Sok tanítványa számára a kórusművészet szeretetét, a karnagyi munka szépségét, a szakma megismertetésének elkötelezett tanáraként oly szeretettel, később baráti közvetlenséggel adta át, melynek hatására tanítványai közül sokan kórusokat alapítottak, vezettek, illetve kórusokban éneklésükkel önmaguk, és közönségük számára szerezhettek szép perceket, zenei élményeket.

Ez a kifogyhatatlan zenei kitárulkozás már nem érhet el hozzánk szavaiból, tanácsaiból, kedves mosolyából, igényes kritikáiból, buzdító, lelkesítő gondolataiból.

Horváth Rezső - ny. főiskolai docens, karvezetés tanár - 1937-ben született Budapesten, 1944. óta Szombathely polgára.

Zenei tanulmányait a Schola Cantorum Savariensis tagjaként alapozta meg, itt szerzett élményei meghatározták egész pályafutását. 1947-ben vették fel a Szombathelyi Zeneiskolába hegedű szakra. Itt tanult először zeneelméletet és zenetörténetet Lendvai Ernőnél. 1959-ben Győrben szerzett hegedű- és szolfézstanári diplomát Barsi Ernő és Szabó Miklós tanítványaként, majd karvezetői képesítést Párkai István irányításával.

Diplomája megszerzése után a felsőoktatásban dolgozott: először a Soproni Felsőfokú Óvónőképzőben, majd 1961-től a Szombathelyi Tanítóképzőben, az énektanárképzés kezdetétől nyugdíjazása után is dolgozott a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola zenei tanszékén óraadóként. Emellett tanított zeneiskolában, gimnáziumban, bölcsődei gondozóképzőben hegedűt, brácsát, éneket, szolfézst, zeneesztétikát, kamarazenét, vezetett zenekarokat, kórusokat, de fő működési területe a kórusvezetés, karvezetőképzés.

Gazdag Erzsi és Horváth Rezső 1982. november 24-i beszélgetése (Fotó: Vasi Szemle)

Pályája kezdetén, mint hegedűszólista is hangversenyezett, koncertmestere volt a Szombathelyi Szimfonikus Zenekarnak. Újjászervezte, és 1972-től 18 évig vezette az országszerte ismert, jelentős nemzetközi sikereket is elért Erkel Kórust.

Először külföldön is hegedűszólistaként lépett fel, majd mint karnagy Ausztriában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Észtországban, Görögországban, Lengyelországban, Jugoszláviában, Németország keleti és nyugati tartományaiban, Spanyolországban és Erdélyben vendégszerepelt kórusai, valamint zenekarok élén. Elismert szereplője volt Budapest és a vidéki nagyvárosok hangversenyéletének is. Tanítványai országszerte sikeresen működnek karvezetőként, többen közülük kiváló eredménnyel szereztek magasabb képesítést.

Pályafutása során több, mint 400 kórusművet vezényelt, a legtöbbet - 54-et - Kodálytól. Bárdos 41, Bartók 28 művel szerepel repertoárján, a legjelentősebb számban kortárs magyar szerzők művei (ebből 14 ősbemutató). Tucatnyi oratórium és kantáta karmesterként, illetve karigazgatójaként szerepelt. Több, mint száz művet vezényelt a rádió felvételein, kórusai megszólaltak az osztrák, a német és a kolozsvári rádióban is.

Az aranydiploma átvétele

1999-től ismét az Erkel Kórust vezette, majd a karnagyi munkát tanítványainak átadva szakmai tanácsadóként segítette a kórus színvonalas működését.

Az Erkel Kórus örökös karnagya.

Számtalan tanulmánya, kritikája, egyéb zenei tárgyú publikációja jelent meg helyi és országos lapokban, szakfolyóiratokban.

Módszertani kutatásainak eredményeként elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia pályázati díját.

Alapító tagja a Magyar Kodály Társaságnak, a Zenei Előadóművészek Társaságának. Nemzetközi elismertetésének jeleként címszóval szerepel a Cambridge-i kiadású „International Who is Who int he Music"-ban.

Kitüntetései:

• „Szocialista kultúráért" 3 alkalommal
• „Oktatásügy kiváló dolgozója" 1975-ben
• „Vas megye kultúrájáért" 1987-ben
• „Pedagógus szolgálatért emlékérem" 1996-ban
• „Szombathely Kultúrájáért" I. fokozat 1997-ben

Az utóbbi években Békefi Antalról írt könyvet, és ő írta a Savaria Szimfonikus Zenekar 50. születésnapjára megjelent Szombathelyi szimfónia című kötet első fejezetét / a kezdeteket, a megalakulást /.

A kórussal Debrecenben

Keze most már nem indít kórusműveket, hegedűje is csendben emlékezik a húrokon játszó ujjai, s a meghúzott vonót irányító karjának muzsikáló mozdulataira, zenei mélységeket kibontó érzékenységére.

Tanítványként, tanárként, barátként, emberként megismert lelkének rezdülései, hitének útkeresései befejeződtek, s a zene világában, családjában, szeretetben megélt életének fonala ma elszakadt. A nyitva maradt kották, a befejezetlen írások, kompozíciók, zeneművek hiába várják az újabb tollvonásait. Kollégái, zenésztársai, ismerősei emlékeket idézve keresik a szavakat a búcsúzáshoz, a méltó elköszönéshez.

Isten vezessen tovább, lelked mélységeit megértve, s adjon Neked örök nyugodalmat, világosságot, fényeket, szeretetének és szeretetünknek tükrében.

Kedves Rezső! Tanár Úr! Nyugodj békében!  

Az Erkel kórusod nevében: Horváth Imre