Ahogy már beszámoltunk róla, január 11-én, szombaton telt házas koncertet adott Varnus Xavér orgonaművész a Bartók Teremben. A Jazz-örömzene Bach-módra hangverseny után beszélgettünk vele.

Nem először jársz Szombathelyen.

Szombathelyhez és Vas megyéhez szép emlékek kötnek. 1989-ben a szentgotthárdi apátságban vettem fel az orgonatörténelem első CD-lemezét, amelynek karmestere Petró János volt. E felvételt piacelsőként soha nem tudta semmilyen más lemez lenyomni példányszámában. Petró János fantasztikusan vezényelt, s a mostani zeneigazgató, Mérei Tamás édesanyja is játszott rajta.

Így, ha jól számolom, 23 esztendős a barátságom Mérei Tamással, ki korosztályának egyik legkitűnőbb csellistája. Itt jegyzem meg: a zene világának egy régen megfigyelhető perverziója, hogy ha egy muzsikusról kiderül, hogy nagy tehetség a színpadon, mihamarabb a nyakába varrnak egy olyan adminisztratív pozíciót, amely súlya alatt meggörnyed, s alig lesz ideje a zenével foglalkozni. Így volt ez már szegény Bachhal is, akinek a megélhetésért a lipcsei Tamás-iskola iskolamesterének kellett lennie, hogy a kottapapír és a hangszerek helyett koszos körmű, pattanásos kamaszfiúkra pazarolja élete fontos éveit.

Amúgy gyermekkoromban sokszor voltam Szombathelyen. Lentulai Attila volt azidőben az őriszentpéteri református lelkész, így nagy ünnepekkor mindig levittek orgonálni az istentiszteletre. Akkoriban az Őrség határsávnak számított, s már Győrben felszálltak a vonatra a belbiztonsági zaklatók. Sokáig élt bennem a vágy, hogy egy napon leköltözök Nagyrákosra, ahol nagyobb családi birtokunk volt, de egyszer csak felépült a szlovén-magyar vasútvonal, amely kisajátította földünket, s így porladt el gyermekkori álmom, hogy egyszer őrségi polgár legyek.

Próbán a Bartók Teremben

Általában a zenészek ragaszkodnak a hangszerükhöz, egy orgonistának azonban szinte minden helyszínen ismerkednie kell az ott található orgonával. Ez a szombathelyi koncert azonban speciális volt: a saját orgonádon játszottál.

Egy modern zongora a világ minden pontján egyforma, hiszen hasonló távolságra vannak a billentyűk, s bár mindegyiknek lelke van, de a hangjuk is nagyon közel áll egymáshoz. Az orgona szó ezzel szemben gyűjtőfogalom: annyi fajta, rendszerű, formájú, méretű orgona van, hogy meg lehet bolondulni tőlük. Néhány héttel ezelőtt Toledóban nyitottam meg a nemzetközi orgonafesztivált. Bár a koncertet egy XX. századi orgonán játszottam, a székesegyháznak hét hatalmas méretű, barokk orgonája van, amelyeknek a működése nyomelemeiben sem emlékeztet egy mai orgona rendszerére.

A toledói katedrális nagyorgonája

Régen az orgonisták helyhez kötött emberek voltak. Beköltöztek egy templomba fiatal korukban, és onnan már csak hullazsákban vitték ki őket. Hozzászoktak a hangszerhez, és a hangszert is önmagukhoz szoktatták. Az utazó orgonavirtuóz fogalma meglehetősen XX. századi jelenség. Mikor megérkezem egy régi hangszerhez, sokszor két-három napot eltöltök mellette, míg kiismerem a működését. Múlt nyáron a Berlini Nemzetközi Orgonafesztivált nyitottam meg a Berlini Dóm nagyorgonáján, s három napba tellett, hogy kiismerjem a hangszert. Fantasztikusan szólt az 1905-ben épített orgona, de rengeteg munka is volt benne, hiszen 30 órán keresztül dolgoztam ki a művek hangszerelését.

Ezt egyfajta kihívásként éled meg?

Ebből a szempontból irigylésre méltó Kocsis Zoltán vagy Bogányi Gergő élete: megérkeznek egy városba, néhány perc alatt kipróbálják a zongorát, aztán szabadon mászkálnak a városban, kocsmázhatnak, kávézhatnak, élhetik az életüket, majd mindezek után ragyogó koncertet játszanak. Az én hangszerem példányait viszont oly nehéz kiismerni, mint az Aggteleki Cseppkőbarlangot zseblámpa nélkül. A városok, országok bebarangolására így alig akad időm. Dublinban, Amszterdamban milliószor koncerteztem, de soha nem ismerhettem meg őket. Így most elhatároztam, hogy bepótolom az elmaradt várossétákat. Zenei céloktól mentesen el-elmegyek ezekbe városokba, és megnézem végre, hogy kiknek játszottam éveken át.

Természetesen nem panaszkodom, hiszen hatalmas kiváltság és megtiszteltetés a zene követeként koncertező művésznek lenni. De úgy lenne az igazi, ahogy a régi nagyok tették: havonta két koncertet adtak, vasárnap délután, teaidőben, ahova már egy héttel korábban odautaztak, a város levegőjét magukévá tették, és eggyé lettek a várossal, amikorra eljött a koncert ideje.

Ha már  a korodat említetted, akkor egy rövid kérdés: hogyan tartod ilyen jól magad?

A bárgyú jóindulat mondatait unalmas közhelyekből is össze lehet csirizelni, de a jóindulatú gonoszkodás teljes agykapacitást kíván - valószínűleg ez tart életben. Nem foglalkozom a korral, még ha látom is időnként a "romlás virágait". A legnagyobb áldás a Sors részéről az, ha időben megkapjuk, és különösebb lázadozás nélkül megtanuljuk az újabb életkorhoz illő, megfelelő szerepet.

Próbán a Bartók Teremben Szulák Andreával

Nemrég Szekszárdon volt egy koncerted ütősökkel, majd volt egy fiú, aki fúvóshangszerrel is csatlakozott hozzád, most a jazz volt műsoron, de szárnyaltál már  Bach-tól a Star Wars-ig. Hol van a határ?

Istenem, és ha majd Anthony Hopkins után egy napon talán Bunyós Pityut is meghívhatnám egy koncertemre közreműködni, de hát világsztár, s biztosan nem lenne ideje rám... (nevet) Valójában szeretem ezeket a zenei kirándulásokat, hiszen az orgonarepertoár, bár szép és izgalmas, de roppant szűk.

Van mögötte egy olyan gondolat, hogy utána közelebb tudod vinni a közönséget a komolyzenéhez? 

Az orgona sokáig a nyugati kereszténység szent tehene volt, s nem engedtek rajta koncerteket adni. Amikor 1907-ben felavatták a Zeneakadémia orgonáját, a pesti katolikus papság korlátolt része a szószékről azt huhogta híveinek, hogy blaszfémia Isten hangszerét berakni egy Istentől ideológiailag távol eső terembe. Azt viszont senki nem tartotta furcsának 1907-ben, hogy a kőbányai "Makk Hetes" kocsmában ugyanazon a hegedűn hegedültek, amely aztán vasárnap a budavári Mátyás templomban Mozartot játszott. Amerikában a haladó szellemű protestantizmus volt a meghatározó irányzat, így nem is tehénkedett rá semmiféle ideológia az orgonazenére. Így születtek meg a hatalmas koncerttermi, sőt, moziorgonák is. A világ legnagyobb orgonája a mai napig a philadelphiai Wanamaker Áruházban található.

A világ legnagyobb sípos orgonáján a philadelphiai Wanamaker Áruházban

Fantasztikus sikereket arattál, mi az ami még motivál, amit el szeretnél érni?

Abba a korba jutottam, hogy mentenem kell az irhámat, mert sajnos Európa, de különösen Közép-Európa olyan veszélyes hely, ha az ember eléri az ötvenet és viszonylag sok mindent letett az asztalra, akkor elkezdenek ólálkodni körülötte zenetörténészek nagy malteres vödrökkel meg vakoló kanalakkal, és ha az ember nem figyel egy pillanatra, s valahol megdermed, abban a pillanatban ráöntik a betont, és élő szobrot csinálnak belőle. Mindig elszöktem ezek elől a bebetonozások elől - ha egy helyen már túl sok elismerés, vagy túl sok siker ért, akkor odébbállok, mielőtt rám öntenék a betont.

Egyetlenegy dolgot nem akarok feladni soha: a bennem élő szakadatlan kíváncsiságot! E hetekben voltam a 30 éves érettségi találkozónkon. Roppant kedvesek voltak egykori osztálytársaim, közülük több híres muzsikussá lett, de volt egy csoportja egykori barátaimnak, kikből kiveszett a kíváncsiság és a tettvágy. Csak azért várni ötventől nyolcvanéves korunkig, hátha az akkori polgármester majd elküldi hozzánk születésnapot köszönteni a kiscserkészeket, nyilván merő ostobaság lenne. Öreg barátaimat - Faludy Györgyöt, Fejtő Ferencet - olyannyira izgatta az őket körülvevő világ, hogy egyszerűen nem értek rá meghalni. Nem a kefirtől, nem a vörösbortól, és nem is az oxigéndús, hegyi levegőtől éltek ők oly sokáig. Ugyan. Ez csak ostoba szóbeszéd. A kíváncsiság éltette őket. Mert kimondatlan isteni szabály, hogy aki kíváncsi, az kap még egy jegyet a következő körre a hintán.

Kapcsolódó írásunk:

Amikor a szeretet adja a lendületet - Telt házas Varnus Xavér koncert Szombathelyen

2014.01.14. - 00:10 | Bangó Mária 'Mira' - Fotók: Budai István

Január 11-én, szombaton telt házas koncertet adott Varnus Xavér orgonaművész a Bartók Teremben. Bach és a jazz találkozásán Szulák Andrea énekelt, Czirják Tamás dob profizmusával, Barcza-Horváth József pedig bőgőtudásával kápráztatta el a nagyérdeműt.