Az ellenségem a szerelmem – Illatszertár a Weöres Sándor Színházban

Képgaléria megtekintése2014.01.31. - 00:10 | Rozán Eszter - Fotók: Büki László

Az ellenségem a szerelmem – Illatszertár a Weöres Sándor Színházban

Szerelmesnek lenni minden időben jó dolog, hát még a két világháború között egy parfüméria alkalmazottjaként. A karácsony előtti sürgés-forgásban az ember csordultig telik érzelmekkel, és alig várja, hogy találkozhasson sosem látott kedvesével. A helyzet azonban nem olyan egyszerű, félreértéseken, bonyodalmakon kell keresztülvergődni, mint ahogy egy jó vígjátékhoz illik. Hogy mi történik a hősszerelmessel, hogyan alakul az Illatszertár dolgozóinak élete, a Weöres Sándor Színház színpadán kiderül.

Szinte mindannyian tapasztaltuk már a karácsony előtti sürgés-forgást, amikor rádöbbenünk, hogy még milyen sok embernek nem vettünk ajándékot. László Miklós Illatszertár című vígjátéka Hammerschmidt Miklós parfümériájának ünnepek előtti csúcsforgalmával kezdődik. A vásárlók egymásnak adják a kilincset, a pénztárgép folyamatosan zakatol, az alkalmazottak egy percig sem tétlenkednek. Akár egy mai életkép is lehetne mindez, ha a díszlet nem repítene vissza a békebeli időkbe. Mennyezetig érő polcokon tornyosulnak az illatszerek, az üzletben minden a vevők kényelmét szolgálja. Az eladók udvariasak, kedvesek, sőt, alázatosak, hiszen tisztában vannak azzal, hogy az ő feladatuk nem más, mint a betérőket szolgálniuk. Akár Zola Hölgyek öröme című regényére is gondolhatunk, a hatalmas párizsi áruházra, ahol a vásárló még számított. Az idilli hangulat ellenére azonban mégis érezzük, hogy valami nem stimmel. A főnök, Hammerscmhidt Miklós (Jordán Tamás) napok óta ideges, minden kis semmiségért megszidja Asztalos urat (Kálmánchelyi Zoltán), aki méltánytalannak érzi ezt a szigort, hiszen már 9 éve dolgozik az üzletben, és eddig semmi kifogás nem merült fel a munkájával szemben. Mikor főnökétől számon kéri, hogy adjon magyarázatot, kitér a válasz elől, de sejtjük, hogy valamilyen mélyebb ok húzódhat a háttérben, méghozzá romkomhoz méltóan, valamilyen szerelmi dolog lehet.

Megismerjük a parfüméria többi alkalmazottját is, a szorgalmas családapát, Sipos urat (Szabó Tibor), aki állása elvesztésétől retteg, Kádár urat (Endrődy Krisztián), a nőcsábász dandyt, aki erején felül költekezik, és adósságokba veri magát. Szemrebbenés nélkül kér kölcsön munkatársaitól, bár csak egy bizonyos határig, mivel egy idő után már nem hajlandóak többet hitelezni neki, ám Kádárnak még ekkor is marad egy mentsvára, Balázs kisasszony (Nagy Cili), aki mindig kisegíti a bajból, akár a saját lakbére kifizetésének rovására is. Balázs kisasszony és Asztalos harcban állnak egymással, Asztalos ugyanis azt gondolja, hogy a főnök a lány intrikái miatt haragudott meg rá. A férfi bosszúból többször is hosszan elnyújtott hangon Rózának hívja a lányt, mert tudja, hogy ő utálja azt. Rátz kisasszony (Fekete Linda) nagyvilági nő, éles ellentétben áll Balázs Rózával, aki vénkisasszonyosan öltözködik.


Az üzletben dolgozik még Molnár kisasszony (Varga Dóra), és Árpád (Orosz Róbert), a tanonc, tipikus példájaként, mennyire képes a pozíció megváltoztatni egy ember jellemét. Az első felvonásban, amikor még tanonc, kicsit ügyetlen, felvágós, folyton azzal dicsekszik, hány embert ütött el biciklijével, kötelességtudóan teljesíti a nagysága (a főnök felesége) megbízásait, még akár a gőzfürdőbe is elmegy. Amikor segéddé léptetik elő, egyből megváltozik. Elegáns ruhában jelenik meg, modora fensőbbségessé válik. Az új, kicsit szerencsétlen és szellemileg visszamaradt tanoncnak, Jancsinak (Szerémi Zoltán) nem győz utasításokat osztogatni, és a legkisebb ügyetlenségért is leteremteni. Felelősségre vonja a késésért, kávéért küldi, ami egy jó bohózathoz méltóan nem marad bonyodalmaktól mentes.

A darab László Miklós színész, író műve, aki 1904-ben született Budapesten. A Színiakadémiát 1924-ben végezte el, majd a Belvárosi Színházban, illetve a Teréz körúti Színpadon játszott. A bohózatok világát jól ismerte, mivel főleg ebben a műfajban tevékenykedett. Egy idő után saját maga is írni kezdett, darabjait nagy sikerrel adták elő nemcsak Budapesten, hanem Bécsben is. 1937-ben az Egyesült Államokba, New Yorkba költözött, ahol sikeres pályát futott be. Legismertebb műve az Illatszertár, vagyis a Parfumerie, melynek történetét több mozifilmhez is felhasználták. A darabot először 1937-ben mutatták be a Pesti Színházban. Nem sokkal Amerikába való távozása után, 1940-ben filmet forgattak belőle Hollywoodban, mely az Üzlet a sarkon (The Shop Around the Corner ) címet kapta. A Broadway-en musical is készült belőle She loves me címmel. Még két alkalommal készítettek filmet az Illatszertárból (1949 és 1998). A Vénusz szépségszalon és a Két hét múlva örökké című filmek szintén e művek adaptációjaként készültek.


A vígjáték jó bohózathoz illően nem szűkölködik gegekben, például amikor Asztalos megrója Balázs kisasszonyt, hogy nem tölti meg szabályosan a fogkrémes tubusokat, és ennek illusztrálására ki is nyomja őket, szinte várható, hogy a krémmel valami történni fog (a tubus alján jön ki - a Szerk.). Nagy Cili és Kálmánchelyi Zoltán remekül el is játsszák a jelenetet. A darabban megjelenik egy magándetektív (Vass Szilárd) is, a főnököt lesújtó hírrel, miszerint a felesége Kádárral megcsalja. Árpádnak szerencsére sikerül az öngyilkosságát megakadályoznia.

S ha már romkom, természetesen az egyik fő szál a szerelem, félreértésekkel. Asztalos és Balázs kisasszony ki nem állhatják egymást. Ellenszenvüknek hosszas vita során adnak hangot. Kiderül azonban, hogy mindketten szerelmesek, méghozzá olyas valakibe, akivel csak levelezésben állnak, de még sohasem találkoztak. Asztalos rájön, hogy ki is imádatának tárgya, a felismerés teljesen letaglózza. Arra is fény derül, ki írta a névtelen levelet, mely a főnök kálváriáját elindította. Elérkezik karácsony napja, a vásárlók még egy utolsó rohamot indítanak az üzletben. Hogy ki hol tölti az estét, sikerül-e Hammerschmidtnek kibékülnie a feleségével? Ezt nem áruljuk el, azt viszont igen, hogy László Miklós vígjátéka három felvonásnyi humorban gazdag, önfeledt kikapcsolódást ígér Béres Attila kiváló rendezésében.

A színészek pontosan érzik szerepeiket, ragyogóan jelenítik meg a kisember mindennapos tépelődéseit a világválság közepette. A rendező élethűen adja vissza a békebeli belvárosi üzlet hangulatát, a karakterek a helyükön vannak, önmagukra találtak. A vígjáték méltán aratott sikert, és szolgált filmek alapanyagául, mert az örök témát, a szerelmet nem csupán szórakoztató formában tárja elénk, hanem a szélsőséges érzelmeken keresztül is, hiszen a szeretet és a gyűlölet közös tőről fakadnak. Jordán Tamás ügyesen alakítja a szigorú üzlettulajdonost, aki ha kell, szerelmi sértettségében elbocsát, ugyanakkor mégiscsak ember, és meghatódik a karácsonyi fogadtatáson. Az illatszertár igazi romantikus komédia, bátran ajánljuk mindenkinek.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás