Báli kiegészítők a 19-20. század fordulóján - MűTárgyEsetek a Savaria Múzeumban
Képgaléria megtekintése2014.02.24. - 00:10 | Waldo
Február 22-én szombaton a Savaria Múzeumban a MűtárgyEsetek rendezvénysorozat keretében báli kiegészítőkkel ismerkedhettünk. Kelbert Krisztina történész és beszélgetőtársa Parais István táncpedagógus, az Agora Kulturális Központ igazgatója felidézték a 19-20. század fordulójának báli szokásait.
Kelbert Krisztina történész először a bálok kialakulásáról beszélt, ami Magyarországon a bécsi udvar közvetítésével a 18. században jelent meg és terjedt el. A bálok a társadalmi élet fontos színtereivé váltak: a korban a társadalmi események koronájának a bált tartották.
A vetítéssel egybekötött beszélgetésen szó esett a bálok nagyon szigorú szabályzatáról, és természetesen arról, hogy az akkori hölgyek és urak hogy próbálták ezeket a szabályokat valamelyest kijátszani. Hiszen hiába mehettek a fiatal lányok csak édesanyjukkal vagy gardedámjukkal bálba, hiába nem volt szokás újonnan bemutatott táncossal sokáig beszélgetni, azért a különböző, bálban szokásos „nyelvjárásokkal" ezeket igyekeztek kijátszani. A bál valódi izgalmát a báli kiegészítők adták, ezek teremtettek alkalmat arra, hogy úgy kommunikáljanak egymással férfiak és nők, hogy a szigorú szabályokat mégis „látszólag" betartsák. A legyező-, kesztyű-, zsebkendő-, és színnyelv bárki számára elsajátítható volt.
Ha egy hölgy a legyezőt gyorsan kinyitotta, homlokához tette, lábára mutatott - a másik sarokban álló imádó elolvadhatott a boldogságtól, ez ugyanis azt jelentette: „Gondolataim mindig nálad vannak!"; Jer lábaimhoz!" Elutasítást fejezett ki, ha a leány a legyezőt pl. az ajka előtt kinyitotta és összezárta, hiszen ez azt jelentette: "Társaságod nekem kellemetlen!" Ha a nyitott legyezőt lassan a térde mellé bocsátotta, azt üzente: "Szerelmünk reménytelen!" Utálatot fejezett ki, ha a lány a kinyitott legyezővel a „padlatra" mutatott. Voltak olyan mozdulatok is, amivel óvatosságra intették a forró ifjúkat, pl. ha a bal kézben tartott legyezővel fenyegető mozdulatot tettek "Légy elővigyázatosabb!" vagy ha a zárt legyezővel jobb fület érintették "Ügyelnek ránk, vigyázz!".
Ezek a jelek mostanában már elképzelhetetlenek, hiszen a világ egy kicsit meg is fordult: akár egy nő is "udvarolhat" férfinak és táncolni is felkérheti. Ezek a 19-20. század fordulóján nem történhettek meg.
Parais István az akkoriban szokásos táncokról, illetve a táncok illemtanáról beszélt. Arról, hogy az asztaltársaságban ülő férfiaknak illett szórakoztatni az asztalnál ülő hölgyeket, és arról is, hogy a férfi mindig azzal táncolt először, akivel a bálra érkezett. Szó esett az akkori bálok szervezőiről, akiknek gondoskodni kellett többek közt arról is, hogy minden hölgy táncoljon. Összehasonlította a most szokásos báli etikettet a 19-20. században szokásossal, ahol csak éjfél után történhetett meg, hogy egy hölgy „elfelejtette" felvenni a kesztyűjét a tánchoz, vagy egy férfi kicsit megoldotta a ruházatát. Beszélt a hölgyek ruházatáról, ami idők során rengeteget változott, kihívóbb lett, többet láttat a nőiességből, míg a férfiak ruházata alig változott.
A beszélgetés vendége volt a Vasi Swing tánccsoport, akik 2012 eleje óta működnek Szombathelyen. Céljuk a swing táncok tanulása, tanítása és népszerűsítése. A swing egy gyűjtőfogalom, amely magába foglalja mindazokat a táncokat, amelyek elsősorban az USA területén az 1920-50-es évek között alakultak ki, és az akkor divatos klasszikus jazz, swing zenére táncolták. Elsőként a vérpezsdítő és vidám Lindy Hop-ot láthattuk, majd a charlestont, ami az 1920-as években rendkívül népszerű tánccá nőtte ki magát.
A vetítéssel, közvetlen, jó hangulatú beszélgetéssel és táncbemutatóval színesített előadás bepillantást engedett a 19-20. századi bálok hangulatába. Kirajzolódott előttünk egy kicsit bonyolult, túlrendszabályozott világ, amiből lehet, hogy mégis néhány elemet szívesen átültetnénk a mai korba.
A Savaria Múzeum klubhelyiségében az előadás alatt a gyerekek tárgyalkotó foglalkozáson vehettek részt, ahol legyezőt, táncrendet és különféle farsangi maszkokat készíthettek, étvágyukat pedig helyben sütött rózsafánkkal csillapíthatták.
Még több információ a régi idők báljairól:
Társasági élet a báli szezonban - A Vasi Múzeumbarát Egylet előadása
2012.02.25. - 13:00 | Kutasi Nikoletta - Fotók: Spiegler Miska
A nyílt társalgás, flörtölés fiatal férfi és nő között, kiket nem kötött egymáshoz más, csak a kölcsönös szimpátia láthatatlan szála, elítélt dolognak számított. A titkos kommunikációnak, a társadalmi szabályok kijátszásának egyik példája a legyezőnyelv volt, mely komoly, akár sorsfordító üzeneteket is jelenthetett kódfejtője számára. A Vasi Múzeumbarát Egylet kiváló alkalmat talált a dualizmus korabeli báli szezon és a társasági élet bemutatására, hisz a rendezvény éppen hamvazószerdára, torkos csütörtök előestéjére esett. Ez alkalommal Nagy Renáta történész és Spiegler Tibor tősgyökeres egyleti tag, szenvedélyes helytörténeti gyűjtő, kutató érdekfeszítő beszélgetését hallgathattuk meg.
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1884 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások