁNTSZ a GY-M-S megyei Beled helyett az ausztriai Beledbe tévedne egy fesztiválszondára, sanszosan radírvégig koptatná a cerkáját, annyi észrevétele lenne... Odakinn viszont nem ügybuzog a hatóság, holott a népek itt is isznak doszt és cigiznek nemkülönben. Ennek ellenére egyszer sem láttunk intézkedő biztonságit - pedig akadt bőven! -, viszont megtapasztaltuk, milyen az, amikor a szervezők előrelátóbbak a fesztiválozóknál vihar esetére: ingyen esőkabáttal vártak a kasszában! S persze szokásosan remek zenék mindkét színpadon! Ismét csak a respekt hangján tudunk szólni a bildeini Picture on fesztiválról!
Ismét Bildein, ismét a faforgáccsal borított templomkert és a "zöldalma-liget" színpada várta a zenerajongókat. A felhozatal ígéretesnek tűnt, ugyanakkor azóta is kézzelfogható az a dimenziókülönbség, ahogy egy 300 lakosú osztrák település nemzetközi sztárcsapatok közül válogat fellépőket, míg itthon javarészt ugyanazokat a turnéztatott bandákat látjuk-halljuk fesztiválról fesztiválra.
Az esemény helyszínéhez közeledve megállapítottuk, hogy még azoknak is eltéveszthetetlen, akik először járnak itt. Világos tájékoztatást adtak a táblák, a parkolásban segítettek a fesztivál szervezői. (Kinéztünk magunknak egy kijárathoz közeli helyet, s rögtön irányba is állítottak, és sorolhattunk át máshova. A szabályozásnak ott és akkor nem örültünk, este hazaindulásnál viszont megállapíthattuk, hogy a két kocsisor közti több méteres területen akár táncot is lejthetnénk autónkkal, így a parkolóból való kijutás kicsit sem emlékeztetett a máshol vérnyomásnövelővel is felérő manőverre.)
A sátrazás is egészen egyszerű: állj be a sorba az autóddal, melletted hagyj annyi helyet, amennyi a sátradnak elég, állítsd fel alkalmi otthonod, és már mehetsz is fesztiválozni.
A faluba autókat nem engedtek be, ez tavaly még furcsa volt, de ha jobban belegondolunk, ennek így van értelme. A bejutási procedúrán túljutva aztán azonnal belevetettük magunkat a fesztiválozás örömeibe. A két helyszín közötti átjáró néha kicsit zsúfolt volt (mindkét napon elkelt minden jegy), de a koncertek helyszínein volt mozgástér - sokan voltak, de kényelmesen oszlott el a tömeg. A nagyszínpad inkább a tombolásra, bulizásra ösztönző bandáké volt, míg az almáskert kis nyugágyain, vagy a faháncson elterülve a lazulós, szövegcentrikus zenéket hallgathattuk, elsősorban osztrák zenekarok előadásában.
Pénteken a Royal Republic nevű svéd rockbanda koncertjére értünk a helyszínre. A britpopot, a funkot és a garage-t rámenős rockzenévé gyúró zenekar fogós koncertet adott a templom tövében álló nagyszínpadon. Végig vidámak voltak, játszottak a közönséggel, igazi hamisítatlan fesztiválzenekar, koncertjük minden percét élveztük. (A kezdést 17:55-re hirdette a műsorfüzet, és az első ütemek pont ebben a percben hangzottak fel. Nekünk furcsa volt a "doxaság", neki ez természetes.)
A programokat - lévén két helyszínen történt az esemény - percre pontosan hangolták össze, így - ahogy tavaly már megszoktuk - sehova nem kellett 2 perccel előbb, vagy épp az itthoni minta szerint fél órával később érkeznünk.
Az almáskert idén is kedvenc helyszínünk volt, a maga meghittségével, közvetlenségével, a földön és kis nyugágyakban ülő közönségével ismét belopta magát a szívünkbe. Az első itt hallott zenekar a Salomon's Wrong Choice volt, ezen a napon ők lettek a kedvenceink. A kísérő gitárzenében felfedeztünk néha Metallicás, néha Tracy Chapman-es dallamokat, amikhez lehet, hogy közük se volt, de mégis... A csellós leány pedig mintha egy komolyzenei koncertről ugrott volna ki a természetbe zenélni: tökéletes dress code és frizura, miközben előtte rövidgatyás, bikinis lányok ülnek a faháncson, odébb épp egy lány ugrik egy fiú nyakába, többen pedig sört isznak. Idilli. Nekünk semmiképp nem volt rossz választás!
A nagyszínpadon Kosheen - igen, percre pontosan - kezdte el koncertjét, aki az elektronikus zenét, a drum'n'basst és a pop/rock stílust ötvözi, és az ezredfordulón feltűnt egyik legdinamikusabb zenekarnak számít. Ahogy néztük és hallgattuk, tényleg egy energiabomba volt, aki a dalok alatt határtalan dinamizmussal énekelt, és a számok közti rövid szünetben hihetetlen kedvességgel köszönte meg a tapsot a közönségnek. Sajnos a meteorológusok által beígért eső elért a fesztiválra is, aminek most nagyon nem örültünk. Épp a Hide U ment, szakadó esőben félelmetes látvány volt fedett helyről nézni az összeütődő tenyereket és az elemekkel dacoló közönség kitartását.
Az eső elől mindenki találhatott magának menedéket, a tömeg nagy része a két színpadot összekötő épületbe tömörült, az igazán elszántak pedig kint a téren ropták tovább.
Mikor az eső egy kis szünetet tartott, hazaindultunk. A kasszánál kaptunk esőkabátot - mint ahogy bárki kapott, aki úgy döntött, hogy tovább marad, és nem akar elázni, és az is, aki hazaindult, és az autóig száraz szeretett volna maradni.
Szombaton elsőként a Firkin "dránkenszélörözött" a fülünkbe - fergeteges ír bulit csaptak a színpadon. A ritmikus és vidám ír zenei világ mellé társult a zenészek mozgásának dinamizmusa, és ez szinte beszippantotta a közönséget. Azt gondolnánk, hogy magyarként ír zenét játszani Ausztriában egy rockfesztiválon elég nagy kihívás, ám ismét bebizonyosodott, hogy a zene nem ismer határokat.
Az almáskertben a Philipp and Julia nevű formáció két gitárral és egy dobbal varázsolt el minket, és nyugtatta le egy kicsit az ír zene hullámait. A nagyszínpadon az ír zenét egy ír énekesnő, Wallis Bird váltotta. Jó, hogy nem tudtunk róla semmit, így önkéntelenül is ráaggattuk a pop- és folkköntösbe bújtatott Janis Joplin címkét.
Kedvenc helyszínünkön a Sigi Maron and the Rocksteady Allstars adott elő egy olyan érdekes keveréket, ami tulajdonképpen három fúvóshangszerből, két gitárból és ütős hangszerekből álló zenei elegyet hozott létre, amihez az énekes, Sigi Maron kicsit country-s énekhangja társult. Könnyed volt és laza, végig beszélgetett a közönséggel, és a reakciókat látva nagyon sajnáltuk, hogy nem tudunk németül.
A nagyszínpadon már hangolt a Fear Factory, aki aztán pörölyként csapott le a sör - pinkawossa - almdudler ital "line up"-ot szorongató közönségre. Már a dobok beállásánál megállapítottuk, hogy eddig sem suttogtak a zenészek, de ez bizony tényleg hangos lesz. (Itt adóznánk egy apró lábjegyzet erejéig az amúgy határozott, de mindig kedves biztonsági őröknek, akik - főleg a gyerekeknek - a koncert előtt már füldugókat osztogattak. Bárki kérhetett, aki akart, ott ez természetes). Ahogy a zenekar belekezdett, eszünkbe jutott a fesztivál beharangozója: „A Fear Factory nevéhez méltóan hurrikánként fog lecsapni a színpadra." Nos, igazuk volt, tényleg dobhártyákat próbára tevő hangerővel kezdtek, a ritmus pedig majdnem a fejünket szedte le. Az amerikai death metal együttes jött, látott és hörgött, s talán a legnagyobb tömeget vonzotta a nagyszínpadhoz.
Kontrasztként az almáskertben az osztrák népzenét megújító, abba rapet és valahol a kései neue deutche welle hatásait keverő, zenei minimállal ringató linzi duó, az Attwenger andalított harmonika-dob formációjával. Elhittük, hogy az alpesi jódli és a felső-ausztriai dialektus egyasztalnál pacsizhat és söröskorsóval dülöngélhet jobbra-balra a punkkal és a popzenével.
A nagyszínpados glamrock istennő, Jennifer Rostock miatt dobtuk a pasikat, aki szinte az egész (t)estét betöltő tetoválásaival - jobb lába még tűszűz - "olvasnivalót" is adott a hallványhoz. Basszerosa inkább nézett ki civilben közfeladatot ellátó író(asztal)deáknak, akinek a színpadon járt útjai vannak: dobostól a kontroll-ládáig és vissza. A németajkú célközönség imádta a "tetkós Barbie-t", főként, amikor szívecskékkel „lőtte le" őket. A picture on mindig hangoztatja, hogy a „lényeg a keverékben van", ennek igazán jó példája volt ez a zenekar.
Az almáskerti miliő utolsó programja a Gin Ga nevű alternatív popcsapat könnyed koncertje volt. Mintha visszarepültünk volna a 80-as évek poparanykorába, egészen a The Cure-ig, némi indusztriális ütősmozdulatokkal, "játékxilofonnal" és húrborzolással egyedivé téve a hangzást.
Az az 50-es 60-as évek rock'n'roll slágereit játszó The Baseballs igazi rockabilly bulit varázsolt oda, ahol hallottunk ma ír zenét, hörgős death metált, dinamikus punk-rockot, és mégsem éreztük, hogy a fiúk nem illettek a fesztivál képébe. Sőt: az igazán bulizni vágyó közönség ezzel a zárókoncerttel megkapta mindazt, amivel egy fesztivált zárni illik: ismerős dallamok a rockandroll ritmusára áthangszerelve, vidám figurák a színpadon, dinamikus zene, és a tánc, tánc, tánc.
Zárásként átmegyünk kicsit patetikusba: még az első napon, amikor a vihar elől fedettbe menekültünk, volt a falon egy tábla, amire a következő évi zenekari kívánságokat írták fel a fesztiválozók. A bal felső sarkában megtaláltuk a 30Y nevét. Mi zenekart nem írtunk fel, nagyon hely sem volt már, de neked Kedves Olvasó, jövőre biztosan lesz! Mi képzeletben téged írunk arra a táblára, hogy saját szemeddel lássad: milyen egy határtalan buli a határon túl.
Ha esetleg ennyi nem volt elég, akkor ide kattintva további képes szemsimogatás nyílik a második napról!
A vihar, mint dark metal - Picture On Festival 2013
2013.08.10. - 15:00 | Büki László 'Harlequin'
Ami a székely embernek a medve, az a fotósnak a vihar. Nem játék. Kosheen koncertjét követően megérkezett a fesztivál legsötétebb dark metal-ja - vihar formájában. Ettől függetlenül a pinkarockerek pénteken is hihetetlenül tarka, izgalmas és minőségi mixet kaptak az arcukba és a fülükbe. A bildeini Picture On fesztivál első napján fellépett a Salomon's Wrong Choices, a Royal Republic, az Auf Pomali és Kosheen. A többi fellépőt - sajnos épp a nap húzóneveit - a fesztiválra zúduló vihar miatt skip-eltük. Féltettük a technikát meg a törékeny egészségünket, hogy a mai napról is tudjunk képes beszámolót adni majd a T. Olvasónak, aki már minden bizonnyal ellökködte a "családi net" elől a kistesótól kezdve az ördögvillával horgoló nagyiig a komplett famíliát, hogy picture on fotókat nézegethessen! Családi pogó, yeee! Részletes fesztiválbeszámolóval a második nap után jelentkezünk, addig is itt vannak az első nap élet- és koncertképei!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1887 szavazat
Új hozzászólás