A Mérei Airlines különgépe Hollywoodba - V. Hollywood Classics (videóval)

Képgaléria megtekintése2013.10.13. - 16:30 | Bangó Mária 'Mira' - Fotók: Büki László 'Harlequin'

A Mérei Airlines különgépe Hollywoodba - V. Hollywood Classics (videóval)

A Hollywood Classics szombathelyi járata ötödik alkalommal emelte az utazni vágyó közönséget a filmipar fővárosának legkitűnőbb melódiát ígérő magaslatokba. A filmvilág zenei csemegéit, antikvitásait és kortárs remekeit kínáló audiovizuális körutat 14 állomással szervezték meg, földöntúli hangok ígéretével. Az előző évek sikerein felbuzdulva és a rendkívüli érdeklődésre tekintettel, idén háromszor adta elő zenekar és sztárvendégei a hollywoodi filmslágereket.

Az exkluzív zenei utazás közönsége láthatóan némi zavarral küszködött a „mit vegyek fel" kérdésben. De az is lehet, hogy a hollywoodi sztárok allűrjeire hajazva gondolták, hogy a „lezser-plezsör" is trendi lehet, vagy azt, hogy ezen a járaton turistaosztály is van. De az is motiváló gondolat lehetett, hogy legalább lesz témája a tollnokoknak, hogy ki miben jelent meg. Nos, egy tollnok tisztelettel tájékoztatja a meg nem jelenteket, hogy minden elképzelhetőben és el nem képzelhetőben egyaránt álltak a piros szőnyegen. Egyesek vonultak az említett szöveten, míg mások sietősebben nyomultak, mintha a Titanic filmzenéjét hallanák felcsendülni.

A pontosság főerény a becsekkolásnál, aki későn érkezik, az lekéshette a hajtóművek beindításának szemkápráztató aktusát, a tűzijátékot, s már csak a vakuk elszórt fényeinek villogásában gyönyörködhetett. A légifolyosón az utasok a filmzenei célállomások legjellegzetesebb fotói mellett haladhattak a Hollywood Boeing gyomrába. Felszállás előtt egy kis aperitifet is fogyaszthattak a bátorságra szomjazók a 007-es bárban, vagy tovább haladva audiális csomagolásban, Peltzer Géza zongorajátékában.


A karmester: Pejtsik Péter

Harsány(i) kezdés

Miután mindenkinek sikerült elfoglalni a helyét, a két légiutas kísérő, Bálint Antónia és Harsányi Levente köszöntötte a zenei járat utasait. Harsányi Levi spontaneitásából és humorából is kaptunk mindjárt a legelején, amely egyébként rendkívül hatékony módszernek bizonyult a testmozgás népszerűsítésére. „Tíz szék aljára értékes meglepetés ajándékcsomag került" - hangzott el a kisebb-nagyobb mozgolódást kiváltó bejelentés, ami téves riasztásnak bizonyult. Senki alatt nem ketyegett ajándék óra (sem), így a székszomszédot nem kellett megkérni, hogy játssza el a Halálos fegyverből Mel Gibson-t, aki kiránt a slamasztikából. A későbbre beharangozott „szóbeli ezer euró kiosztása, amelyet fejben lehetett elkölteni" elmaradt ugyan, de az Oscar- és Golden Globe-díjas filmzenei darabokat ezerszer többet érő igazgyöngyszemekként kaptuk mindannyian.

Már a földről a zenei fellegek felé való elemelkedés is azt sugallta, hogy lesz borzongás, édes ellágyulás, könnyezés, lúdbőrzés és széles mosoly - a Hans Zimmer szerezte Égi háború (Pearl Harbor ) dallamaival startoltunk. Ha valakiben eddig felmerült volna az Összeesküvés-elmélet gyanúja, annak most igaza lett: máris felcsendült Carter Burwell zenéje, s a pergő filmkockákon most már menthetetlenül megkaptuk Mel Gibsont - az utazás során nem utoljára. Aztán Spartacus földjére léptünk és Onedin tengerén hajóztunk, I love you baby - köszöntöttek amerikai angolsággal, aztán hirtelen megtudtuk, hogy Azért vannak a jó barátok. Mindezt egy dalban elmondva. Képtelenség? Az említett filmzenék akkordsorai azonosak, így Pejtsik Péter karmester, a Hollywood-i járat kapitánya egy darabba forrasztotta őket, mestermunkát alkotva. Pejtsik kapitány úr amúgy is a helyzet magaslatán volt az egész filmzenei utazás folyamán, hihetetlen atmoszférát teremtve maga körül. A zenei elragadtatottságát, amely a légiszemélyzetre, azaz a Savaria Szimfonikus Zenekar valamennyi tagjára egyaránt jellemző volt, teleportálni tudta az utasokra (közönség) is.

Sztárvendégek a pilótafülkéből

Talán a hangosítás miatt Ujvári Tímea az első pár sorig kissé halknak hatott, de aztán vagy megtalálta a hangját, vagy a technika állt helyre - állócsillag maradt a Hollywood Classics egén, miközben a Skyfall film betétdalát énekelte.

1992-ben bemutatott Egy asszony illata című film zenéjét Thomas Newman szerezte, amiben felcsendül még Carlis Gardel Tangója is, mely ezt követően összefonódott a filmmel, a feldolgozásban pedig a Savaria TSE két táncosának virtuóz előadásával. Véleményünk szerint az egyik legjobban eltalált feldolgozása volt az estnek.

A Psycho filmalkotás és zenéje is hátborzongatóan mesteri. Bálint Antóniának üzennénk, hogy nyikorgó hegedűnek nem válna be, hiába próbálkozott a hegedű utánzásával, annál sokkal kellemesebb a hangja. Borzongás, halál - mi következhet vajon még? A világűr hidege vagy sötétje, vagy éppen vidám oldala, a Space Jam? Rugaszkodjunk el bátran, bár ne is olyan messzire, hiszen Harsányi utaskísérő úr fontos, eddig rejtett magyar szálakat fedett fel a publikumnak, miszerint Michael Jordan, alias Jordán Miklós, aki Jordán Tamás (WSSz) fia. Valami zűr van az űrben?

Azért ne üljünk fel minden űrlekvárnak! Aki ettől a bejelentéstől csillagokat vélt látni, nyugodtan kapaszkodhatott a székébe, mert az a csillag Takács Nikolasban öltött testet. Üstökösként jött, amitől a hölgyek többsége simán kivágta a magas C-t, sejtjük, nem rémületükben. A csillagközi térben előbb kinyilatkoztatta, hogy ő tud repülni, majd azt is elhitette mindenkivel, hogy hiszi, erre mindenki képes. A galaktikus suhanáshoz a hangját adta szárnyként - repültünk! A hitünkért egy hosszan a fülünkbe visszhangzó Halleluja volt a szünet után a jutalom.

Ha már csillagoknál és bűvöletnél jártunk, akkor egy pillanatra visszatekintettünk a múltba. Időutazhattunk is a tavalyi Hollywood Classics egyik legkedveltebb darabja, az Apollo 13 zenéjével - egy titokzatos trombitaszóló, valamint Nagy Jonathan bűvész és segítői képi interpretálásában hallgathattuk meg a filmzenét.


Takács Nikolas

Vodkamartini, jótékonykodás, tetszésindex, egy kis bulvárshow és leszállás

A zenei luxusutazást egy félórás szabadprogrammal is kiegészítették. A magyar nyelvet kevésbé értő és beszélő utasok kedvéért angolul is elhangzó információ bejelentését követően a zenei utazás szervezője, Mérei Tamás ismertette a szabadprogram választható elemeit. Ha Hollywood, akkor jótékonykodás, némi alkohol - vodkamartini - fogyasztás a bárban. A székszomszéddal, vagy az ismerősökkel való beszélgetés opciót tartalmazó csomagot Harsányi úr ajánlotta az alternatív programok kedvelőinek, akárcsak a műsorvezető-simogatót.

Mi ennél messzebbre merészkedtünk, távolabbi szék- és sorszomszédainkkal rögtönzött közvéleménykutattunk. Ennek eredményeként kijelenthetjük, ahány ember, annyi elvárás, tetszési és nemtetszési indexszel. Mert ugye, ami az emberek 90%-ának bejön, az a fennmaradó 10%-nak nem. Mind a hallvány - a kiválasztott dalok -, mind a látvány - körítés, konferansziék, fények, vetítés, tánc- és bűvészeffektek - megosztotta a publikumot. Előbbit a Hollywood Classics-ot nem első alkalommal látogatók a tavalyihoz mérten „lagymatagabbnak" értékelték. No, de Mérei legyen a talpán, aki patikamérleg pontossággal tudja kimérni az alkotórészek mindenki számára legoptimálisabb összetételét - kommentálná Harsányi Levente.


Vodkamartinizás a James Bond Bárban

Kérdeztük hát, élvezetesebb lenne egy „csak zene és más semmi" produkció? Nos, a válaszadók itt már egyöntetűen voksoltak: a puritán zene kevésbé csábítóan hatna az érzékeikre. Szóval, mégiscsak kell a sejtető látványelemekbe csomagolás, még ha kicsit bulváros is - breaking news, CNN-online közvetítés az előadásról, Andy Vajna bulvárshow.

A második részben Harsányi Levente a holland-magyar kapcsán egy örömteli bejelentéssel nyitott: lőttünk gólt. Toncsi kontrázott rá: nem is egyet. Ennek ellenére a mi oldalunkon csak 1-es áll. Mellette kaptunk hetet, s hogy interaktívvá és élővé váljon egy zenei showba ágyazott, országot lázban tartó esemény, jött is pontosítás: már 8:1, úgyhogy nekünk 8. A bejelentés után mi más is jöhetett volna stílszerűen, mint A rettenthetetlen című film betétdala, melyet James Horner jegyez.

A második felvonás sem szűkölködött showelemekben: a Savaria TSE világbajnok táncosai Takács Nikolassal tették a zenét látványossá, míg Az utolsó mohikán című filmet a magyar adaptációja, Az utolsó muhi kán vezette fel - picit bulvárosan, de füligvigyorral.


A földetérés gyorsabb volt a szervezetünk számára a kívánatosnál: Pejtsik karmester úr két ráadáskört téve hirtelen egyenesbe tette a Hollywood Classics óriásgépét. Határozott kézfogással elköszönt csodálatos utazásunk segítőitől, a Savaria Szimfonikus Zenekar tagjaitól, s mi, utasok kénytelenek voltunk a három és fél órás utazásból felocsúdva, de élményektől túlcsordulva hazatérni.

S ha a T. Olvasónak mindez nem volt elég Hollywoodból, akkor íme, egy kis desszert:

A legjobban agyonhasznált filmzenék

2013.10.12. - 11:00 | vaskarika.hu

A legjobban agyonhasznált filmzenék

Aki többször volt már lagziban, valószínűleg unja, hogy még mindig ugyanazokat a dalokat játsszák, mint apáink idejében. Nincs ez nagyon másként Hollywoodban sem, ahol a rendezők negyven éve ugyanabból a dalkészletből dolgoznak.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

Veronika 2013.10.13. - 22:23
Egyszerűen nagyszerű volt!
Összeszedett, színes, kedves, néhol laza, vicces, a vendégfellépők nagyon emelték az estek hangulatát. Abszolút jó döntés volt mghívni Nikolast. Csodálatosan énekelt, mint mindig.
Köszönjük az élményt és a lehetőséget, öröm volt részese lenni!
Zoltán 2013.10.14. - 13:00
Személy szerint nagyon nagy csalódás volt. Már 3. alkalommal látogattunk el a HC-ra a SSO tolmácsolásában, azonban a "beteg" ezúttal több sebből is vérzett:
- A házigazdák teljesen felkészületlenül érkeztek, fogalmuk sem volt semmiről.
- Harsányi magyar-holland focimeccsel kapcsolatos poénkodása egyenesen izléstelen volt. Magyar mentalitás, hogy rúgjunk bele még egyet a haldoklóba?! A hallgatóság meg ehhez asszisztált. Szomorú lettem.
- Az Andy Vajnás rész minősíthetetlenül amatőr és kidolgozatlan volt. Ha ilyen színvonalú viccekre vágyok, majd bekapcsolom az Irigy Hónaljmirigyre a TV2-t. Köszönöm!
- Egyre több a betétdal sajnos. Én szimfónikus filmzenéket szeretnék hallgatni, nem pedig X-Faktoros dalolászást.

Engem idén "elveszítettek". Jövőre, negyedik alkalommal rám ne számítsanak. Persze, nem kell hozzá nagy jóstehetség hogy akkor is teltház lesz, de a színvonalas folyamatosan esik. Pedig az SSO megérdemelné, h miattuk emlékezzünk az estre, ne pedig a cirkuszi betétek, tehetségtelen műsorvezetők és dalolászó sztárocskák miatt...
BLH 2013.10.14. - 17:01
Kedves Zoltán! Néhány meglátásával egyetértek, többel nem. :)

Házigazdák: valóban, szinte rendszeres probléma, hogy az "ideúton" nézik át a szöveget a műsorvezetők. Mondjuk Harsányi Leventénél, aki alapból kiválóan improvizál és remek humora van, annyira nem feltűnő ez, mert elviszi a műsort a hátán. Valljuk meg, Bálint Antóniát nem a verbalitása miatt szeretjük, bár a nyelvérzékét szívesen letesztelnénk jópáran! :D Neki azért nagyobb falat egy műsorvezetés, pláne az improvizálás. S ha ezt vesszük, akkor picit tényleg méltatlan egy kiváló koncepcióhoz és zenei repertoárhoz a haknijellegű műsorvezetés, főleg akkor nagy a kontraszt, ha tudjuk: a zenekar rengeteget készült a produkcióra. Lehet, helyben is lehetne rátermett és stílusos konferansziékat keresni.

Holland-magyar: a haldoklóba nem Harsányi rúgott bele, sajnos ezek tények, nagyon nem is minősített , inkább tényközölt. Mondjuk letette a hangulatom, az viszont bizarr kontraszt volt, hogy utána közvetlenül A rettenthetetlen csendült fel. :D

Andy Vajna: Kelemen Zolit imádják, nem hinném, hogy védenem kell, de szerintem az ötlet alapból jó volt, picit erőltetett volt ez a muhi kán rész, de a fricska Vajnának , Franco Nérónak és a honi filmgyártásnak szólt. Más kérdés, helye van-e egy veretes zenéket műsorára tűző estnek ilyenre. Az újságírós rész már sok volt és alig érthető, gyakorlatilag felesleges is. A bulváros CNN breaking news nekem kevésbé tetszett, nem kell eladni "gagyival" azt, ami önmagát adta el a hollywoodi zenékkel. A brand már teljesen önjáró, szerintem picit feleslegesek ezek a bulváros agyvihar-szülemények bele. :) Nagy Jonathan ugyanúgy nem hiányzott, gyakorlatilag vártam, hogy történjen valami bűvésztrükk, hogy a földgömbből a kislány a fekete kiszlibe teleportálódjon, de semmi... :DD Egyszerűbb lett volna, ha simán bejön a trombitás, és elfújj aazt, ami önmagában is remek - vizuális pótcselekvés nélkül. A Savaria TSE viszont nagyon jó, hogy helyet kapott.

Amiben nem értünk egyet: a vendégművészek. A HC szinte mindig hívott vendégeket, s bizony ennek is köszönhető, hogy az ötödik alkalmat nem kellett plakátolni, hirdetni.
2009: Mahó Andrea (Rékasi-Détár műsvez.)
2010: Horváth Meggie énekelt (nem volt külső sztárvendég), viszont Stohl Buci vezette a műsort Görög Zitával
2011: Horváth Meggie és Király Viktor énekelt. Az est házigazdái Dobó Kata és Csonka András voltak.
2012: Radics Gigi volt a sztárvendég, Fekete Linda és Poppre Ádám, a WSSZ színészei is énekeltek, Szekeres Nóra és Csányi Sándor a műsorvezetők
2013: Takács Nikolas a sztárvendég, Ujvári Timi a helyi énekesnő, Harsányi-Bálint a műsorvezető páros.

Ez azért annyira nem X-Faktoros danolászás. :) A betétdalok kicsit oldják a zenekari részeket, úgy gondolom, a műsor dramaturgja ehhez azért jobban ért, mint én/mi. :) Arról nem is szólva, hogy mivel eleve slágerek (!!), azt valaki énekes világhírre is viszi... lásd: Bond-dalok. Szóval énekes kell, és az igenis jó irány, hogy helyi énekesnők, színészek kapnak ebben szerepet, és egy-egy sztárvendég, akikben talán még soha nem csalódott a HC közönsége (esetleg Király Viktor volt picit hangban vékonyabb).

Amiben mindenképp érdemes lenne változtatni, az az ÉRTŐ konferálás. Erre fel kell készülni, és lehet, sokkal jobban állna ez a házigazdai szerep egy lelkiismeretes helyi műsorvezetőnek, tévés személyiségnek, mint egy idecsábított haknivitéz duónak. :D Ebben egyetértek.
Zoltán 2013.10.15. - 13:17
Kedves BLH!

Köszönöm a normális, intelligens választ!
Szerintem is sok mindenben egyetértünk. A helyi műsorvezetés sokkal jobb lenne szerintem is, mint egy-egy ilyen beugrós "sztár" páros. Harsányi Levente számomra akkor is elkaszálta magát a magyar-holland miatt, meg azért is, mert a filmekkel kapcsolatban annyi volt a hozzáértése, hogy felolvasta a szövegeket, amiket kapott. Max. volt 1-2 megmosolygtató vicces szóvicce, de konkrétan szerintem még a filmeket sem látta, amikről az est szólt, mert azzal kapcsolatban egyetlen mondata sem volt.
Az "X-Faktoros dalolászás"-dologgal nem akartam sem Takács Nicolas-t megsérteni, ő még tette is a dolgát, de miért kellenek betétdalok egy ilyen estre? Az emberek így Takács Nicolasra, vagy Király Viktorra, vagy bárki másra mennek be, nem pedig a SSO-ra. Szerintem, a zenekar maga is eladná az esteket, dalok nélkül is. És legalább azok mennének el a koncertre, akik tényleg szeretik a filmzenéket (score-okat) nem pedig a sztárénekesekre kíváncsiak.

A színházas betét totál felesleges szintén, meg a bűvészkedés is. Ellenben a táncosok ellen semmi kifogásom nincs, de a többi...

Én eddig 3X voltam HC-koncerten:
2011-ben nagyon tetszett minden, kivétel a Pókemberes színész betét.
2012-ben már kicsit gyengébb volt a műsorvezetés, bár a karmester pótolta a hiányosságokat.
2013-ban a műsorvezetés botrányos volt, túl sok volt a dal és a cirkuszi körítés.

De ez csak egy magánvélemény.

A legnagyobb sajnálatom a zenekaré, akik megérdemelnék, hogy Önmgaukért szeressük őket.