Máli néni - álmosító avantgarde bohózat a Weöres Sándor Színházban
Képgaléria megtekintése2013.11.29. - 20:00 | FrankenVi - Fotók: Dart
Cigaretta csokoládéval, mert jó nehéz az élet. Legalábbis Máli néniék szerint, akik valahogy mind rokonok. Vagy „mittudomén!” A Weöres Sándor Színház legújabb darabja Füst Milán vígjátéka alapján igyekszik nevettetni...
Adott egy szép hajú titkárnő, akibe három férfi szerelmes, egy rövidhajú huszonötéves, akibe látszólag senki, Máli néni, aki talán mindenkit vagy senkit sem szeret, egy kisfiú, akit a közönség hivatott talán a legjobban szeretni; s vannak a férfiak, akik mind tébolyultak. Fele tud róla, a másik fele majd csak a darab végére döbben rá.
Ja, hogy a szerelem az ilyen, kérem? Maga mondja, nem én...
Tanulságot és kérdéseket nem keresünk, lévén vígjátékot nézünk. Minden előre kiszámítható, az érdekes és izgalmas maga a játék, a fordulatok és fondorlatok lennének. Lennének, ha nem ismernénk már olyannyira jól ezt a világot a '30-as évek magyar filmjeiből, avagy nagyanyáink kedvenc szappanoperáiból, vagy csak azok elbeszéléséből. Talán nincs is ezzel baj. Miért ne? Miért ne lehetne szórakoztató egy majdnem három órás, szerelmi sokszög mögé bújtatott őrület? Mert ahogy a műsorfüzetben is olvasható: „Füst darabja szinte azt sugallja: az élet már nem is álom, inkább őrület." S ha tovább olvassuk, az őrület elé bekerül a szeretnivaló szó is.
Ez így már kérdéseket vet fel, az első komolyabbakat az este folyamán. Teljesen konzisztens, hogy magát az életet jobban szeretjük édes, szeretnivaló őrületként elképzelni. Ahogy az is, hogy a szerelem az egyik legszebb dolog, s hogy az maga is őrületes, nevezetesen: őrületesen jó. De hogy mitől lesz szeretnivaló a színpadon egy olyan őrület, ami kevésbé a jó oldalát fogja meg ennek a fogalomnak, arra mostanáig nem tudtam olyan választ kitalálni, amit örömmel fogalmaznék meg. Értem ezalatt azt, hogy mitől szerethető az a fajta őrület, ami oly kitörően és kitartóan hangos gesztusokkal operál, mint ahogy egy gyermek kezd el néha oktalanul kiabálni játéka közben? Vagy az a fajta őrület, aminek következtében a karakterek úgy ingáznak és ingadoznak végletes hangulatok és kitörések között, ahogy Máli néni jön-megy egyikük életéből a másikba. Írnám, hogy: látszólag minden ok nélkül, ám ez mégsem igaz, mert... de nem írhatom. Itt a látszat a valóság, még akkor is, ha megpróbálja az ellenkező hatást kelteni. És épp ez az, ami miatt nem víg számunkra ez a játék, vagy nem szeretnivaló ez az őrület.
A színészek persze mind remekül teljesítenek, kiváltképp Orosz Róbert, Nagy Cili, és természetesen Kiss Mari, de ez esetben ez most kevés. Az absztrakt ábrákkal festett díszletek között így az egyetlen karakter, akit igazán szeretnivalónak mondanék, az Novák bácsi (Kertész Péter) volt. Talán mert vele ott a zöld karosszékében szundítva szívesen cseréltem is volna. Ám mindenképp hasonlóan értetlenül álltam (ültem) a történések előtt mint ő, miközben annak voltam tanúja, hogy egy halom ember gondolkodás nélkül hagyja a saját életét egy olyan szeszélyes öregasszony (jó vagy rossz boszorkány) által manipulálni és rendezni, akinek látszólag az egyetlen motivációja a pénz, s hogy unatkozik. S hogy nekem ezen kellene nevetni. Aztán belemagyarázhatnánk, hogy igazából itt minden nagyon tudatos volt egy felsőbb jó érdekében, aminek következtében mindenki azt kapja, amit megérdemel, de ezt nem a darab miatt hinném el. S ráadásul nem biztos, hogy változtatna a lényegen.
Ha a "fogadd el, amit eléd raknak", és "ne kérdezz vissza" vagy "próbáld megérteni" üzenet erősebb, mint a darab legvégén sejtelmesen, halványan felvillanó reménysugár, hogy mindaz, amit láttunk egy tudatosan felépített, csak épp nem úgy levezényelt „igazságosztás" volt; akkor bizony tényleg jobban tesszük, ha Novák bácsihoz hasonlóan süppedünk otthon a karosszékbe, s nosztalgiázás gyanánt közel 90 éves magyar filmeket nézünk csokoládét majszolgatva, vagy egy-egy cigarettára gyújtva, és nem gondolunk semmire...
Szereplők:
Máli néni/Kiss Mari
Novák bácsi/Kertész Péter m.v.
Vezérigazgató/Trokán Péter
Alfonz/Kálmánchelyi Zoltán
Tilda/Nagy Cili
Margit/Csonka Szilvia
Horváth/Orosz Róbert
Másik Margit/Lévai Tímea
Virágárus lány/Ostyola Zsuzsanna
Szolgáló/Poór Éva
Szolga/Szathmáry Gábor
Gyerek/Ujhelyi Barna Balázs
Díszlettervező: Horgas Péter, Takács Lilla
Jelmeztervező: Dőry Virág
Zenei vezető: Müller Péter
Korrepetítor: Falusi Anikó
Ügyelő: Győrváry Eszter
Súgó: Balogh Lívia
Rendezőasszisztens: Juhász Ádám
Rendező: Koltai Róbert
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások