X-Faktor: Borítékolt végkifejlet, újabb unalmak – Ahogy én látom; 13. rész

2013.12.16. - 00:30 | Orsó - Fotók: xfaktor.rtlklub.hu/

X-Faktor: Borítékolt végkifejlet, újabb unalmak  – Ahogy én látom; 13. rész

A kétnaposra nyújtott, végtelen hosszúságú finálé után jó ideig nem szeretnék X-Faktorral foglalkozni. Szerintem egy jó szexen kívül semmit az égvilágon nem érdemes túlságosan elhúzni, egy ilyen műizgalmas, áldrámai, hamiskönnyes valamit meg aztán végképp nem.

Az még csak hagyján, hogy szombaton és vasárnap is van adás, ezt már lassan kezdtük megszokni, de hogy vasárnap egy 9 órás (!) maratoni döbbenettel próbálják meg a nézőket lekötni, az aztán a döbbenet döbbenete. Mindenesetre ha valaki nézte, írja meg kommentben, hogy milyen volt. Én, mint halandó ember, az életemet éltem ahelyett, hogy a tévé elé tapadjak egész nap (ez a nyamvadt 2 óra is bőven sok vasárnap estére). Továbbá ha még valaki ebben az életben kiejti előttem, hogy „finalista", annak komolyan mondom, rálépek a nyelvére.

A szombati adást az Első Emelet nyitja, kiegészülve az akkor még három döntőssel. Nagy kár, hogy a szereplés szokás szerint playback, mert Kiki hangja mindig is jó volt, ezt volt szerencsém élőben is élvezni. Hát, ez van. Egyébként minden fiú visszafogott, meg elegáns, viszont Tóth Gabi csodás rózsaszínben tündököl, rafinált dekoltázzsal. Nekem a haja tetszik legjobban, na valahogy így kellett volna eddig is kinézni. Lilu egy óriási, arany-fekete mintás, szép estélyit kapott ma estére.

Ma és holnap este is mindenki három dalt énekel. Ma az első dal mindenkinél a válogatón előadott dala, a második az a párbajdal, amit még nem énekeltek el, a harmadik pedig egy-egy duett lesz, nyilván korábbi X-Faktor-tagokkal (szokás szerint).

Szokásomtól eltérően nem megyek végig a dalokon, sőt még az énekeseken is csak nyögvenyelősen... Ugyanis a következőt látom:

- Az első 50 percben összesen 3 produkciót sikerül bemutatni. Mikor lesz vége ennek az estének...?

- A Bytheway szereplése végig közepes. Hamiskásak, bizonytalanok, az ABBA-dal egyszerűen pocsék, még a Bozsek Márkkal kiegészült előadás talán a legjobb ma este.

- Danics Dóra egész este maximumot nyújt. Kicsit olyan stréberke, ahogy a kisfilmje mutatja, de hát ez egy melós szakma. Észvesztő ruhákban, kitűnő hanggal, érzéssel, erővel, energikusan. Nem értem, hol volt ez a teljesítmény eddig, és miért kellett végigszenvedni rengeteg éneklését úgy, hogy azt kívántam, bárcsak ne jutott volna be? A duett Dés Lászlóval szintén jó, egyszerűen minden telitalálat, amit ma csinál. Jól ki van ez találva...

- Krasznai Tündében óriásit csalódom. Úgy tűnik, feladta a versenyt, vagy megmondták neki, hogy nem nyerhet, vagy nem tudom, de amit ma este mutat, az a nagy semmi. A New York erőlködős, a Sinéad O'Connor-féle Nothing Compares To You-t pedig úgy sárba tiporja, hogy erősen gondolkozom azon, hogy valaha megbocsássak-e neki. Ezt a dalt ha valaki, akkor egyedül ő lett volna képes elénekelni a 12 versenyző közül, de valamiért hangos, erőlködős, nyúlós, nem értem, mi történt? Ma este Tünde „énekesnő", nem pedig saját maga. Kár. Ami a legjobb az ő dalai közül ma, az talán a Takács Nikolas partnereként énekelt duett, de ezt is inkább Nikolas tapasztalata, illetve a kölcsönös odafigyelés teszi.

Az est úgynevezett extrája ma a Kistehén, aki a nagybetűs LUFIzenekar számomra. Az még csak hagyján, hogy tátogás, de hát se énekhang, se értelmes szöveg... Az, hogy ma Magyarországon egy olyan szöveggel, mint „Szájbergyerek kérjél bocsánatot, mert nem mutatom meg a kacsámat ott" zenei díjakat lehet nyerni, az abszolút megmutatja a magyar könnyűzenei élet mélységes szegénységét. (A mai dalban is találunk olyan csodás rímeket, mint pl. „Hejj-hely".) Faszkorbács a szerkesztőknek, hogy a régi jó subba sikeres találmányát felelevenítsem. Egyébiránt a sztárvendég nagyjából itt kezdődik.

A végletekig fokozott szavazatkönyörgések közepette még letolnak a torkunkon egy közös produkciót a 12 döntőssel, ami szót sem érdemel, kivéve, hogy Krasznai látványosakat bakizik (rosszkor tartja oda a mikrofont, stb.). Közben rengeteg reklám, meg tizenhétszer megmutatjuk, mi történt ma este. Ááááá...!

Nincs más hátra, mint lezárni a szavazást (imáink meghallgattattak), és nagy nehezen kiderül, hogy a kétfős döntőbe természetesen Danics Dóra kerül, aki minden bizonnyal megnyeri a versenyt (mert sem egy pornós múltú nő, sem egy négyfős fiúzenekar nem nyerhet, ez teljesen biztos), valamint a Bytheway, ismét az előbb említett okok miatt. Hiába, nincs Magyarországon tündérmese. Azért két dolgot még megjegyeznék: egyik, hogy Tünde ma gyalázatosan rosszul szerepelt; ha a mai teljesítmény alapján döntenék, én is őt ejteném ki (más kérdés, hogy Dóra meg a többiben volt többnyire rossz...). A másik dolog, hogy Tünde röhögve meg fogja állni a helyét a későbbiekben is, nincs szüksége az első helyre. Neki annyi kellett, hogy megmutathassa magát az országnak, és ezt tökéletesen el is érte, gratulálok neki, és innen üzenem, hogy számomra még így is ő a legjobb.

A vasárnapi adás kínos lassúsága egészen elképesztő méreteket öltött. Emlékezzünk csak: tavaly is a döntő volt a legrosszabb, mindenki énekelt egy-két már hallott dalt, majd elénekelték a győztes-nótát, aztán a győztes elénekelte még egyszer, és ennyi. Így van ez ma este is: mindenki énekel egy magyar és egy külföldi dalt azok közül, amik már korábban elhangzottak, aztán a kötelező „Ezt egy életen át kell játszani" következik, ebben együtt énekelnek, majd jöhet a direkt nekik, direkt erre írt közhelygyűjtemény.

A műsor elején ismét láthattuk a 12 döntőst, akik valami olyan dalt hoztak, amit vagy ők írtak, vagy nem, szóval nem volt egészen világos, hogy ki kezdte, és ki folytatta, mindenesetre örülök, hogy egyre többen írnak dalokat. Az sem menti meg a vasárnapot, hogy vannak olyan extra fellépők, mint a tátogó Keresztes Ildikó, aki egy egész cirkuszt varázsol a színpadra, vagy a sokkal meggyőzőbben tátogó Tóth Gabi, akin legalább a ruha jól mutat, viszont az új Való Világ-dalt énekli, ami már eleve szörnyű.

Ha már a ruháknál tartunk: mindenki nagyon sokszor öltözik át, de a fiúk mind elegánsak, mint mindig, Tóth Gabi ismét a dekoltázsába öltözött (de még 18-as karikán belül, hálistennek), míg Lilun csodás, tűzpiros estélyi van. Danics Dóra is elég felnőttesen öltözik, ami jót tesz neki.

A szombati estén is voltak könnyes megnyilvánulások, főleg Tóth Gabi és a Bytheway-es Olivér között, ez vasárnap sincs másként. Persze még korántsincs vége a műsornak, annak ellenére, hogy közel két órája tart. A két döntős elénekli az új „győztes-dalt", mindketten elég bizonytalanul. A Bytheway hamis, sőt úgy hallom, komoly hangproblémákkal küzdenek, mintha Bence hangja egészen elmenne, berekedne. Danics Dóra egyéniségétől annyira távol áll ez az eurovízió-trash nóta, hogy nem is csodálkozom a rengeteg hamis hangon. Ha már ennyit feccölnek egy ilyen műsorba, legalább egyetlen új (és értelmes) dallal elő kellene rukkolni az utolsó adásra is versenyzőnként, mert ezek a programdalok botrányosan rosszak (a szöveg, a dallam a klisék végtelen számú gyűjteménye).

Amikor már tényleg nincs mit (kit) felmutatni, képesek egybegyűjteni az eddigi X-győzteseket, és egy általuk (állítólag) közösen írt dalt, amit persze nem élőben adnak elő. A dalról („megtört a csend és végre ránk ragyog a fény"???) inkább ne beszéljünk. Legyen már végre valami, szavazzunk, vagy zárjuk le, vagy ejtsünk ki valakit, vagy valami történjen már!

Amikor már azt hinnéd, megmenekülsz, még mindig fel tudnak mutatni egy újabb közös produkciót a 12 döntőssel, amitől már előre herótom van. Egyszerűen nem fér a fejembe, soha, de soha nem fogom megérteni, hogy hogyan veszi a bátorságot egy elméletileg énekeseket kereső műsor, hogy folyamatosan felvételről énekeltesse a szereplőit? Megáll az ész. Akit ugyanis már hallottam, és így tudom, hogy élőben is tud, az tudna ott is, akit meg még nem hallottam, abban továbbra sem fogok bízni, így saját maguk alatt vágják a fát. Ki a fene kíváncsi mindenféle vacak playbackelőkre? Nyomor.

De vannak még csodák, nagy nehezen csak elérünk a rengeteg műéneklés végére, és végigszenvedjük az utolsó egyperces visszaszámlálást is. Beérkeznek a szavazatok, összesítik, közjegyzőzik, és végre-valahára kiderül (Lilunak elcsuklik a hangja, kapkodja a levegőt, megáll a kés a levegőben, Istenes Bence istentelenül üvölt), hogy a 2013-as X-Faktor nyertese: DANICS DÓRA.

Nem kommentálom a nyertest, mert az én versenyemben nem neki kellett volna nyernie, de ő is pont olyan jól megfelel egy X-Faktor győztes elvárásainak, mint bárki más. Teljesen egyértelmű volt végig, hogy ő fog nyerni, már a legelején számos portálon olvashattuk a nevét, és nekem is egyértelmű volt. Azért néhány párbaj ráfért volna, ezzel együtt a szombati teljesítménye annyira jó volt, hogy valahol mélyen mégiscsak lehet benne valami, amit viszont sem előtte, sem utána nem mutatott meg.

Összegzésképpen elmondható, hogy az idei évad még a maga hibáival is messze a legjobb volt az eddigi X-sorozat tagjai közül. Voltak egész hallgatható produkciók, és a versenyzők közül többen is egészen szimpatikusak lettek (Szabó Ádám például). Ettől függetlenül azért nagyon nem bánom, hogy vége, mert ebben a versenyben nemcsak az énekeseknek kellett küzdeni és melózni, hanem nekem is, és a nézőknek is, akik végignézték az adásokat (már amennyiben). Én is szeretnék most már egy wellness-hétvégét, vagy valami ilyesmit.

Találkozunk januárban, amikor is A DAL című csodálatos versenyen ismét találkozhatunk az összes X-Faktorossal, Megasztárral, mentoraikkal, no meg viszlátsanyival (Byealex). Alig várom... Viszont addig ismételten felhívom mindenki figyelmét, hogy hallgasson IGAZI zenét!

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Új hozzászólás