A rejtőzködő Márai Sándor – Emlékest a New York Palotában

Képgaléria megtekintése2014.02.21. - 12:00 | Tóth Éva - Fotók: Szabóné Zombor Edina

A rejtőzködő Márai Sándor – Emlékest a New York Palotában

Február 17-én izgalommal vegyes várakozással léptünk be a New York Palotába, a meghirdetett Márai Sándor Emlékestre. Márai a magyar irodalom egyik legnépszerűbb, legismertebb szerzője, az egyik legkülönösebb sorsú 20. századi magyar író. Könyveit, életének főbb állomásait szinte mindannyian ismerjük – de vajon lehet-e újat mondani a 25 éve elhunyt íróról? Jelentem: lehet – a remekül szervezett estén számtalan izgalmas történet, helyszín és emlék került elő, s bemutatásra került a Helikon Kiadó Márai bédekker sorozatának harmadik, legújabb kötete is!

Harmadjára került sor arra, hogy a gyönyörű, kávéházi Mélyvíz terem helyett a Boscolo Hotelben található ROMA teremben rendezzék meg a New York Művész Páholy programját. A közel ötszáz látogató az est kezdetére kényelmesen elhelyezkedett a teremben, de a színpadon helyet foglaló meghívott beszélgetőtársak tekintete jelezte: valami, valaki hiányzik. Juhász Anna, az estek háziasszonya el is árulta a szomorú hírt: Szőnyi Zsuzsa, a római emigráció kulcsfigurája, az „aventinusi tündér", ahogy Rónai György irodalomtörténész hívta, sajnos betegsége miatt nem tudott eljönni a programra. A szervezők és a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, Mészáros Tibor úgy pótolták mégis a terembe varázsolni Szőnyi Zsuzsát, hogy egy korábbi riportfilmből közel tíz percnyi anyagot vágtak ki, ahol az asszony egykori barátjáról, levelező-partneréről, Márai Sándorról mesél. Így: emberségről, viselkedésről, Itáliáról, emigrációról, Loláról, a feleségről és ihletről hallottuk a felütő szavakat, s máris belekerültünk abba az izgalmas és érdekes utazásba, ahová az est másfél órája röpített minket.

Szőnyi Zsuzsa tudja, mit beszél, nála jobban kevesen ismerték Márait: ők ketten 1946-ban ismerkedtek meg, mikor Hubay Miklós utazást szervezett számos magyarországi művésznek - Nyugatra. Szőnyi István, a festő Édesapa is az utazók között volt, Zsuzsa őt kísérte ki az állomásra, amikor meglátta Márai mindenkitől távol húzódó, magányos alakját. Félelmetes volt számára akkor az író, távolságtartásában nem merte megszólítani. Pár évvel később, 1949-ben, az emigrációban azonban igen: interjút is készített Máraival, majd kialakult a barátság, amely egy életre kapcsolta össze őket.

Szőnyi Zsuzsa után Fried István és Csorba László kezdte a Márai-magatartást elemezni, azé a férfiét, aki jellemzően „undok" és hideg volt, ember-magányos, de aki már fiatal korában tudta, „a legtökéletesebben egyedül vagyok. Választott ember vagyok, és sokra fogom vinni, vagy semmire sem fogom vinni, de produkálni fogok, érzem, tudom, hogy ez kikerülhetetlen. [...] Az életemet eddig is én csináltam, ezután is én fogom csinálni."

Fried István irodalomtörténész mesélt Márai humoráról, arról, hol lelhető fel az író saját szövegeiben, s arról, miért és mikor következett változás Márai emberi magatartásában, s miként lehet megérteni egy emigrációban élő író problémáit, élethelyzeteit. Szóba került a könyvkiadási nehézségek sorozata, amit az anyanyelvtől távol, idegenben küszködve próbáltak sokan megteremteni, s milyen lehetőségek álltak Márai előtt, hogy kötetei megjelenjenek - ebben amúgy Szőnyi Zsuzsa sokat segített neki.

Csorba László történész következett, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, aki korábban a Római Magyar Akadémia igazgatója volt. Épp akkor, amikor - kiderült - Juhász Anna ott tanult, egyetemre járt. Csorba mindig is a jó előadók közé tartozott, akiből sugárzik az ismeret, a tudás, az átadás-vágy. Több mint száz képes vetítésével Márai Olaszországhoz kapcsolódó képeit gyűjtötte egybe, s sorra vette az élet-helyszíneket Nápolytól Salernoig, Rómától Firenzéig. Történetek, családi fotók, művek, kéziratok és az egykori írógép is megjelent a fotók között - egy élet tárgyai, képei, pillanatai.

Az esten a színpadon szereplők egy-egy Márai hőssé váltak. Megtört, kíváncsi, érdeklődő, figyelő vagy nagy-tudású emberek voltak ők, Nagy-Kálózy Eszter és Paál Zsuzsanna csöndesebb, szemérmesen mosolygó, Fried István és Csorba László hangosabb, történet-mesélő.

Mielőtt az Eszter hagyatékáról, azaz a művek tovább éléséről, társművészetek bevonásáról beszélgettek volna, levetítésre került egy részlet a filmből. Jó és érzékeny választásra utal, hogy épp a „gyűrűs" jelenetet választották Juhász Annáék, hisz ebben a részben olyan sok minden benne van: érzésekről, tapintatról, hazugságról, félelemről. Nagy-Kálózy egészen olyan volt, mint Márai Esztere: egyenes, érzelmes, megtört, egy nagy szerelem birtokosa, aki valóban csak egyszer tud szeretni, morális tartása és csöndes mindent-tudása egy életre áldozattá teszi. Magát. Kosztolányi megidézett verse, a Verés fájdalmasan igaznak bizonyult: „Jaj, én tudtam, hogy nem mulatság / szeretni és nem heverés. / De most tudom, szeretni szörnyü, / szeretni az: verés, verés."

Paál Zsuzsanna finom teremtés, aki az író Négy évszak című, filozofikus művét dolgozta fel, abból is a hónapok utáni dőltbetűs részeket kiragadva, tehát az időhöz való kapcsolatot elemezve. Képei és a szöveg tökéletes összhangba kerültek egymással, s bizonyságot szerezhettünk arról, miképp megy végig az úton a szöveg, amiből kép, majd színpadi előadás születik, s teremtődik meg új a régiből.

Az este végén ismét Szőnyi Zsuzsát láthattuk, ahogy az elmúlásról beszél Márai Sándorral kapcsolatban, s az író Füveskönyvből ismert ars poeticája is egészen más, megható hangot kapott:

Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat.

Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat.

A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett.

Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem."

Köszönjük a tartalmas és gazdag programot a New York Művész Páholynak.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás