Síjöring

A svájci St. Moritzban rendezett második téli olimpián (1928) még csak nyolc versenyszámban hirdettek győztest, a festői szépségű alpesi településén két bemutató sport is bemutatkozott. Ezek egyike volt a síjöring. A skandináv eredetű (a norvég skikjøring magyarul sívezetést jelent) sport lényege, hogy egy síléceken haladó személyt egy kutya (vagy kutyák), ló vagy motoros jármű húzza. St. Moritzban a lovas változat szerepelt, ám lovas és akadályok nélkül, a versenyzők egyidőben haladtak a pályán. A sport egyébként a finn pulka "oldalági" leszármazottja lehet, amiben a szánkóhoz hasonló, Magyarországon is ismert tobogánt használnak.

Síbalett

Két olimpián (1988-Calgary, 1992-Albertville) is bemutató sportként volt jelen, mégsem sikerült az áttörés a sokra hivatott síbalettnek (acro). Neve árulkodó: a versenyzők - természetesen sítalpakkal a lábukon - a hegyről lefele jövet ugornak, pörögnek, mindezt a hetvenes évek közepétől zenére. Az acrót a hatvanas évektől kezdve űzték egészen 2000-ig, s a síakrobatika egyik - művészi - versenyszáma lett. Miután nem sikerült beférkőznie az olimpiai versenyszámok közé, népszerűsége meredek zuhanásba kezdett, majd 2000-ben a Nemzetközi Síszövetség úgy döntött, száműzi a sportot.

Gyorssí

Szintén 1992-ben mutatkozott be a nagyközönségnek a gyorssí, amelyet Les Arcs-i síparadicsomban, nagyjából 60 kilométerre Albertville-től rendeztek 2 kilométeres versenytávon. A képzeletbeli dobogó legfelső fokára 229.299 km/órás teljesítményével a francia Michael Prufer állhatott, második a szintén francia Philippe Goitschel, a harmadik helyet pedig az amerikai Jeffrey Hamilton csípte meg. A versenyt beárnyékolta a svájci Nicolas Bochatay halála, miután a döntő reggelén bemelegítéskor a sportoló egy hókotrónak ütközött és azonnal életét vesztette. A jelenlegi rekordot Simone Origone tartja 251.4 km/órás sebességgel.

Military patrol

Kissé kilóg a sorból a military patrol ("katonai őrjárat"), amely az első téli olimpiai játékokon hivatalos versenyszámként szerepelt, de négy évvel később mint bemutató sport "fokozták" le. A franciaországi Chamonix-ban rendezett versenyen összesen hat nemzet szerepelt, az első Svájc, második Finnország, harmadik pedig Franciaország lett. A versenyszám 1928-ban, 1936-ban és 1948-ban is szerepelt, de az azokon elért helyezések nem számítanak hivatalosnak.

A versenyszám a sífutás és a biatlonváltó kombinációja volt, s 25 kilométeren (nőknél 15 kilométer) zajlott. A versenyzők a táv felénél megálltak, és a négyfős - egy tiszt, egy tiszthelyettes és két honvéd - csapat három tagja - a tiszt kivételével, akinél pisztoly volt - összesen 18 lövést adhatott le a 250 méterre lévő célponttól. A verseny befejezéséhez mind a négy versenyzőnek teljesítenie kellett a távot. Minden hibás lövés után az időeredményhez hozzáadtak fél percet, s ez az összesített idő határozta meg a végső sorrendet.

Bandy

A jégkorong és a futball keveréke - talán így lehet a legjobban körülírni a jéglabdának is nevezett bandyt. Ám ha nagyon őszinték akarunk lenni, a bandy furcsamód egy leheletnyivel a labdarúgáshoz áll közelebb: futballpálya nagyságú játéktéren játssza kétszer 11 (10 mezőnyjátékos és a kapus) játékos, van büntetőterület és "szögletzászló", s a futballhoz hasonlóan itt is kétszer 45 perc alatt kell dűlőre vinni a csapatoknak a dolgot. A korcsolyát viselő játékosok ütőkkel próbálják a labdát az ellenfél kapujába juttatni.

Az 1952-es téli olimpián a bandy bemutató sportként debütált, és bár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elfogadta olimpiai sportágként, soha nem került be a hivatalos olimpiai programba. Különösen Oroszországban, a skandináv országokban és Észak-Amerikában népszerű, de Magyarországon is van szövetsége. Bár a bandy Szocsiban nem szerepel, a napokban fejeződött be a 2014-es világbajnokság a szibériai Irkutszkban.