Végre mi is megnéztük az Adèle élete című, idén Arany Pálmát nyert filmet. Középre kértünk jegyet, hadd lássuk úgy azt a bizonyos tízperces leszbikus szexjelenetet, mintha tényleg az orrunk előtt történne.

Életszagú, reális szexjelenetek vannak benne, boncolgatták a kritikák. A Cannes-ban idén nyert filmet Magyarországon 18+ karikával reklámozzák, Franciaországban és Nagy-Britanniában megelégedtek a 16+, illetve a 12+ -szal.

Csámcsogó szájak, pattanásos arcok

A film gyönyörűen kezdődik. A középiskolás Adèle-t látjuk, amint iskolába megy, cipője sarka félretaposott, az utcán teljesen természetesen rángatja fel formás fenekén a nadrágot. Szalad a busz után, alszik a vonaton, unottan ül az iskolapadban. A kamera szinte végig az arcát, az arcokat veszi, a zajokból, arckifejezésekből kell összeraknunk a háttérben zajló képeket, eseményeket.

Adèle hétköznapi élete valóságosabb nem is lehetne. Nap mint nap ugyanazok a mozdulatok, a folyton félretaposott cipő, a nadrághuzigálás, vacsora anyával, apával. Melegen ajánljuk, hogy senki se üljön be éhesen a filmre, ennyi evő, csámcsogó és löttyöket szürcsölő szájat még nem láttunk a vásznon.

És mindezt olyan közelről, hogy leplezetlenül látszanak a száj sarkában megbúvó szőrszálak, a pattanások, a sárga, lyukas, illetve hófehér fogak. És persze a csíkos fenekek, a gömbölyű mellek, a serkenő szőr a borotvált puncin. Adèle ugyanis egy röpke heteró kapcsolat után megismerkedik a leszbikus kék hajú lánnyal, Emmával.

A filmben alig hallunk zenét, de abban a pillanatban, amikor a két lány megpillantja egymást az utcán, szolidan és röviden felcsendül egy szép dallam. Semmi érzelgős vonósnégyes, vadul kalimpáló zongora. Ilyet a szexjelenetek alatt sem hallunk, a nyálas cuppogást, a nyögéseket nem nyomja el semmilyen szívfacsaró nóta.

Nyaltál volna rendesen, kék hajú lány!

A nagyon is életszagúra és hitelesre formált jelenetekbe Adèle és Emma szeretkezései kíméletlenül belerondítanak. Nincs olyan leszbikus pár a talpán és az ágyban, mely úgy szeretkezne, ahogy Adèle és Emma teszi. Amikor megnéztük a sokat emlegetett első, tíz perces szexjelenetet, először azt hittük, megvágták a filmet. Kiderült, hogy sajnos nem.

Léa Seydoux, Abdellatif Kechiche és Adèle Exarchopoulos

A két lány összes pornós mutatványát, puncidörzsölését, fenékdobálását a moziterem hátsó részén ülő csajok viszont végigkuncogták. Puncidörzsölés, kuncogás, puncidörzsölés, kuncogás.

Az első szexjelenetnél (is) a két lány nagyon is hiteles csókokkal szeretgeti egymást. Egy pillanatig gyönyörűen látjuk, ahogy Emma benyal az álló Adèle puncijába, a kisajkakon végigszántó nyelvet egészen a csiklóig. Gyönyörű az is, ahogy az ágyban fekszenek, csókolgatják egymás mellét, ahogy megmutatja a kamera a két lány csíkos fenekét, a serkenő szőrt a puncin, a fenék belső felén sötétülő bőrt. De amit Adèle és Emma egymással tesz, az minden, csak nem szeretkezés.

Először is ott van a gyanús fenékcsapkodás. A két lány folyton egymás seggét tenyereli, mint valami elfuserált pornóban, ahol a nők fejére taposó férfiszínész anális behatolás előtt pirosra csapkodja partnernőjét. Ehhez a rendező, Abdellatif Kechiche legnagyobb bánatunkra végig ragaszkodott.

Aztán alig van orális szex. Két szerelmes leszbikusnál ez mindent überel. A lányok ehelyett nyakra-főre kézimunkáznak kitekert pózokban. Az egyik jelenetben, ahol az egyik lány hátulról kézimunkázik a másik puncijában, a rendező nem igazán ügyelt arra, hogy az ügyeskedő a látszat kedvéért legalább érintse a másik fenekének középtájékát, és ne a fenék felső felén matasson. Az így mímelt kéj elég nevetséges.

Ha Abdellatif Kechiche tudná, milyen nehéz úgy összedörzsölni két puncit, hogy az jó és kényelmes legyen, talán nem tette volna be az első szexjelenetbe.

Egyébként a tapasztalatlan Adèle már az első szeretkezés alatt úgy tesz-vesz az ágyban, szerzi Emmának az örömöt, mintha örök életében ezt csinálta volna. Apropó kéj: a filmben elég sokat beszélnek az orgazmusról, én viszont nem igazán láttam hozzá ezt jól mímelő arcot. Hangos nyögésből viszont volt dögivel.

A leghiteltelenebb számomra a 69 pózban nyalakodó, bocsánat: pont hogy nem nyalakodó lányok voltak. A látvány, de csak a látvány lehengerlő. Adèle és Emma oldalt fekve, egyik lábukat felhúzva manővereznek egymás punciján az elmaradhatatlan fenékcsapkodás közepette. Kevéske nyalás után viszont mindketten lihegve dobják hátra a fejüket, és hagyják magára az elméletileg felizgult puncit, mely látszólag felvette a ritmust.

Ráadásul ezt többször eljátsszák, hogy még véletlenül se higgyük el, hogy szerelmes leszbikus lányokat látunk. Ez a valóságban körülbelül úgy néz ki, mint az orgazmust soha el nem érő, de a ritmust már felvevő heteró lány csalódottsága.

A legizgalmasabb erotikus jelenetet a szakítás után látjuk. A szakítás szerintem túl hevesre sikerült, Emma kegyetlenül, ordítozás és pofozkodás közepette szó szerint kidobja lakásából Adèle-t, aki megcsalja egy férfikollégával. Adèle nemcsak a könnyeivel, hanem taknyával is küszködik a jelenet alatt, mely tényleg velőtrázó. A kíméletlen Emma szavait és kezét saját arcunkon érezzük.

Adèle viszont nem tudja túltenni magát a kék hajú lányon, és próbálkozik. Egy vendéglőben találkoznak, ahol bevallja, senki nem tudja úgy beindítani, mint Emma. Hogy ezt bebizonyítsa, csókolgatni és nyalni kezdi Emma kezét. Van valami elemi erő és ösztönösség, ahogy nyelvével többször végigszánt Emma öklén, a látványra összerándult a gyomrom. A kezével aztán Emma lába közé nyomuló Adèle kétségbeesett látványától már kevésbé.

Összességében a film viszont egyáltalán nem rossz. Három órán keresztül is élvezet úgy végignézni egy nagyon is hihető szerelmi történetet, hogy szinte kizárólag csak az arc rezdülésein követjük nyomon.

Gyönyörű az a rész is, melyben a képzőművész Emma elittársaságát fogadó, az elvont témákhoz hozzá sem szagoló Adèle féltékenységét egy vásznon pörgő némafilm képkockáin látjuk. Az viszont csorbít az összképen, sőt gyanús, hogy az olvasott Adèle csak Picassóról hallott, és fogalma sincs, ki Egon Schiele.

Több kritikában is megemlítették, hogy a szexjelenetek talán fölöslegesek a filmben, enélkül is élne a történet. Nekem semmi bajom azzal, ha telepakolnak egy filmet ágyjelenetekkel, de nem ártana, ha azt hitelesen tennék. Ha már az a cél, hogy minden életszagú legyen.

A filmet az AGORA Savaria Filmszínház november 13-ig vetíti.