Egy új könyv megjelenése mindig ünnep. Ünnep, mert a még nyomdaszagú lapokat forgatva elfog az izgalom, vajon milyen üzenetet rejt a számunkra? Így van ez a Szülőföld Könyvkiadó Híres szombathelyi nők sorozatának hetedik kötetével is, mely Greisinger Ottóné Kerecsényi Ilona életével és munkásságával ismerteti meg az olvasót.

Greisinger Ottóné páratlan kapacitású asszony volt, elismerésre méltó teherbírással és lelkesedéssel. A nők jogaiért való küzdelmet elsőrendű feladatának tartotta, miközben mindvégig megmaradt a családszerető anya szerepkörében is. Kiváló példát mutatott emberségből, a gyengék iránti odaadásból, és abból, hogy a kemény munka és az anyaság nem összeegyeztethetetlen. Kelbert Krisztina könyvének bemutatójára a a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központban került sor.

Horváthné dr. Molnár Katalin, a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ elnök-rektorhelyettese köszöntőjében elmondta, könyvet kiadni hatalmas dolognak számít, különösen akkor, ha az helyi vonatkozású. Szívet melengető érzéssel forgatta a könyvet, mivel valódi szellemi élvezetet jelent elmerülni a 20. század első felének pezsgésében. Kerecsényi Ilona napjainkban is követendő példa lehet, hiszen a nőkérdésben kifejtett aktív tevékenysége a ma embere számára is fontos üzenetet hordoz. A Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ november 7-én a magyar tudományt ünnepli egy konferenciával, melynek méltó bevezetése a Greisinger Ottóné Kerecsényi Ilonát bemutató könyv.

Dr. Takátsné Dr. Tenki Mária, Szombathely MJV Önkormányzatának kulturális tanácsnoka, a híres nőket bemutató sorozat ötletgazdája úgy véli, nem véletlen, hogy ez a sorozat éppen Szombathelyen jöhetett létre, mert ebben a városban létezik egy olyan kulturális közeg, mely képes a legnagyobb intenzitással, erejét és fáradtságot nem kímélve alapos kutatómunkát végezni. A sorozat természetesen folytatódik, sőt, a tízedik kötet megjelenése alkalmából nőkonferenciát is terveznek.

Csapláros Andrea, a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum múzeumigazgatója szerint történészekre szükség van, s bár a hallgatók létszáma csökkent, még mindig szép számmal érdeklődnek a történelem iránt. A könyv szerzőjét, Kelbert Krisztinát maga is jól ismeri, hiszen (még fiatal kezdőként) tanította is. A könyv olvasása közben többször előfordult, hogy magára ismert, mivel Greisinger Ottóné elfoglalt dolgozóként is mindig szem előtt tartotta a családját. A múzeumigazgató úgy véli, rengeteget tanulhatunk más asszonyok életéből, ezért érdemes tanulmányoznunk életútjukat.

Harangozó Bertalan, kormánymegbízott írta a kötet egyik köszöntőjét. Ő is valódi szellemi élvezetnek tartja a könyvet, mely nem csupán tartalmilag, hanem esztétikailag is kiváló. Kerecsényi Ilona mindvégig lokálpatrióta maradt, aki a polgári nőmozgalom jeles képviselőjeként a város kulturális életének fellendítéséhez is hozzájárult. Életének ellentmondásos periódusát jelentette a tanácsköztársaság, ugyanis saját maga is szerepet vállalt benne, ezért annak leverése után retorzióban részesült. Mint későbbi visszaemlékezésében írta, tetteit nem a kommunista meggyőződés, hanem a tenni akarás hajtotta. Kerecsényi Ilona elsősorban embernek, másodsorban igaz magyarnak, harmadsorban pedig erős kálvinistának tartotta magát.

Dr. Katona Attila történész, egyetemi docens - aki a könyv másik bevezetőjét írta - úgy gondolja, ezzel a kötettel kellett volna kezdeni a sorozatot, mert Greisinger Ottóné volt az első nő, aki saját maga révén, a saját női mivoltából vált ismertté, és nem a férje által. A kötetben megismerkedhetünk a klasszikus huszadik század eleji női képpel. Akkoriban sorra születtek a különböző szervezetek, egyesületek, klubok, nem véletlenül terjedt el a 19. század végéről származó francia mondás: „Mondd meg, melyik szervezetnek vagy a tagja, és megmondom, ki vagy."

Greisinger Ottónéra ez még fokozottabban vonatkozott, hiszen rengeteg szervezetben tevékenykedett, és mivel munkáját odaadóan és kitartással végezte, jelenléte garanciát nyújtott a szervezet számára, mintegy legitimálta azt. Tanárnőként, anyaként és feleségként is remekül megállta a helyét. Szombathely a 20. század elején gyorsan fejlődött, nyitott maradt az újdonságok iránt, ugyanakkor a rohamléptékű fejlődést nem mindig követte belső tartalom. Kerecsényi Ilona hozzájárult ahhoz, hogy a város belső értékekkel is feltöltődjön, ő is közreműködött abban, hogy 1913-ban egy nőszervezeti konferenciát szervezzenek a városban. Női vezetőként jó kapcsolatot tartott férfi kollégáival, sikerült elérnie, hogy a konzervatív réteg is elfogadja. A fővárosban felbukkanó politikai avantgardizmus vidéken nem igazán működött, de Greisinger Ottóné megtalálta azt a hangot, amely eredményre vezetett: a századelőn hétféle nőszervezet működött Szombathelyen.

Kelbert Krisztina, a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum történész-osztályvezetőjének nem ez az első munkája a híres szombathelyi nőkről, már jelent meg egy kötete Szegedy Györgynéről. Az 1913. december 6-i kongresszus, az asszonyok parlamentje fontos eseménynek számított, melynek nemsokára a századik évfordulóját ünnepeljük. A nőkérdés sarkalatos kérdéseiről hangzottak el előadások: mint például a női bérminimum, a női munkásszállások problémája, az ápolónőképzés stb. A kötet gerincét Greisinger Ottóné nőmozgalmi munkássága adja. Tevékenysége a feminizmus 1895-tel kezdődő negyedik szakaszára esik, melynek fő törekvései többek között az egyetemek megnyitása a nők előtt, a női választójog, a női munkavállalás, a női test egészsége szerepelt.

1901-ben magángimnáziumi tanfolyamot hozott létre. Abban az időben már kaphattak ugyan érettségit a nők, de csak magántanulóként járhattak fiúgimnáziumba. Sokat foglalkozott a nők munkavállalásával is, 1907-ben létrejött a női tisztviselők egyesülete, melynek Kerecsényi Ilona lett az elnöke. A test edzéséről sem felejtkezett el, a városi tornacsarnokban sportfoglalkozásokat szervezett, túrákat indított a női tisztviselők számára. 1894-ben ő volt az első nő a városunkban, aki biciklizett. Az egészséges táplálkozásra is ügyelt, előadásokat tartott az egészséges ételekről, higiénikus ruhaviseletről. Síkra szállt az alapvető emberi jogokért, küzdött a családon belüli erőszak ellen. Mottójában, miszerint „Harcoltam a gyengék jogaiért", a nők és a gyermekek iránti együttérzése nyilvánul meg. Kerecsényi Ilona volt a szombathelyi gyermekőrség parancsnoka, a mai Gagarin úti óvoda az egykori Greisinger villában működik.

Greisinger Ottóné Kerecsényi Ilona élete példaszerű és aktuális a ma emberének is, hiszen, bár nagyon sok eredményt elért, a nők alapvető jogainak elismerése sok területen még most is kívánnivalót hagy maga után. Megmutatta, hogy elkötelezett feministaként miként lehet családcentrikusnak megmaradva, kitartó munkával a közösségért küzdeni és tenni.