Szász János A nagy füzet című filmjének premier előtti díszbemutatóját láthatta a közönség az Agora Filmszínházban. Az Agota Kristof Trilógiájának első művéből készült, a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztiválon fődíjat, a Kristály Glóbuszt nyert filmadaptáció bemutatóját sokan kísérték figyelemmel. A mű nyers, szívbe markoló világa, a borzalmak között a túlélésért harcoló gyermekek sorsa, a kilátástalanság a felszín alatt mégis egyfajta felemelő érzésbe megy át.

A vetítés előtt Vágvölgyi András elmondta, egy olyan irodalmi mű adaptációja a film, ami kultuszregénynek számít, legalábbis a magyar irodalmat kedvelők körében. Sok nyelvre lefordították, mindenképpen meghatározó szerepet tölt be irodalmunkban. Ebben a filmben - Szász János többi irodalmi adaptációjához hasonlóan - azt látjuk, hogy mire képes az ember szélsőséges körülmények között.

A film megtekintése után Szász Jánossal beszélgetésre nyílt lehetőség a közönségtalálkozó keretén belül,  ahol a rendező a kulisszatitkokba avatta be az érdeklődőket. Megtudtuk, hogy régi és mély érzelem fűzi A nagy füzethez. Amikor a Csáth Géza adaptáció, a Witman fiúk című film készült, akkor találkozott Agota Kristof Trilógiájával. Azonnal felmerült benne a megfilmesítés gondolata, de a francia kiadónál elutasították, mondván, hogy rengetegen állnak sorba, hogy filmet készítsenek a regényből, így szinte esélye sem volt a megvalósításra. Hosszú-hosszú évekbe telt, mire találkozhatott Agotá-val, és terve célegyenesbe kerülhetett, vagyis megkapta az opciót. Ez azt jelentette, hogy egyedül őt illeti meg a filmesítés joga. Előtte már több híres rendező is az opció boldog tulajdonosának vallhatta magát, ám sorban visszaadták az engedélyeket. Az Agota Kristoffal való személyes találkozás során megtudta, hogy ennek fő oka az volt, hogy a rendezők a Trilógiát szerették volna filmre vinni, ami szinte kivitelezhetetlen feladat. Szász János számára nem volt kétséges, hogy kizárólag A nagy füzettel, az ikrekkel szeretne foglalkozni. Benne és csapatában merült fel először a gondolat, hogy A nagy füzet kerüljön vászonra.

Szász János filmrendező

A rendező számára maradandó élményt nyújtott az írónővel való találkozás. Amikor megismerkedtek, Agota már súlyosan beteg volt, Svájcban, egy első emeleti házban lakott, melynek lépcsőháza, sárga fala kívánnivalót hagyott maga után. Egyedül élt ebben a lakásban a könyvei között, melyek a szó legszorosabb értelmében a sajátjai voltak, vagyis a Trilógia és egyéb írásai töltötték ki a könyvespolcokat a legkülönbözőbb fordításokban. Az írónő napjai meglehetősen boldogtalanul teltek. Mikor Szász Jánossal közelebbi kapcsolatba került, elmesélte, hogy sosem akarta Magyarországot elhagyni, gyűlölte is a férjét, hogy idegen országba cipelte. Nemcsak a férje iránt érzett haragot, hanem sok-sok férfi iránt is, ami műveiben is tetten érhető a különös férfialakokban. Nem szeretett élni. Amikor egy alkalommal Szász János megkérdezte tőle, hogy érzi magát, azt válaszolta tüdőrákom van. Mindezt olyan hangon közölte, mintha csak egy kávét kérne, mint aki már túl van mindenen, és az élet végére vár. Hétköznapinak semmiképp sem mondható kapcsolat fűzte az élethez, a testvéreihez és a gyerekeihez is, és Szász János úgy gondolja, kettejüknek is volt egy rövid, de nagyon szép baráti kapcsolatuk.

Agota tevékenyen részt vett a forgatási munkálatokban, oly módon, hogy érdeklődéssel követte az eseményeket. A forgatókönyvet rendszeresen olvasta, megnyerte tetszését az első változat, ám olykor ki is fakadt, ha neki nem tetsző dolgot talált. Például eredetileg az szerepelt benne, hogy a gyerekek megérkeznek a nagymamához, és első éjjel a disznóólban alszanak. Az írónő kijelentette, hogy ilyen nincs, gyerekek nem alszanak a disznóólban, mert az túl büdös.

Nem véletlen, hogy Szász János a Witman fiúk forgatásán kezdett el foglalkozni A nagy füzettel, ugyanis az idő tájt vált apává, és élete központi kérdésévé vált a felnőttek felelősségének kérdése a gyereknevelésben. Vajon mit rontunk el, mit kell tennünk ahhoz, hogy gyermekeinkből életigenlő, egészséges gondolkodású felnőttek váljanak? A film kiválóan visszatükrözi a regény kegyetlen világát, ugyanakkor mégsem jeleníthető meg az összes brutális jelenet. A szolgálólány és az ikrek együttléte például egy ponton megáll. A rendező azt szerette volna ezzel elérni, hogy a néző maga vigye tovább a gondolatot, a saját fantáziájával egészítse ki a jelenetet, ahogy ő fogalmazott:

„Felviszem a nézőt a szakadék szélére, azt mondom, idesüss, és meglököm egy picit, de én magam nem megyek vele."

Vágvölgyi András és Szász János

Egy film készítésekor nem könnyű feladat a szereplők kiválasztása. A regény központi figurája a nagymama. Az eredeti szövegben egy sovány, csontos, szőrös öregasszonyként jelenik meg, a filmen viszont Molnár Piroskát láthatjuk a nagymama szerepében. Az igazi problémát az ikrek megtalálása jelentette. 10 és 13 év közötti ikreket kerestek, sorra járták az iskolákat, különböző fényképeket néztek meg, de Szász Jánosnak nem sikerült megtalálni az igazit. Fél évig keresgélt, videók tucatjait tekintette át, melyeket az őt segítő munkatársak küldtek, míg végül rábukkant a Gyémánt ikrekre. Elutazott hozzájuk Kocsolára, ahol az anyjukkal és annak börtönviselt élettársával laktak együtt nagyon szegényes körülmények között. A rendező megpróbált az élet nehézségeiről beszélgetni velük, de aztán rájött, hogy sokkal többet tudnak erről, mint ő, hiszen kemény fizikai munkát végeznek, például rendszeresen járnak fáért a vasútállomásra, miközben kemény emelkedőn kell áthaladniuk. A fiúk jó fizikai erőben voltak, bírták a forgatást, elképesztő akarással és küzdelemmel dolgoztak.

A film koprodukcióban készült, vagyis külföldi színészekkel is találkozhatunk. Az apát például Ulrich Matthes alakítja, aki az Ópiumban a főszerepet játssza, a tiszt Ulrich Thomsen, az operatőr pedig Christian Berger. Szász János nagyszerű dolognak tartja az országhatárokon átnyúló együttműködést, amikor mindegyik nemzet a saját kultúrájával járulhat hozzá a műalkotás sikeréhez. Bergerrel Máthé Tiborhoz hasonlóan is jó kapcsolatot alakított ki. Máthé a közelképek mestere, Berger pedig a totálképeké. Berger távolról örökíti meg szereplőket, mégis színesen és emócióval teli. Szász úgy véli, a sok közelkép után ez felüdülést jelentett.

A nagy füzetet az Oscar-díjra jelölték a legjobb külföldi film kategóriában.

A TÖRTÉNET:

A film a második világháború idején egy határszéli faluban a nagymamájuknál nevelkedő és a könyörtelen világban túlélni igyekvő ikerpár megrázó története. A gyerekeknek egyedül kell megtanulniuk mindent, ami a túléléshez szükséges. Magányosan, éhezve és fázva vezetik naplójukat a nagy füzetbe. Följegyzik, mit láttak, mit hallottak, mit tettek, mit tanultak. Ugyan életben maradnak, de szívük megkeményedik, testük megedződik. A nagy füzet posztmodern háborúellenes dráma, nagyhatású parabola arról, milyen pusztító hatással van a háború a gyermeki pszichére.

A FILMRŐL:

A nagy füzet főszereplője egy tízéves ikerpár, Gyémánt László és Gyémánt András alakításában. A Magyar Nemzeti Filmalap 180 millió forintos gyártási támogatásával készült mozifilm nemzetközi szereplőgárdát vonultat fel. A kilencedik nap és A bukás című német filmekből ismert Ulrich Matthes mellett a dán Ulrich Thomsen (Születésnap, Testvéred feleségét, Egy jobb világ, Ópium), Andorai Péter, Derzsi János, Bognár Gyöngyvér, Kovács Lajos és Tóth Orsolya is szerepel az új Szász-filmben. A nagymama szerepében pedig a Nemzet Színésze címmel is kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas Molnár Piroska látható. A filmet az Oscar-jelölt osztrák operatőr, Christian Berger fényképezte, akinek munkásságát Michael Haneke rendezéseiből ismerheti a közönség.

KRISTÓF ÁGOTÁRÓL:

Gyermekkorát Csikvándon töltötte. Édesapja falusi tanító volt. Kilencéves, amikor Kőszegre költöztek. Édesapját 1948-ban többéves börtönbüntetésre ítélték, emiatt családja szétszakadt. Kristóf Ágota Szombathelyen bennlakásos kollégistaként végezte el a Szombathelyi Állami Általános Kanizsai Dorottya Leánygimnáziumot, mivel Kőszegen nem volt leánygimnázium. Első verseit 14 évesen diákévei alatt írta. Érettségi után (1954) röviddel férjhez ment korábbi történelemtanárához. 1956-ban férjével és néhány hónapos kislányával Svájcba emigrált. Új hazájában kezdetben magyarul írt, főként az asztalfióknak. Költeményeit a Párizsban megjelenő Irodalmi Újság és a Magyar Műhely közölte. Miután megtanult franciául, francia nyelven kezdett el írni, először hangjátékokat és színdarabokat, majd elbeszélő műveket. Időközben első férjétől elvált, majd ismét férjhez ment, második házasságából egy leánya és fia született.

1986-ban jelent meg első regénye, Le Grand Cahier, a A nagy füzet.

Hamvait a kőszegi temetőben helyezték örök nyugalomra. 2011 decemberében a városban az írónőről elnevezett irodalmi kutatóműhelyt hoztak létre.

A film hivatalos premierje 2013. szeptember 19-én lesz. Az AGORA-Savaria Filmszínház a filmet több héten keresztül műsoron tartja. 

A nagy füzet (Le Grand Cahier)

színes, magyarul beszélő, német-francia-magyar-osztrák háborús filmdráma, 109 perc, 2013 (16)

rendező: Szász János
író: Kristóf Ágota
forgatókönyvíró: Szász János, Szekér András
operatőr: Christian Berger
producer: Sőth Sándor
vágó: Ruszev Szilvia

szereplő(k):
Molnár Piroska (nagymama)
Gyémánt László (egyik iker)
Gyémánt András (másik iker)
Ulrich Matthes (Apa)
Bognár Gyöngyvér (Anya)
Ulrich Thomsen (Tiszt)
Tóth Orsolya (Nyúlszáj)
Derzsi János (Sutor)
Kiss Diána (cselédlány)
Kovács Lajos (rendőr)
Székely B. Miklós (hajléktalan)
Réthelyi András