Újra megpezsdült a Végállomás, minden hétvége koncertektől hangos. Milyen változások történtek a klub életében, működtetésében?

A legfőbb változások nem is klub, hanem a város kulturális életében zajlottak. Idén januárban megszűnt az OMK-SIC - amihez volt némi kötődésem -, és ezzel az amúgy is kevés szombathelyi koncerthelyszínek száma tovább csökkent. Sajnos, amit ott évek alatt felépítettünk, annak egycsapásra vége lett. Rengeteg olyan zenekar van, akik az Agorába nem férnek be, viszont a közönség részéről nem kis igény mutatkozik arra, hogy megjelenjenek városunkban. Igaz ez az országosan ismertebb „rétegzenekarokra" és természetesen a helyi fiatalokra is, akiknek szintén nem sok fellépési lehetőség jut saját városukban. Ezért gondoltam arra, hogy a SIC irányvonalát mindenképp tovább kell vinni, és erre kézenfekvő megoldásnak mutatkozott a Végállomás, melyhez érzelmi szálak is fűznek, hiszen csaknem 20 évvel ezelőtt itt kóstoltam bele én is először a koncertek, a bulik világába.

A hely tehát adott volt, viszont az „imidzsét" sajnos újra fel kell építeni, hiszen Nagyi 2005-ös halála után a hely megítélése finoman fogalmazva sem volt a legpozitívabb, sem a közönség, sem a zenekarok részéről. Így idén januárban elkezdtünk újra fokozatosan építkezni, megpróbáljuk visszaszerezni a bizalmat a Végállomás iránt, ehhez szerencsére partner Papp Zoli, a klub tulajdonosa is. Jelenleg a fő célunk, hogy minden hétvégére jusson rendezvény, az emberek tudatába ismét beépüljön, hogy létezik a Végállomás, és érdemes hétről-hétre ide kilátogatni.

A Végállomás Klub markánsan kijelölt egy zenei irányvonalat, melyet a punk-hiphop-rock mentén lehetne talán leginkább jellemezni. Rétegzenék, klubközönségnek - miért épp ezek a stílusok, és van-e olyan, ami még belefér a "Végálló" imidzsébe?

Nem nevezném ezeket rétegzenének, inkább azt mondanám divatos kifejezéssel élve, hogy nem a fősodratú média által támogatott stílusokról van szó főként. Nyitottak vagyunk szinte mindenre, nem szeretnénk, ha a Végállomás szigorúan vett rockklubként lenne bekategorizálva. Szerencsére nagyon sok zenekar keres meg bennünket, és próbálunk mindenkinek lehetőséget adni a bemutatkozásra, legyen az alter-pop-rock-hip-hop-metal, lényeg, hogy élő zene legyen.

Hétköznapi Csalódások, Belga, Kalapács, Deák Bill, Paddy-ék, Auróra, SCHC - ők gyakorlatilag törzsvendégek a Végállomásban. Viszont meglepetés az Ismerős Arcok, az Intim Torna Illegál és számomra a Jambalaya fellépése itt. Szélesebbre tárjátok a zenei stílusok képzeletbeli kapuját?

Igen, ahogy az előbb is említettem, a cél, hogy minél szélesebb réteget bevonzzunk, erre jó példa az általad említetteken kívül a Balkán Fanatik, a Firkin most ősszel, és próbálunk néhány „Agora-kompatibilis„ zenekart is idecsábítani. Annál is inkább, hiszen régen, mikor még nem volt OMK, Agora, természetes volt, hogy az altertől a punkon át a metálig mindenki, aki számít, a Végben lépett fel (sorok írója itt hallotta élőben először a Quimbyt is - a Szerk.). Persze tudjuk, hogy ez ma már nem lehetséges, de a lehetőségekhez mérten igyekszünk minél szélesebbre tárni zenei spektrumunkat.

Rendszeresen fellépési lehetőséget kapnak amatőr illetve feltörekvő bandák is. Ez is a koncepció, vagy használjunk nagy szavakat: a küldetés része?

Aki ismer, tudja, hogy nem szeretem a nagy szavakat, szóval nem küldetés (nevet). Annyi, hogy szerintem ennek a legtermészetesebb dolognak kell lennie egy klub életében, hogy a helyi tehetségeket felkarolja, segítse őket, akár úgy, hogy a nagy zenekarok mellé előzenekarként fellépteti, akár úgy, hogy önálló bemutatkozási lehetőséget ad nekik. Ez nem csak a zenekaroknak jó, hanem a helynek is, hiszen ez még több potenciális látogatót jelent. Ezeknek a bandáknak azért elég nagy a holdudvara, barátok, barátnők, osztálytársak stb., akik lehet, később több bulira is visszatérnek a Végállóba.

Egy koncertszervező, aki hisz az élőzenében, az edződik a kudarcoktól, és a fanatizmusa hajszolja bele a sikerekbe is. Az őszi-téli koncertkínálat roppant erős lesz, bízol abban, hogy a közönség is így értékeli?

Bízom benne, hogy előbb-utóbb a közönség értékelni fogja az erőfeszítéseket, és újra visszatér hozzánk. Mi a magunk részéről mindent megteszünk ezért, bár tudjuk, hogy vannak még hibák, amiket ki kell javítani, ezért is várjuk az őszinte kritikát, még akkor is, ha negatív a hellyel kapcsolatban. (Egyet nem szeretnék csak hallani: nagyon kint van a Végállomás, azért nem járok oda... :) ). Úgy érzem, lassan kezd elindulni egyfajta kommunikáció a közönséggel, egyre többen keresnek meg ötletekkel, kiket hívjunk meg, min változtassunk, szóval talán jó irányba haladnak a dolgok, bár reális képet majd az első szezon végén kaphatunk, akkor lesz érdemes összegezni a tapasztalatokat.

Mi volt az utóbbi idők legfergetegesebb bulija?

Ebben az évben az őszi Kowalsky és Road buli volt talán az, ami a legjobban sikerült, bár erre a kérdésre nem könnyű válaszolni, hiszen néha egy ún. kis buli sokkal komolyabb hangulatú tud lenni, mint egy sztárzenekar fellépése. Nagy igazság, hogy nem a közönség száma, hanem a minősége határozza meg egy koncert hangulatát. Számomra éppen ezért eddig a néhány héttel ezelőtt lezajlott Balkán Fanatik-Karak-Újvilág Utca bulivolt a csúcs.

Végállomás 2013 ősz-tél

október 19. Hétköznapi Csalódások, Prosectura, Hatóságilag Tilos, Nem Ajánlott
október 25. A.V.D., Stone Desert, Red Rockets
október 26. Bëlga

november 2. Un-Revival Night - Rédi Acoustic, Sinking Heroes, Miguel Guinness And The Soundheads (A)
november 8. GoBudyGo Tour - IronCATS, KBT, SAPO, Késő Bánat, Zsibbadás
november 9. Noa Rock, Atakám, Tombstone
november 15. Electropop Rebirth 2. - Plazmabeat, Dark Control (F)

november 16. Ismerős Arcok, Hungarica, Romantikus Erőszak
november 22. Deák Bill Blues Band
november 23. Junkies 
november 29. Kalapács

december 6. Intim Torna Illegál, Soulwave
december 7. Firkin
december 13. Tűzkerék XT, Red Rockets, Red Vortex

december 14. Golden Age Hip-Hop - Vészkijárat, Jambalaya, Káva, Furakor
december 21. Paddy and The Rats 
december 27. Auróra
december 28. SCHC