Az alábbi Romhányi-verssel akár össze is foglalhatnánk az Átjáró 2. regionális döntőjét:

Egy varjú nótát írt a dalosversenyre.
Rezgett faháncs-bogáncs, amikor elzengte:
- Elszáll a nyár, kár!
Lucskos ősz vár már.
Ha túl nagy a sár,
felszállok a fár'.
Nem okozott bajt a sor végén az űr,
ezt a dalt hozta ki győztesnek a zsűr'. (Romhányi József: Varjúnóta)

Node kezdjük az elején, amit jól jellemzett, hogy a kezdés pontos volt, az viszont mást jellemzett jól, hogy mire háromnegyed hetet üvöltött az óra, már le is zavaródott az egész hepaj. Történt ugyanis, hogy a keverőpult mögötti potméter-tologatás olyan megszólalást eredményezett - főként az elsőként fellépő P.Hillnél - hogy egy 10 akós hordóból kibucskázó bordal is nagyobb akusztikai élményt okozott volna. A közönség persze szórakozni (is) jött, így nem volt mese, AS-módban (Ahogy Sikerül) beindították a tehetségkutató vurstli utolsó felvonását. A koncepció is jó volt, hiszen egyébként is az a korosztály képviseltette magát, akinek ez a fajta - kicsit pofátlan, kissé lázadó - zene bejön. Mi meg majdnem kimentünk, ugyanis a zalaegerszegi P.Hill zenekar (Czigány Bálint- ének, Kiss Gergő - gitár, Kiss Dániel - dob, Németh Péter - billentyű, Böröcz Gábor - basszusgitár), aki a Zala megyei döntőn második (!) helyezést ért el - a nyertes a döntő megnyerése után egyből fel is oszlott - irtózatosan, mondhatni épp az Átjáró szellemiségéhez méltatlan módon szólalt meg.

P.Hill

Az együttes neo-gótikus progresszív metált játszott, de ez úgy szólt, mint egy vartyogó kis Dutra-traktor, amikor szántás közben beköpi a gyertyát. Az meg egyáltalán nem biztos, hogy a koncert elején nyalókával fenyegették a hangmérnököt, hogy bizony tekerje félre azokat a potikat, különben kurta világ jön el azon melegében. Az együttesről többet nem tudunk mondani, mert nem értettünk belőlük semmit. Bár lehetséges, hogy ez nem is akkora probléma, ők bizonyára örültek, hogy itt lehettek. Egyik újságíró kollégám azt szerette volna, hogy inkább a Placebo lépjen fel, de felvilágosítottam, hogy ők már a zalai elődöntőben kiestek. A koncert közben észrevettem egy tetőn ragadt sárga labdát, mire az egyik fotós ismerősünk megjegyezte, hogy valószínűleg azt még ő rúgta fel oda annak idején. Megegyeztünk abban, hogy legyen az egy emlékhely, a következő felirattal „ide járt iskolába G.A." Ugye mennyire érdekes tud lenni egy regionális döntő?

Ha minden ilyen zökkenőmentesen menne a világban, mint ahogy a P.Hill leszéledt a színpadról, nem is lenne értelme az életnek. Bár ha jobban belegondolunk mégis, hiszen mi lenne az univerzummal a Lunchbox nélkül. Alighanem egy kis punkanás. A pop-punk zenei stílus sok kérdést vet fel. Többek között azt, hogy a punkot miért lehet egy kalap alá venni a popularitással.

Lunchbox

Valószínűleg azért, mert így minden második szó lehet káromkodás, vagy a pia vagy a másnaposság, amitől persze semmivel sem lesz mélyebb értelmű a szöveg, csak úgy sokkal polgárpukkasztóbb és lazább. Egyszerűen nem hiteles az, hogy 18 éves „felnőttek" olyan dolgokról énekelnek, amiről még 50 éves vén rókák sem mernek. Feltéve ha józanok. Felléptek, ezerszer jobban szóltak, mint a P.Hill és megnyerték - akár ennyi is lehetett volna a cikk. Mi meg elmehettünk volna sörözni az alkoholmentes művelődési központból, vagy ajánlhattam volna jellemzés gyanánt mindenki figyelmébe az e havi Wan2 magazin Prodigy lemezkritikáját. Ajánlom is!

A végeredmény tehát a következőképpen alakult. A P.Hill zenekar egy 14 órás stúdióidőt kapott, míg a Lunchbox felléphet az idei Pannónia Fesztiválon, illetve mindkét zenekar játszhat az idei körmendi napokon. Az MMIK Logó Ifjúsági Szolgálatnak pedig köszönjük a korrekt tájékoztatást, azokat a papíralapú (!) sajtóanyagokat, amikkel - külön kérésünkre - megkönnyítették az Átjáró 2. sorozatról szóló tudósítói tevékenységünket...

"...ezt a dalt hozta ki győztesnek a zsűr' "