Augusztus utolsó napsugarai tűznek szembe, miközben autóval közelítünk túránk kiindulópontja, Farkasfa felé. Útközben még egy rövid kitérőt teszünk a Hársas-tónál, hogy onnét tovagurulva belevágjunk a könnyed, több mint 70km-es libikókáknak (dombnak fel - dombnak le). Autónkat a farkasfai Szent Anna templom vigyázó tornya alatt váltottuk át kétkerékre.

1. szakasz: Farkasfa- Szalafő - Őriszentpéter - Ispánk

"Farkasfa úgy fekszik egy erdős, szelíd dombokkal szegélyezett kis völgyben, mintha az Isten melengető tenyere rejtegetné. A falut határoló dombok és a mennyboltnak föléje boruló kupolája teljesen elzárják a külvilágtól." - írta Pável Ágoston a településről. Farkasfa a Vendvidéki-dombság zegzugos völgyeiben húzódik, és őrzi a háborítatlan csendet, mint egy apró oázis a sivatag közepén. 

Farkasfáról Szalafőnek vettük az irányt. Meglepetésünkre elsőként egy csekély, 10-12%-os emelkedő fogadott minket, amire úgymond még cseppet sem voltunk felkészülve se testileg, se lelkileg. Viszonylag jó állapotú, többnyire „frissen" aszfaltozott úton tudtunk haladni Szalafő felé, ahonnan tovagurultunk Őriszentpéternek. A településre a Templomszer felől érkeztünk meg. 

A névadó szent az 1240-es évek óta védi a települést, az itt lakók akkortájt építették templomukat. A román kor hangulatát az épület tömegarányai mellett a déli külső falon fellelhető freskótöredékek, s a díszes faragású bélletes kapu jeleníti meg.

Őriszentpéterről Ivánc felé jutunk el Ispánkig. A falu neve szláv eredetű, az ispán becéző alakja. A német szakirodalomban Espenwang -Espang-ból származtatják, mely "nyírfás gerincet jelent". 1428-ban már találkozunk nevével. Őriszentpétertől ÉK-re, enyhén dombos vidéken elhelyezkedő út menti kiscsoportos település, mely eredetileg kettő szerből alakult ki. A keleti- szer neve Nemes, vagy Úri- szer, a nyugatié Pór-szer volt. A két szer közötti különbség abban nyilvánul meg, hogy a múlt század közepén a Nemes-szer épületei nagyobbak voltak a Pór-szerieknél.

Ispánk egyike az Őrség azon falvainak, ahol a magyarság letelepedése óta itt élt, történelmi küldetését látta el. Ma a csendet és nyugalmat szerető turisták, a városi "kőrengetegbe zárt" emberek ütnek tanyát itt, ahol kitűnő levegő, csodálatos környezet fogadja őket. Nem véletlen, hogy az ispánki emberek 80-90 évet is megéltek. A századfordulóig nagyon sok boronafalú épület volt megtalálható az ispánki szereken, ma ezek közül egy sincs. Helyette az ún. kódisállásos épületek, a módosabb parasztok jellegzetes házai terjedtek el, amik a mai napig megtalálhatók. A falu lakossága 1920-ban 244 főt számlált, majd egy átmeneti csökkenés után 1949-ben 249 ember élt itt, ez volt a valaha legtöbb, aztán rohamos csökkenés következett olyannyira, hogy napjainkban csupán 105-110 ember lakja.

2. szakasz: Ispánk - Őriszentpéter - Nagyrákos - Szatta

Ispánkról visszatérve, Őriszentpéteren keresztül Nagyrákosnak fordítottuk a kerékpárunkat, hogy innét csak felfelé haladva tekintsünk majd vissza a nagyrákosi völgyhíd felett a békés, nyugalmat árasztó, dimbes-dombos őrségi tájra.

Következő állomásunk az Őrség talán egyik ékkövének mondható, Szatta. A falut erdők és rétek övezik, itt a csend és a nyugalom honol. A főutcán végighaladva szinte senkivel nem találkozunk - bár ez nagyjából egész utunkra jellemző volt. Ahogy elhagyjuk a településtáblát, és Kerkafalva irányában megyünk tovább, visszaül Szattára a szép lassan elnéptelenedő falvak magánya, és mély csendje.

3. szakasz: Kerkafalva - Ramocsa- - Kerkáskápolna - Magyarföld

Kerkafalva, Ramocsa és Magyarföld immáron a megyehatár másik oldala, azaz Zala megye. Kerkafalván és Ramocsán nem sokat időztünk, többnyire szinte észrevétlenül átkerekeztünk rajtuk. Sajnos e kistelepülések nem nagyon rendelkeznek épített látványossággal, így "be kell érnünk" a környező dombokon lévő erdős ligetekkel és a Kerka völgyének idilli környezetével. Kerkáskápolnán viszont nagyon is érdemes letérni a főútról, Magyarföld felé. Az ottani tájkép, és a nemrég átadott fatemplom varázslatos hangulata megér néhány kilométer kitérőt. 

Ritkán érzek, ily magával ragadó erőt, mint ami a magyarföldi fatemplom lábánál utolért. Körbe nézek, és nem látok semmi olyat, ami nem illene bele a tájba. Egyszerűen minden tökéletes. A domboldalban órák hosszat el lehetne feküdni, miközben a fejünk felett tovasuhanó felhők nyargalásznak tovább az égbolton. Minden nyugodt, harmonikus és letisztult. A templom úgy áll a dombtetőn, mint amit Isten is odatervezett. Egyszerűen magával ragad a látvány, és csak azt veszed észre, hogy nem akarsz tovább menni, mert itt JÓ. Itt élnéd le a hátralévő életed, hogy legalább minden nap egyszer átélhesd ezt „csodát".

 

4. szakasz: Kerkáskápolna - Bajánsenye - Kercaszomor

Bajánsenye a környék legnagyobb települése, határátkelőhely Szlovénia felé, és kedvelt turisztikai célpont az Őrségbe látogató kirándulok számára, valamint részese a Hétrétország programsorozatnak is. A falu határában lévő fenségesen nyugodt tó jelenleg magántulajdonban van.

Azonban mi nem Bajánsenyénél lépjük át a határt, hanem tőle balra letérve, Kercaszomoron. A település 2002 óta büszkélkedhet Vas megye legbátrabb községe címmel, ugyanis a község korábbi önálló részét, Szomorócot 1919 augusztusában a dél-szláv állam fegyveresen elszakította Magyarországtól, ám egy év múlva a helyi lakosság a kercai helyőrség katonáival együtt kiűzte a megszállókat. A kercaszomori harangláb egyágas tornyában a község lakosságának bátor helytállását megörökítő felirat díszíti a harangot.

5. szakasz: Kercaszomor - Domanjsevci ( Domonkosfa) - Krplivnik (Kapornak) - Hodos ( Őrihodos) - Dolenci ( Dolány) - Budinci (Bűdfalva) - Orfalu - Farkasfa

Kercaszomor után szlovén földre gurultunk. Utunk a szlovén-magyar határsávon folytatódott tovább. Domanjsevci-t jobbról elhagytuk, és itt utolért minket a libikóka rosszabbik fele. Eddig szinte csak lefelé jöttünk, gurultunk. Domonkosfa és Kapornak között viszont olyan emelkedők vártak minket, hogy még... Viszont ismét a domb jó felén kötöttünk ki, és egy kisebb ( 10-12 % ) emelkedő után több kilométeres gurulóverseny következett. Ezzel a lendülettel átrobogtunk Krplivnik-en ( Kapornak), egészen Hodos határáig. 

Dolenci után borospincék és szőlőültetvények között kúsztunk feljebb és feljebb. A nap már éppen alábukott a szlovén magashegyek mögött, mikor egy hirtelen váltással ismét lejtőbe csapott át az út, egyenesen a semmivel nem jelzett határig. Eltévedtünk. Terveink alapján nem a pincesoron kellett volna feljönni, hanem egy elágazóval lejjebb. Sebaj, innét már nem lehet messze úticélunk vége. Orfalut végül egy nyaktörő gödrökkel nehezített makadám úton sikerült elérnünk. A kitűzött célt sikeresen abszolváltuk, és a különös feladat is teljesült. Az Orfalu és Farkasfa közötti utat körbeszőtte a nosztalgia, és a már sok száz közösen megtett kilométer élménye. 

Forrás: 

• Vas megye útikönyv ( Szombathely, 2008)
• ispank.hu

Kapcsolódó írásunk:

Kirándulóhelyek Vas megyében II. - Vendvidék, Őrség, Körmend

2013.06.05. - 18:50 | Jene Bogi - Fotók: Büki László - Képgaléria megtekintése

Újra itt a nyár, legalábbis a naptár szerint. Amíg nem tudjuk ledobni a ruhát, hogy aztán a közeli vízparton süttessük hasunkat, addig se ücsörögjünk otthon. Sorozatunkban bemutatunk néhány kirándulóhelyet a megyében, ahova akár biciklivel, akár tömegközlekedéssel is ellátogathat a család, vagy éppen baráti társaság. Most a Vendvidékre, Körmendre és az Őrségbe kirándulunk.

A rovat támogatója: