Őrlődve két vallás közt

A zongoraművész és karmester Isztambulban született, gyermekéveit is ott töltötte, de édesanyja révén a görög kultúra is megérintette. Szülei ugyanis megkövetelték, hogy látogassa a mecsetet, és ugyanakkor a görög-keleti istentiszteleteken is részt vegyen, hogy később maga dönthesse el, melyiket választja. A két különböző vallás mély nyomot hagyott a világot éppen megismerő gyermekben. A görög-keleti templom a maga szigorúságával, monoton rituáléival, eleinte félelmet keltett benne, megriasztotta az istentiszteleteken viselt fekete öltözet, a festményeket és szobrokat mellőző templombelső, melynek falait egyedül az ikonok díszítették. A mecset másfajta élményekkel gazdagította. A zeneigazgató élvezetesen, élményszerűen jelenítette meg gyermekkorát, szinte mi is ott voltunk vele nagymamája szobájában, és láttuk, amint az idős asszony lefekvéshez készülődve az ikon előtt esti szertarását végzi, és a leendő karmester a nagyszülő meghajlásai közepette álomba szenderül. A vallásos élmények nem múltak el nyomtalanul, mert ezek hatására tudott kialakulni egy mélyen gyökerező hit, amely a karnagyot mind a mai napig elkíséri.

- A szokásos értelemben nem maradtam vallásos - mondta, - de úgy gondolom, hit nélkül az ember nem létezhet.

„Ha elolvasod arabul a Koránt, kapsz egy zongorát"

Hatévesen kezdett el zongorázni, szülői példa nyomán - édesanyja is ezen a hangszeren játszott. Nagyapja megígérte, ha elolvassa arabul a Koránt, akkor kap egy zongorát, ezért buzgón nekiállt az arab nyelv tanulásának. Ennek ellenére szülei nem akarták, hogy zenei pályára menjen, családja orvosnak vagy üzleti pályára szánta. Európai, nukleáris családban nevelkedett ember számára érdekes volt hallani, hogy Törökországban még mindig milyen nagy szerepet tölt be a kiterjedt család, nagyszülők, nagybácsik, unokatestvérek. Mind a mai napig szívesen emlékszik vissza a vasárnapi ebédekre. Német nyelvű középiskolában érettségizett Isztambulban, majd úgy tervezte, hogy a Boszporusz Egyetemen folytatja a tanulmányait, szintén Isztambulban, de a tehetsége Budapestre, a Liszt Ferenc Zeneakadémiára vezérelte. 1987-ben iratkozott be zongora szakra, ahol Summa Cum Laude művészi és tanári diplomát szerzett. Magyarországra magyar nyelvtudás nélkül érkezett, ezért az első évben, heti háromszor nyelvtanárhoz járt. Nagyon gyorsan haladt a tanulásban, és elmondhatjuk, hogy mára már tökéletesen beszéli nyelvünket. Akadémiai élményeit, tanáraival való kapcsolatát is megosztotta velünk a derűs hangú karmester.

Makett-múzeum a karmesteri sikerek mellé

Ezután két év alkotói válság következett, majd ezen túljutva felvételt nyert a zeneakadémia karmester szakára. A karnagy elárulta, hogy valójában egy szerelmi csalódás lendítette ki a holtpontról.

Lukács Ervin és Gál Tamás professzoroknál tanult, 2000-ben szerezte meg karmesteri diplomáját. 1998-ban a Magyar Televízió 9. Nemzetközi Karmesterversenyén harmadik helyezést ért el, Szentpéterváron, a Nemzetközi Prokofjev Karmesterversenyen szintén harmadik lett. 2002-ben pedig az első helyet szerezte meg az athéni Dimitri Mitropoulos Nemzetközi Karmesterversenyen, melynek következményeként ő vezényelte 2004 nyarán a Kultur Olimpiádé Athén főeseményeként megrendezésre került új Világ Opera Eumenidész ősbemutatóját. Igazi világot látott ember, rendszeresen fellép Németországban, Angliában, az Egyesült Államokban, Görögországban, Ausztriában, Oroszországban, Törökországban, Romániában és Magyarországon.

Feleségével a zeneakadémián ismerkedett meg, aki éppen orgonaszakon tanult. Ertüngealp beavatott a megismerkedésük körüli viszontagságokba is. Ma boldog házasok, és két gyermek szülei.

Vágyai között szerepel egy makett-múzeum létrehozása, ugyanis a nemcsak zenében kiváló karmester makettek készítésével is foglalkozik, amiben szintén ért már el sikereket. A beszélgetést a karmester és Mérei Tamás zenekar-igazgató hangszeres játéka tette teljessé.