Éljen Május 1. - fotókiállítás a Berzsenyi Dániel Könyvtárban

2009.04.13. - 07:00 | vaskarika.hu

Éljen Május 1. - fotókiállítás a Berzsenyi Dániel Könyvtárban

Helyszín: Berzsenyi Dániel Könyvtár

Dátum: 2009.04.09 - 06.30.

A Berzsenyi Dániel Könyvtár "Azok a 60-as, 70-es évek" c. kiállítássorozata keretében Éljen Május 1. címmel nyílt új fotókiállítás, mely a könyvtár helytörténeti gyűjteményében található korabeli fényképekből ad válogatást. A kiállítás 2009. június 30-ig a könyvtár 2. emeleti olvasótermében tekinthető meg.

Május 1. eredete a természeti népek ősvallásának idejére vezethető vissza. Az ókorban a görögöknél "virágünnepeket" tartottak, a rómaiaknál a termékenység istennőjének, Maia-nak ünnepét tartották e napokban. A kereszténység, bár tűzzel-vassal irtotta a pogány szokásokat, az ősi, évnegyedes ünnepekhez kapcsolódó hagyományokat nem tudta véglegesen eltörölni. A szokás lényege, hogy május első napjának előestéjén, vagy hajnalán egy legallyazott lombos fát, fenyőágat, vagy "zöldágat" állítanak fel a házak elé, vagy kitűzik az ablakba, házra, majd a nap valamelyik időszakában a fiatalok táncot, mulatságot rendeznek a májusfa körül. A nap végén pedig "kitáncolják" a májusfát.

Magyarországon szintén ismerik ezt a tavaszünnepet. Nálunk leginkább nemzetiségi környezetben a májusfaállítás szokása él. A székelyeknél hajnalfa, Jakabfa, Jakabág néven, a szláv-német nyelvterületen májusfa,májfa néven ismerik. Anyaga legtöbb esetben nyirfa, amelynek a néphit szerint gonoszűző jellege van. A legények a felállított májusfákat feldíszítették a lányoktól kapott színes szalagokkal, kendőkkel, papírdíszekkel. Felállítás után hajnalig őrizték a lányos ház előtt, hogy el ne lopják. Reggel a lányok gyönyörködtek a fában, és azt nézték, hogy melyik ház előtt áll a legmagasabb. A májusfaállítás tehát nemcsak kollektív tavaszünnep, hanem szerelmi szimbólum is. A legény ezzel tett vallomást, s ha viszonzásra talált, a fa "kitáncolásakor" a lány neki ajándékozta a fára kötött kendőket. Bár az idők folyamán sem az egyházi, sem a világi hatalmak nem nézték jó szemmel az ünnep megtartását, különösen akkor kezdték üldözni e nap hagyományos módon való megünneplését, amikor a nemzetközi munkásmozgalom a világ munkásainak ünnepévé nyilvánította. Párizsban, 1889-ben, a II. Internacionálé alakuló kongresszusán határozták el, hogy a munkásság egy nagy nemzetközi tüntetésen, egyidejűleg minden országban és városban követelje a 8 órás munkanap bevezetését. A tüntetés napját 1890. május 1-re tűzték ki, emlékezve az 1886-os chicagói május 1-i véres eseményekre. Így lett a legszebb tavaszi ünnep a munkásság világünnepe. E világméretű megmozdulás óta ünneplik meg május elsejét a munkások mindenütt a világon, így Szombathelyen is.

Az első világháború éveiben Szombathelyen szüneteltek a felvonulások, csak 1917-től ünnepelték meg újból május elsejét. Az első szabad május elsejét 1919-ben ünnepelte a szombathelyi proletárság. Már kora reggel zenekarok járták a várost, friss szellő lobogtatta a zászlókat, hajlítgatta a májusfát. A Batthyány téren hét órakor volt a gyülekező, ahonnét nyolc órakor indult el a sokaság a főtérre, ahol diadalív állt Marx, Engels, Petőfi képeivel. Elől feldíszített kerékpárokon munkások haladtak, majd őket két teherautó követte megrakodva vidám proletárgyerekekkel. A főtérről a vasútállomásra mentek, miközben a felvonulókhoz csatlakozott a környező falvak parasztsága is. Húsz-húszonkétezer ember vett részt a felvonuláson. A városligeti sportpályán népgyűlés volt, ahol szónokok buzdították az embereket a szocialista haza védelmére. Délután a parkokban emberek ezrei szórakoztak: a KIOSZK-nál az ifjúmunkások adtak műsort, olcsón cigánypecsenyét, kolbászt, zsemlét lehetett vásárolni, szólt a zene és táncoltak a fiatalok.

A Horthy-korszakban május elsején tilos volt az utcán felvonulni, gyűléseket tartani. A baloldali érzelmű munkásokat már az ünnep előtt összeszedték, és börtönbe csukták azokat, akik vörös szegfűvel a gomlyukukban jelentek meg az utcán. 2-3 munkásnál több együtt már nem mehetett, mert az már tüntetésnek számított. A hivatalos sajtó az ünnep előtt azzal ijesztgette a lakosságot, hogy a kommunisták véres május elsejét akarnak, és a hatóság azért nem engedélyezi a felvonulást, hogy megakadályozzák a vérengzést. A jobboldali szociáldemokratáknak néha-néha megengedték, hogy május elsejét majálissá változtassák, de ezeken is tilos volt beszélni az ünnep jelentőségéről. Ismét szabadon csak 1945-ben ünnepelhetett Szombathely munkássága. Formai megnyilvánulásai: májusfa, zöldág, mulatság, tánc, majális megmaradtak, de az ünnep lényege forradalmi tartalommal telítődött.

megosztom a twitter-en megosztom a facebook-on megosztom a delicious-on megosztom a startlapon megosztom a google+-on NyomtatásKüldés e-mailbenAz oldal tetejére Forrás: Berzsenyi Dániel Könyvtár

Új hozzászólás