Az "Én Gárdonyim" - Makrai Tamás fotótárlata
Képgaléria megtekintése2013.09.24. - 01:00 | Büki László 'Harlequin' - Fotók: Dart
Kordokumentum, ezért fekete-fehér - ezt a választ kaptuk az alkotótól, Makrai Tamástól, akinek szeptember 23-án nyílt meg első önálló fotókiállítása "Én Gárdonyim" címmel a sárvári Gárdonyi Géza Általános Iskola aulájában.
HIRDETÉS
Tamást régóta ismerem, szinte az első pillanattól fogva a Vaskarika kulturális hírportál fotósa. Sosem gondoltam őt amolyan „fekete-fehér" fotósnak, inkább olyannak, aki az eseményeket a legteljesebb formában szeretné képileg az olvasók elé tárni. Mozdulatban, hangulatban és színekben egyaránt.
Pár nappal ezelőtt megkérdeztem tőle, hogy miért lett fekete-fehér a meghívó, és egyáltalán, miért látunk csak fekete-fehér fotókat majd a falakon, hiszen kiállításának témája ezer színben köszönt elsősorban a sárváriakra.
Érdekes választ kaptam tőle. Azt mondta, igazából senki nem tudja, hogy milyen a minket körülvevő világ tényleges színe, már ha egyáltalán van színe. A fekete - mint mondta - a fény, míg a fehér a sötétség teljes hiánya. A születés (fehér) és a halál (fekete), ami között az élet a 254 árnyalat. Minden ábrázolható, minden érzékeltethető - színek nélkül is.
"Hat évvel ezelőtt kezdtem foglalkozni a fotózással, eleinte az absztrakt témák kerítettek a hatalmukba. Korábbi fotóimra is jellemző a fekete-fehér megjelenítés. Ekkoriban épületekkel és épületrészletekkel, illetve kísérleti fotózással kacérkodtam. Az éles kontrasztok és a statikus témák úgymond megkövetelték a fekete-fehér kidolgozást. Ebben az időszakban készült fotóimra jellemző volt a minimalizmus és a letisztultság."
Ahogy a fotókra nézünk, úgy érezzük, hogy talán nem is kellenek színek, hiszen a boldog gyerekmosolyok, az örömteli arcok sokkal több színnel „találják el" a lelkünket, mintha a digitális technika teljes színpalettáját használnánk.
Egy jó fotó, még akkor is, ha fekete-fehér, magában hordozza a pillanat összes színét, hangulatát, és belül - ha akarjuk - úgyis olyanra festjük, ami hangulatunkhoz legközelebb áll. Menjünk körbe, fogadjuk be magunkba a pillanatokat, és fessük őket ezer színűre, ha szeretnénk. Vagy csak higgyük el, milyen Tamás Gárdonyija, és fogadjuk el. Fehéren, feketén.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás