Mi fán terem a zseni? – 25 évvel ezelőtt hunyt el Salvador Dali

Képgaléria megtekintése2014.01.23. - 00:15 | Rozán Eszter - Fotók: about.com

Mi fán terem a zseni? – 25 évvel ezelőtt hunyt el Salvador Dali

„Ha zsenit játszol, azzá leszel” – állította Salvador Dali. A szürrealizmus géniusza, a katalán-spanyol festőművész 25 évvel ezelőtt, 1989. január 23-án, 85 éves korában hunyt el. Valóban elég volna csak eljátszanunk a zsenit, és máris azzá váltunk, vagy szükséges hozzá tehetség is? A művész életrajzából megtudhatjuk a választ.

HIRDETÉS

Salvador Dali, eredeti nevén Salvador Domingo Felipe Jacinto Dalí i Domènech 1904. május 11-én született a katalóniai Figueresben, 9 hónappal bátyja halála után, akit gyomorbetegség vitt el még két éves kora előtt, és szintén Salvadornak hívtak. Apja jómódú, középosztálybeli ügyvédként és jegyzőként tevékenykedett. Gyermekét szigorú elvek szerint nevelte, melyet anyja igyekezett enyhíteni azzal, hogy támogatta fia művészi törekvéseit. A szülők úgy gondolták, elvesztett gyermekük helyett kapták a kis Dalit, akit a halott bátyja ruháiban járattak, és az ő játékaival játszott. 5 éves korában olyan élmény érte, mely nemcsak egész életére, hanem a művészetére is mély benyomást tett. Szülei elvitték bátyja sírjához, és azt mondták, hogy ő a bátyja reinkarnációja. Dali ezt mondta a testvéréről:

„Olyanok vagyunk, mint két vízcsepp, de különböző a tükörképünk."

Úgy érezte, ő csupán egy másolat, az eredeti példány a bátyja volt. Állandóan kételkedett önmaga létezésében, és harcolt azért, hogy saját maga révén legyen jogosult az életre. Ez vezetett aztán excentrikus viselkedéséhez, hogy bebizonyítsa, ő maga is valóságos.

Húga, Anna Maria 1908-ban született. Tanulmányait a Figueres városi iskolában kezdte, majd később a városon belül egy másik iskolába iratkozott, ahol francia nyelvet tanult. Különleges jelentőséggel bírt az 1916-os nyár, amikor a Pichot család tulajdonában lévő Molí de la Torre-ben megismerkedett az impresszionizmussal. 12 éves korában beiratkozott szülővárosa művészeti akadémiájára, majd 1919-ben sor került első kiállítására a városi színházban, mely később Dali múzeum lett. Az iskolában barátaival egy újságot hoztak létre, melyben első írásai megjelentek. 16 éves korában elveszítette édesanyját, ami nagy törést okozott a fiatal fiú számára.

Tanulmányait a madridi Szépművészeti Akadémián folytatta, ahol botrányairól vált híressé. Excentrikus viselkedésével korán felhívta magára a figyelmet, a késő 19. századi esztéták stílusában öltözködött, hosszú haj, pajesz, kabát, harisnya és térdnadrág. A kollégiumban barátságot kötött többek között Luis Bunuellel és Frederico Garcia Lorcával. Szabadelvűként tanárait keményen bírálta, ugyanis úgy gondolta, hogy nem bírnak elszakadni a francia impresszionizmustól. Botrányos viselkedésének és állandó háborgásának eredményeként nem sokkal a záróvizsgája előtt kizárták az akadémiáról, sőt le is tartóztatták.

Ugyanebben az évben Párizsba utazott, ahol találkozott Pablo Picasso-val, akit nagyra becsült. Picasso előtt az ifjú Dali nem volt ismeretlen, hiszen már hallott róla Joan Miro-tól. Miközben egyre jobban kialakította saját stílusát az elkövetkező években, művein erősen érződött Picasso és Miro hatása. Picasso iránti rajongása azonban egy idő után véget ért, mert saját alkotásait sokkal jobbnak tartotta.

1929-ben Louis Bunuellel megalkották közös szürrealista filmjüket, az Andalúziai kutyát. Szintén ebben az évben találkozott életre szóló múzsájával, inspirálójával és későbbi feleségével, Galával. Gala, született Elena Ivanovna Diakonova, orosz bevándorló volt, megismerkedésük idején a szürrealista költő, Paul Eluard felesége. Időközben egyre jobban megromlott a kapcsolata apjával, aki nem nézte jó szemmel Galával való kapcsolatát, és fia szürrealista munkásságának sem örült túlzottan.

1930-ban született meg a paranoid-kritika módszere. Képeiben álomvilágot jelentetett meg, ahol a hétköznapi tárgyak deformálódtak, irracionális változásokon mentek keresztül. Néha több perspektívából ábrázolta témáit, más nézőpontból látszottak közelről, és máshogy látszottak távolról. Élete egyik nagy eseményeként tartja számon a Sigmund Freud-nál tett látogatását. 1940-ben, a második világháború elöl Galával az Egyesült Államokba költöztek, ahol nyolc évig éltek. Itt jelent meg  A képzelet függetlenségének és az ember saját őrültségéhez való joga című röpirata. Librettót és díszleteket is alkotott New York-ban a Metropolitan Opera részére. Miro-val közös kiállítást rendezett a MOMA-ban (Museum of Modern Art).

1949-től Spanyolországban élt. Továbbra is szorgalmasan dolgozott, műveiben optikai illúziók, negatív terek, vizuális szójátékok, és trompe l'oeil (szemet becsapó trükkök) jelennek meg. Foglalkozott pointillizmussal és sztereoszkópos képekkel is. Az elsők közé tartozott, akik a holográfiát felhasználták a művészetben. Kései éveiben a fiatal művészek Andy Warhollal az élen kijelentették, hogy Dali nagy hatást gyakorolt a pop art-ra. Dali érdeklődést mutatott a természettudományok és a matematika iránt, ami a műveiben is megnyilvánult. Például a rinocérosz szarvában isteni geometriát vélt felfedezni, mivel az logaritmikus spirál szerint tekeredik. A rinocérosz szarvát a szűzies tisztasággal és Szűz Máriával hozta kapcsolatba.

1980-ban Dali egészsége katasztrofális fordulatot vett. A szenilitáshoz közel álló felesége, Gala Dali a szóbeszéd szerint egy veszélyes koktélt készített gyógyszerekből, ami tönkretette Dali idegrendszerét, és idő előtt véget vetett művészi tehetségének. 76 éves korára Dali egészsége teljesen oda volt, a jobb keze szörnyen remegett a Parkinson kórban szenvedőkéhez hasonlóan. Gala 1982-ben bekövetkezett halála nagyon megviselte a művészt. Szándékosan dehidratálta magát, mintegy kifejezve öngyilkossági szándékát, hogy magát egyfajta felfüggesztett létállapotba helyezze, mivel olvasott róla, hogy bizonyos mikroorganizmusok képesek erre. 1984-ben tisztázatlan okok miatt tűz ütött ki a hálószobájában, vagy öngyilkossági kísérlet, vagy a személyzet hanyagsága miatt, mindenesetre Dali súlyos sérüléseket szenvedett. 1989. január 23-án hunyt el Figuresben, szívelégtelenségben.

Művészete széleskörű, több, mint 500 festményt készített, írt balett szövegkönyveket, körülbelül 30 könyvet, jó néhány könyvillusztrációt; alkotott színházi jelmeztervet, litográfiát,  számos szobrot, rajzfilmet Walt Disney részére.

Néhány műve:

  • Santa Creus-ünnep Figueresben - A cirkusz, 1921
  • Kabaréjelenet, 1922 és A mosolygó Vénusz, 1922
  • Csendélet: Dinnye, 1924
  • Lány az ablakban (Muchacha en la ventana), 1925
  • Kenyérkosár, 1926
  • Figueresi lány, 1926
  • A nagy maszturbátor (El gran masturbador), 1929
  • Az emlékezet állandósága (Persistencia de la memoria), 1931: A lágy órák témájával.
  • Angelus, 1935: Jean-François Millet 1859-es képének reminiszcenciája.
  • Az ősz kannibalizmusa, 1936
  • A polgárháború előérzete (Construcción blanda con judías hervidas), 1936
  • Narcissus metamorfózisa, 1937
  • Az égő zsiráf, 1937
  • Kenyérkosár, 1945
  • Szent Antal megkísértése (La tentación de San Antonio), 1946
  • Leda Atomica (Leda Atómica), 1949
  • Port Lligat-i Madonna (Madonna de Port Lligat), 1949
  • A szférák Galateája (Galatea de las esferas), 1952
  • Gyorsan mozgó csendélet, 1956
  • A rózsa, 1958
  • Amerika felfedezése (Descubrimiento de América), 1959
  • Szent György és a sárkány, 1962
  • A perpignani pályaudvar, 1965
  • A hallucinogén torreádor, 1970
  • La Toile Daligram, 1972
  • A szelek palotája, 1973
  • A háttal ülő Dalí hátulról festi Galát, akit hat virtuális, átmenetileg hat valóságos tükörben visszaverődő szaruhártya örökít meg, 1973
  • Dalí keze elhúz egy aranygyapjú formájú felhőt, hogy megmutassa Galának azt a tökéletesen mezítelen hajnalt, amely messze-messze a Nap mögött húzódik, 1977
  • A talányos út, 1981
  • A knidoszi Aphrodité arca megjelenik egy tájban, 1981
  • Pietá, 1982
  • A fecskefarok, 1983

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás