Tamási Boglárka, a Logo Ifjúsági Szolgálat programfelelőse arról kérdezte először Ginát, milyen út vezetett addig, hogy végül a képesített könyvelő végzettség megszerzése után tizenhat évvel itt ülünk, és azokat a könyveket lapozgatjuk, amiket ő szerkesztett.

„Szakközépiskolába Csepregre jártam, ahol tanultam számítástechnikát. Azt hiszem, hogy a számviteli pálya eleve hiba volt, mindig inkább vonzottak a művészetek. Az első munkahelyemen, a Zrínyi Ilona Általános Iskolában, ahol iskolatitkárként dolgoztam, az akkor igazgatóhelyettes - majd később megbízott igazgató - Bartalis Istvánné segített sokat abban, hogy a számítástechnikai ismereteket még jobban elsajátítsam. Nagyon sokat köszönhetek neki ezért, hiszen tulajdonképpen úgy érzem, hogy tőle kaptam igazán biztos alapokat, és önbizalmat. A következő munkahelyemen menedzser asszisztensként dolgoztam, napi nyolc órában számítógépen. Még mindig nem tervezés volt, de ezek kellettek ahhoz, hogy később, mikor egy szerencse folytán végül egy fénymásoló szalonban kezdtem dolgozni, biztosan használjam a számítógépet." - mondta el Gina, majd hozzátette, a grafikai programok használatát autodidakta módon sajátította el. 2011-ben kezdett el dolgozni a Szülőföld Könyvkiadónál, és fél évet kellett várnia arra, hogy első könyve szerkesztését elkezdhesse.

Elmesélte, hogy amikor egy könyv szerkesztését elkezdi, nagyon fontos, hogy ráhangolódjon a kötet témájára, és egy kicsit arra is, aki a könyvet írja. Fontosnak tartja, hogy pontosan ismerje a megrendelője kéréseit, és azt is, hogy mindig a készülő könyv és a megrendelő érdekeit tartsa szem előtt. „Volt már olyan, hogy hosszasan kellett győzködnöm egy könyv íróját, mert tudtam, hogy a könyvbe szánt fotó sajnos a nyomdai követelmények alsó határát sem súrolja, de előfordult az is, amikor egy nagyon fontos dokumentumon több órát dolgoztam, hogy végül könyvbe helyezhető legyen. Mindig az a cél, hogy a kész munkát kézbe fogva elégedett legyen mind a kötet szerzője, mind pedig az olvasó."

Gina jelenleg Garai Antal Atom 365 Project könyvén dolgozik, valamint az Ocho Macho együttesről készít könyvet. Ezekkel párhuzamosan pedig egy borászati kötetet szerkeszt már több hónapja, amiről különleges szeretettel beszélt: „Nagyon szeretem ezt a munkát, és bár minden könyvet szerettem készíteni, ez mégis valahogy nagyon közel áll a szívemhez"

Amikor arról kérdeztük - hiszen az előadásnak induló program már az elejétől fogva inkább hasonlított közvetlen, baráti beszélgetéshez - hogy milyen munkái voltak, az Én városom... sorozatot említette először. „Ez egy könyv a gyerekektől - a gyerekekért. Mindig egy adott város tanulóit kérdezzük meg - az iskolák bevonásával - miért szeretik a települést, ahol élnek. Arra is ösztönözzük őket, hogy rajzolják is le, mi az az élmény, épített örökség, ami először eszükbe jut, ha arra a városukra gondolnak. Ezekből a rajzokból - amiket szakmai zsűri értékel - és a „gyerekszájakból" áll össze a kötet, amit így tulajdonképpen a gyerekek szerkesztenek. A könyvátadó gálán pedig a zsűrizett alkotások elárverezéséből befolyt összeget mindig az adott város egy gyerekekkel foglalkozó intézménye (pl.: bölcsőde, gyermekkórház) számára ajánljuk fel. Ez a sorozat egyben karitatív munka is - ebben ez a csodálatos és az a gyermeki őszinteség, amivel megfogalmazzák azt, miért szeretik városukat." - mondta el Gina. 

Ahogy lapozgattuk azokat a könyveket, amiket Gina hozott nekünk, elképzeltük, mennyi munka lehet egy ilyen kötet elkészítésében. A másik - amit szintén volt alkalmunk átforgatni - a Híres szombathelyi nők sorozat, aminek már a tizedik kötete jelenik meg egy Nőkonferencia keretében március 7-én. Láthattuk Tóthárpád Ferenc verseskötetét, és szó esett egyéb könyvekről is, amik szintén a Szülőföld Könyvkiadó gondozásában kerültek kiadásra.

Amikor megkérdeztük, mit szeret ebben a munkában a legjobban, azt mondta, azt, hogy tulajdonképpen azért fizetik, hogy tanulhasson. Hiszen amikor leül valaki mellé könyvet szerkeszteni, akkor az adott témára ráhangolódva a szerkesztés közben olyan ismereteket szerez, amiket munka közben nehezen tudna. „Nagyon jó sokféle embert megismerni, hiszen mindenki más társadalmi közegből jön, másban jártas, és én ezeket az ismereteket szinte észrevétlenül szívom magamba. Örömmel tölt el, amikor egy könyvátadón forgatják a munkámat, és látom az arcokon, hogy tetszik, amit az olvasó lát."

A közvetlen beszélgetésen sok érdekes dolgot hallottunk a szerkesztésről, és kicsit „mögé láttunk" a betűknek. Láttuk, éreztük, milyen sok munka, amíg egy kéziratból és a hozzá tartozó fotókból végül mindez forgatható, olvasható könyvvé válik.