Volt alkalmam látni, ahogy vezényelsz az evangélikus templomban, és hallani a Bach kantátát. Ilyenkor óhatatlanul is felmerül a kérdés: vajon hogy lesz valakiből karnagy? Hogyan kezdődött zenei pályafutásod? Mikor találkoztál először a zenével?

Annak idején Katafán laktunk, ahol második osztályos koromban beírattak hittan órára. Az akkori evangélikus lelkész, Zügn Tamás megkérdezte az egyik hittan órán, hogy ki szeretne orgonát tanulni, én pedig jelentkeztem. Ő a lelkészkedés mellett autodidakta zenész is volt. Tamás bácsi maga köré szervezett nyolc-tíz gyereket, és szombatonként tanítgatott minket. Azért tette ezt, mert nem volt megoldott a kántorkérdés Körmenden és a falvakban, ezért ő maga kezdte el az orgonistaképzést. A végén a nyolc-tíz gyerekből egyedül én maradtam, majd kaptam egy harmóniumot, és nálunk otthon folytatódtak a zeneórák.

Indultak az egyházban szerveződött zenei táborok, ezeken is részt vettem, majd a méltán híres fóti kántorképzőbe jártam hosszú éveken keresztül. Az általános iskola negyedik osztályát már Körmenden kezdtem el, ekkor beírattak a Zeneiskolába is zongorára. Nyolcadikos koromban, az utolsó pillanatban eldöntöttem, hogy zenei pályára szeretnék menni, és felvettek a művészeti iskolába, ahol előbb zongorázni tanultam Hirschberg Henrik tanár úrtól, majd végül orgona szakon érettségiztem Virág András tanár úrnál, akinek szintén nagyon sokat köszönhetek.

Ekkoriban még az volt az álmom, hogy orgonista leszek, ezért is döntöttem úgy, hogy felsőoktatási tanulmányaimat egyházzene szakon folytatom, ahol tovább maradhatok Virágh András tanár úr irányítása alatt. Majd feltettem magamnak a kérdést, hogy nőként vajon tényleg orgonistaként akarom-e folytatni az életemet? Akarok-e napi hat órát egyedül egy templomban tölteni, hiszen ez egy magányos szakma. Az én személyiségem inkább olyan, aki szeret nyüzsögni, emberek között lenni, programokat szervezni, folyton kitalálni valamit. Mindamellett, hogy nagyon szeretem az orgonát, és mai napig napi szinten kapcsolatban vagyok a hangszerrel, úgy érzem, helyesen döntöttem, amikor nem orgona, hanem karvezetés szakon folytattam az egyetemi tanulmányaimat tovább.

A Vox Savariae kórus az első kórusod, vagy volt ezt megelőzően más kórus is, ahol vezényeltél?  

Az első diplomám után, 2004-ben jött egy felkérés a Pedagógus Vegyeskar Egyesület részéről, hogy nem venném-e át a karvezetést. Az énekkart Bencsicsné Hajkó Gyöngyi vezette előttem 15 évig, aki a főiskolán tanított engem, s ő ajánlott be a kórusnál utódjának. 2004. szeptemberében odaállítottak harminc vadidegen ember elé, hogy tessék, kaptál egy vegyeskart ajándékba, huszonkét évesen. Hét gyönyörű évet töltöttem ennek a kórusnak az élén. 2005-ben kerültem a Paragvári Utcai Általános Iskolába, ahol a Zene Tagozaton kettő gyermekkar is működik, ezek vezetését kolléganőmmel, Horváthné Bödey Katalinnal közösen látjuk el.

Zenei tagozatosokat tanítok, van, ahol heti 7 órában: három ének, kettő kórus és kettő szolfézs órájuk van, és ennek hatékonyságát tapasztalhatjuk mind a Kicsinyek Kórusa, mind pedig a Kodály Kórus eredményein. A zene egyébként is fantasztikus, a nyelvtanuláshoz, logikához, az élet számos területéhez szükséges. Ezt Kodály már felismerte, nekünk pedig feladatunk ezt az örökséget továbbvinni.

Az evangélikus templombeli koncerten fiatal, törékeny nőként álltál egy olyan kórus előtt, amiben első ránézésre elég sokan idősebbek nálad. Ez a pedagógus kórus esetében is hasonlóan lehetett. A korod sosem volt akadály? Hiszen fiatalként irányítani idősebbeket sosem könnyű.

A személyiségem olyan, hogy mindig próbáltam ennek a pozitív oldalát kihasználni. A fiatalságom és lendületességem volt talán az, ami miatt jöttek fiatalok, és tudtuk akkoriban frissíteni a kórust. A Vox Savariae Énekegyüttesben pedig egy fantasztikus csapat jött össze, akik egyfajta aktív pihenésként tekintenek a kórusra, és nagyon hálásak érte, hogy együtt lehetünk, és az oratórikus irodalom gyöngyszemeit tanulhatjuk és mutathatjuk be.

Én magas fokon pörgök a próbákon, nincsenek „holtidők", igyekszem koncentráltan, átgondoltan felépíteni a próbarendet. A kórus maga természetesen az „amatőr" kategóriába tartozik, mégis én profi hozzáállást követelek: nagy fegyelmet és odafigyelést várok el, mert azt gondolom, csak így lehet valahova eljutni. A Gyerekkórusok vezetése viszont ilyen szempontból bonyolultabb, hiszen amellett, hogy hitelesnek kell lenni, úgy kell vezetni, hogy élvezzék a gyerekek, hogy az élményért örömből és szívvel énekeljenek! Mindemellett nem szabad sohasem elfelejteni, hogy gyerekek, az ő életkori sajátosságukat is folyton érzékelni kell, és muszáj a rezdüléseikre reagálni.

A Vox Savariae Énekegyüttes egy kórus, vagy most már inkább egy közösség?  

Most már inkább egy közösség, akikkel nagyon jókat énekelünk együtt. 2010-ben hívtam életre ezt a kórust, és gyakorlatilag a tagok az alakulás óta jönnek, mennek, cserélődnek. Most már azt mondhatom, hogy a mag az biztos huszonöt-harminc fő, és pont ez a mag alkotja azt a baráti társaságot, ami hétről-hétre rendszerességet ad az ő kapcsolatukban is. A kóruson kívül is szervezünk programokat, kirándulásokat, beszélgetéseket. Most szeretnénk csoportosan színházba menni, azt pedig már nagyon várjuk, hogy befagyjon a lukácsházi víztározó, és mehessünk csúszkálni, emellett farsangi jelmezes mulatságot is szervezünk. De volt már „olasz estünk" is, amikor Rómából hazaérkeztünk.

Olvastam egy hirdetést, miszerint „Új tagokat toboroz a Vox Savariae".  

Igen, tenort és basszust keresek elsősorban, a felhívás pedig főként a gimnazistákhoz és az egyetemistákhoz szól. Elképzelésem szerint az egyetemen, ahova több ezren is járnak, biztosan akadnak olyanok is, akik talán gimnazista korukból hozhattak magukkal zenei előképzettséget, vagy kórusmúltat és lehet, hogy szívesen folytatnák ezt valahol. A VOX Savariae ezért hirdeti meg ezt a lehetőséget a felsőoktatási intézményben, a hallgatók körében. A másik célcsoport a gimnáziumi korosztály, hisz a törvény szerint a diákoknak 50 órás közösségi munkát kell végezniük, ez az érettségihez bocsájtás feltétele. A VOX Savariae Énekegyüttes, mint fogadószervezet ez évtől szeretettel várja a középiskolások jelentkezését, akik nálunk hivatalos igazolást kaphatnak a kórusban való működésükről.

Egy vezető életében - bármilyen területen dolgozzon is - fontos a folyamatos tanulás, képzés. Te folytatsz jelenleg tanulmányokat?

Ez egy folyamatos tanulás. Az a szerencsém, hogy van Budapesten egy-két olyan magas beosztású karnagy, akik fogadnak engem magánórákon. Antal Mátyás karigazgató úr az egyik, ő a Nemzeti Énekegyüttes karigazgatója, ez az egyik leghíresebb kórus Magyarországon. A MÜPA-ban vannak ilyenkor az órák, a nagyobb produkciók előtt leegyeztetjük, hogy mikor tud fogadni egy-két órára. Ilyenkor megnézzük a műveket szerkezetileg, zeneileg, vezénylés-technikailag. A másik pedig Cser Miklós karmester, aki Bach Máté passióját mutatja be két budapesti kórussal és zenekarral, így tavasszal nála tanulok majd. Egyre inkább úgy érzem, hogy Bach kantátáit szeretném minél jobban megismerni, ebben tud sokat segíteni. Mellettük pedig Kamp Salamon tanár úr az, akitől tanulhatok. Ő a Luteránia kórust vezeti, és egyben Bach-kutató, valamint a Magyarországi Evangélikus Egyház országos egyházzenei igazgatója, és nyomon követi az itteni tevékenységemet, segít a kantátáknál.

Egy kórusmű betanulása lassú folyamat, gondolom így az év elején már kész éves tervvel rendelkeztek. Hol láthatjuk, hallhatjuk a Vox Savariae kórust 2014-ben?

Most egy pályázatot írtunk meg, ami három koncertből álló sorozatot jelent, és "Egyházzenei koncertek ökumenikus nyitottsággal" a címe. Ugyanis akármennyire a szombathelyi evangélikus gyülekezeten belül működik a Vox Savariae, ha megvizsgáljuk a kórus összetételét, azt láthatjuk, hogy mindenféle felekezetből vannak tagok, és ez is egyfajta ökumenikus nyitottságra utal. Az ökumenikus imahét múlt héten ért véget, és nálunk volt pénteken a záró alkalom, ahol szintén a Vox énekelt. Nagyon szép ökumenikus liturgiát sikerült összeállítanunk, és örülök, hogy a gyakorlatban, a mindennapokban is felléphetünk, szolgálatot végezhetünk az istentiszteleteken és nem csak koncertkórus vagyunk. Ez nekem nagyon fontos.

Az első koncert amit tervezünk, Pergolesi: Stabat Mater. Ez egy húsvét előtti, böjti időszakban előadandó mű. Pergolesi 26 évesen írta meg ezt a művet, állítólag halála napján fejezte be. Mi ezt már énekeltük tavaly Ausztriában, két kiváló énekesnővel. Egyikük a Bach koncerten is énekelt, ő Simon Krisztina. Ő lesz az alt, Gál Gabi művésznő a szoprán. Ez a mű két szólóénekessel, női karral, és zenekarral szólal meg. A zenekar alkalmi zenekar, ugyanúgy, ahogy a kantátazenés istentiszteleten. Terveim szerint ez a program 2014. március 30-án lesz hallható egy vasárnapi zenés áhítat keretében, itt a szombathelyi Evangélikus Templomban.

Ausztriában is fellépünk május 4-én, ott Vivaldi Glória című 12 tételes oratórikus művét énekeljük a németújvári (güssingi) városi kórussal együtt. Professor Walter Franz fog vezényelni, és a Savaria Szimfonikus Zenekar fog minket kísérni. Sajnos ezt Magyarországon nem adjuk elő.

Idén ősszel már az ötödik jótékonysági koncertünk lesz. Egy Mozart művet fogunk előadni, a Koronázási misét, illetve a programban még szerepel Mozart híres A- dúr hegedűversenye, Popa Gergely művész úr tolmácsolásában. Tervein szerint  két egymást követő napon, Szombathelyen illetve Németújváron, október 18-án és 19-én kerül sor erre a csodálatos hangversenyre.

A harmadik pedig a tavaly elindított kantátazenés istentisztelet második része lesz. Most az örökélet-vasárnapjára írott, nagyon közkedvelt 140. kantátát választottam Bach-tól. Ez az adventi időszak előtti utolsó vasárnapján lesz, november 23-án, hiszen erre a napra írta Bach.

A kórus tagjai az éneklést munka mellett csinálják, munka és család mellett készülnek a próbákra, fellépésekre. Mikor szoktatok próbálni? Hiszen a fent felsorolt éves programot betanulni nem kevés munka.

Úgy vettem észre, hogy mindig akkor hatékony a tanulás, hogy ha nyárig egyszer áttanuljuk a „nyersanyagot", és aztán pihentetjük. Ebben az esetben nem kell majd ősszel kapkodni, hogy ezt vagy azt még nem tanultuk meg, hanem akkor már csak felfrissítjük, gyakoroljuk, finomítjuk, és mindenki csak a zenére és a zene élvezetére tud koncentrálni. Most a tutti próbák mellett szólampróbákat is tartok, így már heti két alkalommal találkozunk. Keddenként mindenkinek van próba, majd csütörtökön egyik héten női kar, másik csütörtökön férfi kar jön. A tuti próbákra mindenki jön, de amúgy a próbákon nagyon szigorú névsorolvasás van, és jelenléti ívet vezetek. Aki a megfelelő hiányzást túllépi, annak fel kell mondania nekem az anyagot. Ezt minden mű előtt elmondom, és nem is zúgolódik senki, ez a bevett gyakorlat. A próbák kétórásak, egy rövid szünettel. Fél héttől fél kilencig tartom őket.

A KIE Pince Klubban, ahol próbálunk, van egy külső terem csocsó asztallal, számítógéppel, és egy belső terem, ahol a próba folyik. Itt szeretném elmondani, hogy nem lehetek eléggé hálás a Szombathelyi Evangélikus Egyházközség gyülekezetének, és lelkészeinek, hiszen az ő támogatásuk nélkül ez mind-mind nem valósulhatna meg. Gregersen- Labossa György igazgató-lelkészt egy nagyon nagy tudású, széles látókörű embernek tartom, aki vezető lelkészként nagy érzékenységet mutat az egyházzene magas fokú művelésére, és aki ez irányú tevékenységeimet maximálisan támogatja.

Ki a kedvenc zeneszerződ? Erre előre tudom, hogy rögtön jön a kérdés, hogy kettőt lehet-e mondani, így átfogalmazom: Ki a két kedvenc zeneszerződ?

Bach és Mozart. Nagyon megfogott egy mondat, amit róluk hallottam: Ha az angyaloknak az égben Istennek kell zenélni, akkor valószínű, hogy Bachot játszanak. Ha egymás között zenélnek, akkor Mozartot. Számomra Bach a kapocs a Jóisten és az emberi világ között, Mozart pedig az, aki elvarázsolt és a rabja vagyok.

Melyik lenne az a hely, ahol legszívesebben fellépnél a Vox Savariae kórussal?

Ha egy Bach kantátát vezényelhetnék, akkor azt Lipcsében vezényelném a Tamás templomban, ahol Bach 27 évet dolgozott. Ha Mozartot, akkor azt Bécsben, vagy Salzburgban tenném.

Ki lenne az, akivel legszívesebben dolgoznál együtt, ki az, akit legjobban szeretnél ott látni a kórus élén, amit vezényelsz?

Azt kell, hogy mondjam, hogy ezzel kapcsolatban nagy szerencsém van. Nagy örömömre szolgál, hogy már ennyi idősen dolgozhattam Magyarország több élvonalbeli szólistájával. Fantasztikus élményeim vannak velük, sokat tanulhattam tőlük szakmailag és emberileg is. Bízom benne, hogy ők is szívesen járnak vissza hozzánk énekelni. Sok baráti kapcsolat is szövődött már, ezért nem véletlen, hogy gyakran egy-egy név ismerősen csenghet a szombathelyi koncertlátogatók számára: Gál Gabi, Szappanos Tibor és Popa Gergely visszatérő vendégművészeink.

Szeretném, ha ez a kör évről-évre tágulhatna és mind a jótékonysági koncertjeink, mind a Bach-kantátazenés istentiszteletek a jövőbe is hagyományos, magas színvonalú programként szerepelhetnének Szombathely város kulturális életében.