Versidéző - Bella István: Szaggatott világ
2014.02.06. - 19:20 | Büki László 'Harlequin'
Imádom a régi könyvek illatát. Semmihez sem fogható izgalmat jelent belelapozni, illatát beszívni egy-egy 40-60 évvel ezelőtti "antik" darabnak. A napokban egy 4 forintos verseskötet akadt kezembe, Kálmánchey Zoltán fedéltervével, aki szellemes plakátművész, s tán még rokoni szálak is kötik az Illatszertár Asztalos urához. A Kossuth- és József Attila-díjas Bella István első, 1966-ban kiadott Szaggatott világ című dedikált verseskötetét leportalanítva a kortárs költészet egyik ékköve fénylik ki a sorok közt. Olyannyira kortárs, hogy 50 évvel ezelőtt írt verseit akár slammerek is ritmusba önthetnék! Kis verses kalandozásunkból sorozatot szeretnénk indítani - akár a T. Olvasó segítségével. Poroljon le Ön is egy régi verseskötetet, és küldje el a fedlapját, s pár kedves költeményt belőle.
(Csak, aki olyan fiatal...)
Csak, aki olyan fiatal,
hogy testétől meggyullad inge,
tetteinek is szárnya van,
és tüzes nyílként elrepülne,
Csak, aki olyan tiszta már,
hogy a levegőn átverődik,
húsz évén, táltos paripán
rugaszkodik tágas mezőkig,
Az érzi csak, micsoda súlyos
ragyogás forr a mellkasunkhoz,
milyen óriás szerelemmel
szül minket naponta ezerszer
szebbnek, merészebbnek a század:
hogy elfogadhasson fiának.
Ártatlan dal
Ha már egy haver se szeret,
s le kell lécelnem végül
e Lordok Házának nevezett
körtéri népbüféből,
kiiszom magányos söröm,
mit heccből nekem rendelt
egy nő, ki aztán elköszönt,
rám testálta a cehhet,
s ha már teljesen este lesz
- szívemig besötétül -,
zsebrevágom a kezemet.
Lelécelek a létből.
Talán nem is káromkodok.
Ki az utcán éjszakázik,
- az éjtől - kérek egy csillagot,
és elszívom hazáig.
Hajnalban leülök bezárt
szívetek elé a földre,
megvárom a kapunyitást,
mert nem lesz egy vasam se,
s reggel, mikor az ablakok
kicsattannak a fényre,
nagy sikkesen beslisszolok
szívetek albérletébe.
Utóirat:
Ártatlan egy dal ez, bizony,
nem kendőzi el orcám.
Kívül gyöngy, befele iszony.
No, de kinek volt köze hozzám?!
Nyugtalanság
Istenem, jutott nekem elég
vagányság, s annyi fiatalság,
hogy ne kelljen rettegned azért,
ha éhenkórász életemért
éveim rajtad bevasalják.
Lehet, könnyelmű tékozlásom
szétfoszlik a földi magasban,
de egy maroknyi tisztaságot,
egy marék tüzet viszek magammal.
Csak annyit, ami már elég,
hogy teljesen el ne adósodjak.
Egy marék tűz, szemrésnyi ég,
egy tenyér víz a szarvasoknak.
Csak annyit, amit örökös szomjad,
a szám szélét szüntelen verő
nagy víz, a semmiség sem olthat.
Sem bárki semmirekellő.
Föltartott szikár tenyeredben
így izzok a hajdankori
férfiaknál szerelmesebben.
S pucérul, szentségtelenebben,
mint bármely addigi világ
tűzhányó asszonyai.
Istenem, jutott nekem elég
vagányság, s annyi fiatalság,
hogy ne kelljen rettegned ezért
a csavargó, nyugtalan tűzért,
ahogy szívemet szólíthatnád.
***
Bella István (Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. - Budapest, 2006. április 20.) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító.
Korán árván maradt, ezért már tízévesen kántor-orgonistaként pénzkeresésre kényszerült Még csak 14 éves (1954) volt, amikor Hazafelé című verse megjelent a Fejér megyei napilapban. Középiskolás éveit a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban töltötte.
Az 1956-os forradalom történései megragadták. Verseket is írt, de ezeket - szerencséjére - nem közölték. Részt vett több megmozdulásban, például a megyeszékhelyhez közeli Csórra élelmiszert és ruhát vitt, és gyűjtött a Pesten küzdőknek. 1964-ben az ELTE Bölcsészkarán végzett, magyar - könyvtár szakon. Egyre közelebb került az irodalmi élethez, az 1960-as évek közepén része van a Tiszta szívvel című antológia megszületésében. Verseit az Új Írás és a Napjaink közölte, s csakhamar kialakult az a szellemi közeg, amely a "Hetek" néven lett ismert a magyar költészetben. Bellán kívül ide tartozik Ágh István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József és Serfőző Simon. Az ő számukra a József Attila-i hagyomány épp oly fontos mind morális, mind esztétikai értelemben, mint a közvetlen elődjüknek tekintett Illyés Gyula, majd Nagy László vagy Juhász Ferenc lírája. Közöttük Bella István költészetében különösen fontos a népköltészeti hagyomány, az archaikus nyelv valamint a modern, huszadik századi irányzatok együttes hatása. Értéket jelent a nyelvteremtő erő, a dal folyamatos jelenléte.
Bella István első verseskötete, a Szaggatott világ 1966-ban jelent meg. 1968-1969-ben Lengyelországban volt ösztöndíjas. Itt szerzett nyelvtudását lengyel művek fordításában hasznosította. Legjelentősebb fordítása Adam Mickiewicz lengyel költő óriás-eposza, az Ősök, melyet 2000-ben Bella István "archaizálva" újrafordított.
A monumentális, 57 férfi és 17 női szereplőből, felnőtt és gyerekkarból álló, a világirodalom leghosszabb, több száz soros monológját tartalmazó verses drámájáról a szerző azt írta, hogy csak arénában lehet előadni, ritkán is játsszák. 2000. április 11-én a Thália Színházban Vidnyánszky Attila rendezésében bemutatta a Beregszász-i Illyés Gyula Színház társulata.
Az 1970-es évek közepéig költészetében a dalforma az uralkodó, később töredezettebb, kihagyásos szerkezetek jelentek meg nála. Kedvelte az archaizmusokat, a folklórt, a szójátékokat, a rokonértelmű szavakat. Aktív tagja volt a finnugor költők nemzetközi társaságának.
1971-1977 között Bella István üzemi újságíró a Magyar Papírnál, s 1975-1977-ig a Papíripari Vállalat népművelője. Volt könyvtáros is a Ganz-MÁVAGnál, valamint főszerkesztő a székesfehérvári Városi Televíziónál az 1990-es években. 1978-1991-ig dolgozott az Élet és Irodalom szerkesztőségében munkatársként, főmunkatársként, majd rovatvezetőként. Tagja volt az Árgus című folyóirat szerkesztőségének, 1994-2000-ig pedig munkatársa a Magyar Naplónak. A rendszerváltás után pedig a Beza Bt. keretein belül könyvkiadással is foglalkozott. A Magyar Versmondók Egyesületének tiszteletbeli elnöke, a Kaleidoszkóp VersFesztiválnak fővédnöke volt. A Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Róla nevezték el a 2008-ban alapított Bella István-díjat.
Bella Istvánt 2003-ban választották a Digitális Irodalmi Akadémia tagjává. /Forrós: wikipedia/
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1884 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások