Nőnap előestéjén mi lehetett volna jobban alkalomhoz illő, mint egy hölgyet látni vendégül a Kötelező Olvasmányban. Erdős Virág költő, író, drámaíró szókimondó stílusával, a világról alkotott radikális véleményével vált népszerűvé. Ahogy már megszokhattuk, Lévay Balázs és Jordán Tamás a meghívottal együtt jelentek meg a színpadon, ám a Weöres Sándor Színház igazgatója nem maradhatott sokáig, mert Hammerschmidt úr szerepe várta az Illatszertárban. Annyit azért megtudhattunk, hogy a Szigliget és A dzsungel könyve próbái jól haladnak, és minél több nézőre számítanak.

A Kötelező Olvasmány eredetileg Erdős Virág Adjon az Isten, Ötvenhárom „originál haza-ötlet"kötetére épült volna, ám Lévay Balázs inkább a Magvető kiadónál 2013-ban megjelent Ezt is el című verseskötetet választotta a beszélgetés központi témájául. Természetesen az Adjon az Isten is nagyszerű kiadvány, tulajdonképpen egy 2014-es naptár. Az olvasók vegyes érzéssel fogadták, volt, aki tíz perc alatt elolvasta egy könyvesboltban, és volt, aki megjegyezte, sebaj, ha másra nem is használható, menstruációs naptárnak jó lesz.

Az 1968-ban született Erdős Virág művészcsaládból származik, szülei bábszínészek. Már egészen kicsi korától kezdve megtapasztalhatta a színházi élet forgatagát, az ezzel együtt járó nyüzsgést, ami ahhoz az elgondoláshoz vezette, hogy neki másképp kell élnie. Az ELTE BTK-ra járt magyar-történelem szakra, de csak a magyar szakot fejezte be. Művészetét Parti Nagy Lajos, Garaczi László és Hazai Attila írásaival rokonítják. Mivel erősen introvertáltnak tartja magát, az írásban lelte meg azt a közeget, ahol személyiségének megfelelően kifejezésre juttathatja magát. Ennek ellentmondani látszik a Rájátszás című tévéműsorban való szereplése, de Erdős Virág úgy gondolja, ez tökéletesen belefér az önmagáról alkotott képbe, hiszen ott nem az exhibicionizmus a fő, hanem elsősorban a szövegre koncentrál. Nagy élmény számára, hogy megzenésítették a versét, és ő maga is írt szöveget a 30Y együttesnek.

Lévay Balázs szerint az Erdős Virág nagyon különleges név, tulajdonosa azonban úgy véli, ebben a formában nincs értelme, az Erdei Virág lenne a helyes. Maga a virág szó kellemes képzetet kelt benne, hiszen a virágot ápolni, szeretni, öntözni kell, hogy megfelelően fejlődjön. Saját maga azonban nagyon is kritikusan fordul a világ felé, határozottan nyilatkozik az élet dolgairól. Úgy gondolja, az írás elsősorban indulati kérdés, csak azok a művek lesznek igazán jók, melyek indulatból születnek. Ha egy költő vagy író csupán azért ül le az asztalhoz, hogy alkosson valamit, az a megszületett mű minőségére rányomja bélyegét. Erdős Virág tehát indulatból ír, amikor olyan jelenségekkel, történésekkel találkozik, melyek mélyen megérintik.

Az alkotáshoz csendre, nyugalomra van szükség, ami két gyermek mellett meglehetősen nehéz, különösen, ha fiúk, még akkor is, ha 17, 18 évesek. Virág minden alkalmat megragad, hogy félrevonulhasson, ezért nagyon örül minden lehetőségnek, amikor az alkotásra koncentrálhat. Gyermekei természetesen tisztában vannak anyjuk alkotói munkásságával, ami néha a visszájára sülhet el. A kisgömböc című meséjében ugyanis az anyuka „még a világért sem színlelte az eléggé jó anyukát, úgy csinált a szájával, hogy hamm, és tényleg nem is hazudott, mert azon nyomban bekapta az egyik gyerekét. A másik erre persze rögvest megtáltosodott, és próbált volna szélsebesen kifutni a világból, de hát a kisgömböcöt sem ejtették a feje tetejére, úgyhogy végül akárhogy is berzenkedett, őrá is csak rákerült a sor." Erdős Világ félt, hogy gyerekei ezt a mesét magukra vonatkoztatják majd, bár igaz, hogy a történetben lányok szerepelnek.

Erdős Virág versei erős szociális érzékenységről tanúskodnak, mint például a Van egy országban:

„ott egy ülve
alvó
dédi
kibelezett
öreg szekrény
arcokat be-
futó
repkény
bontott ajtó
kilincs nélkül
földönfutók
bilincs nélkül" 

A költőnő programszerűen foglalkozott a hajléktalanokkal, a Népszabadság ugyanis felkérte, hogy a hétvégi mellékletének irodalmi sorozatába írjon tárcanovellákat, ő pedig interjúkat készített hajléktalanokkal. Ezekből aztán vers lett, amit ő folyószövegbe tördelt, és megszületett a Na most akkor, mely 2012-ben az év legjobb verse lett. Úgy véli, a közösséget érintő kérdések nála ugyanolyan ihletet adnak, mint egy másik költőnél a szerelem vagy az ősz. Mélyen megérintette például a földbe vájt kalyiba, aminek a tetejére vásznat húztak az időjárás viszontagságai ellen.

Éles társadalomkritikája miatt több politikai szervezet is megpróbálta kisajátítani magának, de ő egyikhez sem akar csatlakozni. Ennek ellenére részt vett tüntetésen, az AVM, vagyis A Város Mindenkié csoport célkitűzéseit ugyanis szívügyének tekinti.  Az AVM hajléktalanokból vagy a hajléktalanság tapasztalatán átesett alulról szerveződő önkéntesekből álló csoport, melynek fő célja egy egyenlőségen alapuló igazságos társadalom létrehozása.

Erdős Virág több műnemben is otthonosan mozog, lévén próza- és drámaíró, illetve költő. Első könyve tulajdonképpen egy alkalmazott kötet, az Udvarok címet viselte, melyben Korniss Péter fotóművész fotóihoz készített szövegeket. Valójában a pályázati lehetőségek is behatárolják, hogy éppen milyen műnemben alkot. Ha elfogynak a versre kiírt pályázatok, akkor a drámára tér át. Persze ilyenkor előfordulhat, mint ahogy Szombathelyen a Máté Gábor által rendezett darabjánál megtörtént, hogy Jordán Tamás kifakad, és megjegyzi: Ez nem is dráma! A színdarab létrejötte amúgy is nehézkes feladat, többszöri átírásra kerül, míg végül elérkeznek a bemutatóhoz. Természetes tisztában van azzal, hogy verseiben a lecsupaszított, gyermekversekre emlékeztető stílust nem folytathatja örökké, a közönségnek azonban nagyon tetszik.

Tervezi egy verseskötet kiadását gyermekeknek, mivel ez egy biztonságos terep. Az ő szövegei elsősorban középosztálybeli gyerekekhez szólnak, mivel úgy véli, óriási a különbség  a falusi és a városi gyerekek között. A falusi gyerekek többsége nem tudja, mi az a laptop kábel, míg a városiak nem ismerik a vakarót. Ezért aztán megjegyzi a különleges szavakat, melyet verseibe is beépíthet.

Erdős Virág slágerversének, az Ezt is elviszem magammal felolvasásával búcsúzott:

viszem a régen
kihízott nacim
viszem a kelet-német
származású macim
ezernyi véglet
közül a köztest
viszem a Csokonai
Vitéz Mihály Összest
ott lesz az ágyam
ahova fekszem
elviszem alvókának
egy-két régi ex-em
viszem a barnát
viszem a szőkét
viszem a felhalmozott
kapcsolati tőkét

viszem a tutit
viszem a gagyit
viszem az otthonkában
utcára tett nagyit
megannyi némán
átbliccelt évet
elviszem magammal a
szentendrei HÉV-et
viszem a Marcsit
viszem a Karcsit
elviszem Kenesétől
Keszthelyig a Balcsit
kicsit a nyarat
kicsit a telet
viszem a mindörökké-Moszkva-
Moszkva teret

apuka titkát
anyuka aranyát
elviszem magammal a
Bácskát meg a Baranyát
viszem a bölcsit
viszem a temetőt
viszem a csokoládé-
barna bőrű szeretőm
viszek egy búval
bevetett földet
viszem a pirosat a
fehéret a zöldet
elviszem ezt is
elviszem azt is
viszem a jófiút de
elviszem a faszt is

viszem a bankot
viszem a pálmát
elviszem minden igaz
magyar ember álmát
viszek egy csontig
lelakott testet
viszont az nem kérdés hogy
Buda helyett: Pestet
viszek egy szívet
viszek egy májat
viszek egy kívül-belül
lakhatatlan tájat
naná hogy úgy van
ahogy azt sejted:
viszek egy lassú burján-
zásnak indul sejtet

viszek egy csúnyán
beszopott mesét
viszem a legesleges-
legutolsó esélyt
ki tudja, lesz-e
búcsúzni időm
viszem a Duna-parton
levetetett cipőm
mit bánom úgyis
elviszem lazán
elviszem gond nélkül a
hátamon a hazám
aki ma büntet
az holnap lövet
viszek egy mindig vissza-
visszahulló
követ...