Emlékszel még, mikor kezdtél írással foglalkozni?

Az irodalom iránti affinitásom már általános iskolában kezdődött. Ekkor úgy sejtettem, hogy van érzékem az íráshoz, akkoriban születtek az első novellák. Azok eredetileg regénynek indultak, de sosem lettek befejezve (nevet). Középiskolában már sokkal több időt fordítottam egy-egy novella megírására, komolyabban foglalkoztatott magának az írásnak a technikája is.

Milyen műfajba sorolnád az írásaidat?

Az elsők fantasy novellák voltak, kicsit populárisabbak a szépirodalmi írásoknál. Arra törekedtem, hogy ne egy kifejezett célközönségem legyen, hanem többféle életkorú és beállítottságú ember is élvezni tudja őket. Egyfajta középutat kerestem: fontos számomra az esztétikai többlet mellett a szórakoztatás is. Ódzkodom a kortárs szépirodalmi érától. Amit én csinálok, kicsit izgalmasabb dolog szerintem.

Középiskola végén, mikor több szabadidőm maradt a tanulás mellett, elfogadhatóbb írások születtek. Nyilván még ezek is igencsak kezdetlegesre sikerültek. Az egyetem alatt szinte már csak ezzel foglalkoztam, kezdett kiforrni a saját stílusom. A novellák mellett néha verseket is írok. Bennük a hirtelen ötleteimet vetem papírra, nem hiába nevezik a pillanat művészetének.

A történetiség nekem mindig is nagyon fontos volt, így inkább a novellákat szeretem. Lényeges számomra, hogy legyen íve egy történetnek. Már gimnazistaként is, filmszakon elsősorban történetmesélő filmeket készítettem. A novella egy eszköz, hogy viszonylag izgalmas történetbe burkolva üzeneteket közvetítsek az embereknek.

Hogyan zajlik nálad az alkotás? Honnan merítesz ihletet?

Sok-sok impulzust gyűjtök, emberekkel beszélgetek, szituációkat figyelek meg, semmit sem hagyok ki. Összeáll a fejemben, ha valami számomra fontos történik: leírom, utána esetleg javítok, de nehezen korrigálok, mivel kiesek a mű, a helyzet hangulatából. A Virrasztók című novellám például egy éven keresztül alakult, - az egyetlen, ami ilyen hosszú munka gyümölcse - és eredetileg versnek indult. Napokig folyamatosan írtam, majd töröltem is teljesen, és több hónapot kihagytam. Sőt, a megjelenő novelláskötetembe is csak az utolsó pillanatban került bele.

Ha nem kapok ihletet, nem tudok írni semmiről, kényszerből pedig sosem ment nekem ez a dolog. Így soha nem tudom előre garantálni sem magamnak, sem másoknak, hogy meddig tudom ezt csinálni. Egy biztos, amíg a Múzsám lélegzik, igyekszem minden leheletét papírra vetni.

Fotó: Modor Réka

Az irodalmi életből kik vannak rád hatással?

József Attila jelentős hatással volt rám, sokat tanultam a műveiből. A kortársak közül Bodor Ádám az egyetlen író, akit teljes mértékben elismerek, hiszen olyat alkot írásművészetével, amely egyszerre hagyománytisztelő, újszerű, és tartalmas is. Hangulatteremtésben sokszor vettem észre párhuzamot, amikor először olvastam a műveit. Nagyon szimpatikus volt egy hasonló "tollkezelésű" embert megismerni az írásain keresztül. Bulgakov által megírt mágikus realizmus segített, hogy megtanuljam, bizonyos akadályokat hogyan döntsek le, valamint adalékot adott, hogy nagyobb szabadsággal tudjak elrugaszkodni műveimben a valóságtól. Nehéz megtalálni ebben egy viszonylag kezelhető egyensúlyt. Rajtuk kívül Dosztojevszkij világlátása volt még nagy hatással rám.

Rendszeresen publikálom írásaimat itt-ott irodalmi folyóiratokban, vagy elektronikus felületeken. Ennek ellenére, nem gondolom, hogy a mai kortárs irodalomban lenne helye az írásaimnak. Soha nem is volt célom, hogy beletartozzanak. A lényeg, hogy amiket írok, eljusson azokhoz, akiknek ez tetszik. A pozitív visszajelzéseknek természetesen mindig örülök, de az alkotás vágya feltétlenül bennem van.

Nem célod, hogy az alkotásaiddal fellépj a kulturális igénytelenség ellen?

Tanárnak készülök, szóval  küldetéstudat van bennem bőven. A szemetet ki kell szórni, az igényeset azonban be kell emelni a tananyagba, hogy a gyerekek megismerjék a minőségi művészetet (így például az irodalom). Úgy vélem, ez egy normális értékrend szerinti cél, amelynek az iskola az egyik lehetséges színtere. Ebből a szempontból számomra az írás nem misszió. Úgy gondolom, hogy én kevés is lennék ehhez.

Amikor világosság vált, hogy a személyes novelláidat a közönség is olvassa majd, változtattál rajtuk valamit?

Természetesen más, ha az ember magának ír, vagy pedig  másoknak alkot. Kettéválik a dolog, mivel vannak, akik a közönség igényeit is figyelembe veszik. Én viszont nem változtattam a novelláimon semmit. Akiknek elnyerte a tetszését a stílusom, a történeteim, azoknak azért tetszik, amilyen. Igaz, hogy több embert tudok megnyerni, ha hozzájuk igazodom, és talán könnyebb is az elvárásoknak megfelelően írni. Ami igazán fontos nekem, az az élményekre való ráhangolódás, mivelhogy ezek egyszeriek. Ezeket az egyszeri hangulatokat próbálom érzékletesen megragadni. Az első novellámban, amit írtam, nem a tényszerűség volt a lényeg. Pár oldalon keresztül nem is történt semmi, csak egy beállított kép volt, nem mozdult a főszereplő. Kíváncsi voltam, mit lehet kihozni egy ilyen passzív helyzetből. A reakció érdekelt, nem pedig az akció. A lelki kivetülések érdekelnek, hogy a helyzetek hogyan hatnak az emberekre. Nap mint nap látunk bizonyos dolgokat, de nem biztos, hogy magunkénak érezzük. Úgy gondolom, élet közelibbé kell tenni ezeket a helyzeteket. Nehéz megfogni, de erre törekszem. Ezek apró dolgok, amik foglalkoztatják az embereket. Nincs olyan szituáció, amiben passzív tudnék lenni. Nemcsak befogadom azt, ami velem történik, hanem aktív részese vagyok a történéseknek.

Mesélnél a novelláskötetedről?

Ha minden jól megy, még idén, de legkésőbb tavaszra megjelenik a tizenhárom novellából álló kötet. Ha pontosabb adatokat tudok mondani a megjelenésről, illetve a könyvbemutatóról, az információ is egyből elérhető lesz, azok számára, akiket érdekel a dolog.

 Saját magamnak kezdtem el írni, végülis egy kötet lett belőle. Ezekbe a novellákba teljesen bele tudtam tenni magam, és örülök neki, hogy mások az olvasásukkor a személyes hangvétel ellenére is találnak bennük olyan dolgokat, amelyekkel tudnak azonosulni. Én személy szerint a hagyományos könyvek híve vagyok, fontos, hogy ne csak elektronikus formában jelenjen meg, amit írok, de ha minden jól megy, e-book formájában is el lehet majd érni.

A kötetet tematikusan építettem fel. Az egyes történetek összekapcsolódnak, mindazonáltal önmagukban is értelmesek. Az első novellák 2-3 évvel ezelőtt készültek. De amint azt korábban mondtam, ezek is csak később álltak össze egy egésszé. Amikor ez kiderült, akkor már tudatosan írtam őket. Írásaim saját élményekből táplálkoznak, a karakterek is ezekből lettek összegyúrva. A főszereplő például egyes szám első személyben szólal meg, de ennek ellenére nem azonosítható velem.

Miről szólnak a novelláid? Mi a fő gondolat, ami foglalkoztat?

Az éhség. Sokféle éhség létezik (érzelmi, fizikai, stb...), és a szövegek ezekről a hiányokról szólnak. Az egész kötet hangulatát körüllengi az egy kicsit groteszk, egy kicsit sötét, egy kicsit - a számomra - realista világkép.