„A történet 2012 novemberében kezdődött." - meséli Polgár Patrik, a gitáros. - „Az augusztusi Felsőszölnöki falunapon felléptem az akkori zenekarommal. A buli után pár nappal rámírt a dobos, Vogrincsics Jocó, hogy zenélgethetnénk néha együtt. Jó ötletnek tartottam, és megdumáltuk, hogy ha már néha - néha unaloműzésként összejárunk zenélni, akár ki is bővíthetnénk a repertoárt. Ekkor kerestük fel Szukics Benjámint, a billentyűst, és mivel ő is benne volt a dologban, szólt Bajzek Patriknak is, aki szaxofonon játszik. Lényegében összeálltak a falu fiatal zenészei. Megbeszéltünk egy dalt, összejöttünk és egész jól sikerült. Találkoztunk a következő héten is, majd a harmadik héten már újabb dalokat néztünk meg. Jól működtek a dolgok, úgy éreztük, hogy célszerű lenne konkrétan zenekart csinálni, ezért elkezdtünk keresni egy énekest. Hosszas kutatás és meghallgatások után beszéltünk Kiss Árpáddal, akit már hallottunk korábban énekelni. Kedvet is kapott hozzá, és egyből eljött egy próbánkra. Soha nem felejtem el, mindenki fehér volt mint a fal, nekem a kezem szabályosan remegett és izgultunk hogy vajon megfelelünk-e neki. Aztán Árpinak is megtetszett a közös munka, így állt össze 2012 novemberében a jelenlegi felállás."

Mint minden zenekar életében, a West Alfáéban is vannak nehézségek. A próbákat, fellépéseket nem csak a tanulmányokkal és a munkával, de Árpi musicalénekesi karrierjével is össze kell hangolniuk. „Volt már rá példa, hogy egy esti koncertünk előtt én egy falunapon léptem fel. Már ott is csúszás volt, így a koncertről is elkéstem. A fiúk már beálltak, mindenki rám várt." - mondja az énekes, majd Patrik hozzáteszi: „A végén már alig tudtuk kitalálni, hogy mit improvizáljunk a közönségnek." Elmondásuk szerint a banda tagjai jól kijönnek egymással, és nem jelent problémát az sem, hogy Árpi korban kissé kilóg a többiek közül, bár a velük töltött rövid idő alatt is jó néhány poén és szellemes csipkelődés alapjául szolgált ez a korkülönbség.

Fotó: Szentgotthárdi Fotóklub

Az együttes számos koncertet tudhat maga mögött, melyeken gyakran nagyobb sikert értek el, mint gondolták volna. „Az első fellépésünk Körmenden volt, a második pedig hazai közönség előtt egy saját szervezésű  bemutatkozó koncerten, amire nagy meglepetésünkre rengetegen eljöttek a szomszéd, illetve környező településekről is, így elég szépen meg tudtuk tölteni a parkot. Eddigi legnagyobb közönségünk Szentgotthárdon volt a Történelmi Napokon. Megfordultunk még azóta Zalaegerszegen az Oktoberfest Sörfesztiválon is, valamint Körmenden és Felsőszölnökön még egyszer. Nagyon hangulatos volt a Csörötneki koncert is, ami azért marad emlékezetes a zenekar számára, mert két dalt együtt adtunk elő Sipőcz Ernővel, a Lord egykori alapítójával. Sikernek könyvelhetjük el, hogy ilyen rövid idő alatt elértük, hogy állandó közönségünk van 15-20 km-es körzetben, illetve, hogy felléphettünk az Apostol zenekar után, valamint a Paddy and The Rats előtt." - emlékezett vissza Patrik az elmúlt egy évre. Mint körmendi, különösen  jó érzéssel töltött el, hogy a fiúk később milyen elismerő szavakkal illették városunkat, és a város kulturális életét.

A zenekar az elmúlt harminc év legnagyobb magyar rock slágereit játssza saját elgondolásban - ők úgy mondják, „hiányzenét", hiszen ezt a stílust manapság a térségben kevesen képviselik. Fontosnak tartják a közönség igényeinek szem előtt tartását, de nem tennének meg bármit a siker érdekében. A jövőben sem akarnak celebbé vagy tucattá válni. Terveik közt szerepel, hogy saját számokon dolgozzanak, s ha lehetőségük lesz rá, esetleg tehetségkutatókon is szeretnének indulni.

A banda születésnapját egy koncerttel fogják megünnepelni: december 14-én a Firkin zenekar után fognak fellépni Szentgotthárdon a színház aulájában.