Rekord született a Nyitott Akadémia történetében, szombathelyi előadásaik során ugyanis először telt meg teljesen az Agora Sportház nagyterme. Ennek oka Pál Feri megkapó személyisége, gondolkodásmódja, mely nagyszámú követőre talált. Természetes emberi törekvés, hogy elégedettek szeretnénk lenni. Ennek érdekében mindent elkövetünk, a belső egyensúlyt azonban mégsem találjuk. Állandóan azt keressük, mi az, ami még hiányzik a boldogsághoz, ahelyett, hogy abban gyönyörködnénk, ami már rendelkezésünkre áll az elégedett élethez. Az elmúlt év decemberében Prima Primissima díjat kapott Pál Ferenc, vagyis Pálferi mentálhigiénés szakember, pap szerint a választás, a döntés borzasztóan megviseli az embert. Ha szabadon választhatunk, állandóan ott motoszkál bennünk a kisördög, vajon jól döntöttünk-e. Rendkívüli frusztrációt okoz a tudat, hogy ha már elköteleztük magunkat, azzal kizártunk további más lehetőségeket. Feri atya a tőle megszokott lelkesedéssel, humorral ecsetelte mondanivalóját. Példái az egyszerű emberekhez, köznapi nyelven szólnak, a közönség ezért is vevő rá, hiszen ezek az esetek bármelyikünkkel megtörténhetnek.

Egyik alkalommal például legszebb álmából ébresztették Pál Ferit. Egy hosszabb ideje házasságban élő férj osztotta meg aggodalmait. A férj ugyanis le sem hunyta éjszakánként a szemét, csak nézte a feleségét, az unalomig ismert arcot, hallgatta a szuszogását, és arra gondolt, mennyi mindenről le kellett mondania az asszony kedvéért, mennyi mindent nem tehetett meg. Úgy érezte, túl drága árat fizet a házasságáért. Feri atya úgy véli, ha szabadon választunk, megnő az igényszintünk, mindenből a tökéleteset szeretnénk, az élet így viszont egyre nehezebbé válik. Hol találom meg a tökéletest? Az esküvőn még hihetem azt, hogy az én vőlegényem/menyasszonyom a legjobb, de később elemészt a bánat, hogy miért nem Brünhildát vagy Hufnágel Pistit választottam. Ha ilyen magasra teszem a mércét, sokkal kisebb az esélye, hogy meg is találom.

Egy másik példát is mondott Feri atya. Einstein munkatársai észrevették, hogy a híres fizikus mindig ugyanabban az ingben járt dolgozni. Hétfőn, kedden, szerdán és a hét többi napján sem változott az inge. Egy darabig csak nézték, míg eljutottak arra a pontra, hogy nem bírták tovább, és szóvá tették, hogy miért van csak egyetlen ruhája. Erre Einstein azt válaszolta, legalább ötven ing lóg a szekrényében, csakhogy mind egyforma. Nem engedheti meg magának, hogy a választás nehézségeivel kínlódjon. Pálferi szerint döntéseinkkel a veszteségtudatunk egyre nő. Ha kiválasztunk egy nőt, földre teper a gondolat, hogy a másiktól elestem. Persze ezzel az állítással vitatkozhatunk, vagy egyetérthetünk, mindenesetre az biztos, hogy veszteséget szinte mindannyian átéltünk. A szabad választás kulcsszava a felelősség. Ha én döntöm el, kit válasszak házastársul, senki mást nem hibáztathatok, csak saját magamat. S ha rájövök, hogy más mellett is dönthettem volna (lásd Brünhilda vagy Hufnágel Pisti), egyre rosszabbul leszek, míg végül teljesen magam alá temet a veszteség.

Mi a megoldás? Feri atya egy ismert mondást idézett:

„Ne várj sokat az élettől, és meg fogja adni."

Egyszer egy háromnegyed éve együtt lévő házaspár kereste fel Pálferit. Úgy érezték, nem bírják elviselni egymást, a válást fontolgatták. Hamarosan fény derült összeférhetetlenségük mibenlétére, a nő maximalista, a férjnek pedig a perfekcionista viselkedése okozta a konfliktust. A nő mindenben a maximumra törekedett, napi húsz-huszonöt elintéznivalóval, tekintet nélkül a minőségre, a férj vezérlőelve pedig az volt, hogy inkább kevesebb dolgot csináljanak, de azt tökéletesen. Mindketten a saját cselekvési modelljüket tűzték ki célként, és várták el a másiktól, amit persze életük párja nem tudott teljesíteni. Így aztán néhány hónap múlva egymás agyára mentek. A boldogsághoz csupán annyi hiányzott, hogy elvárásaikat alacsonyabbra kellett volna tenniük.

Pálferi három pontba szedte az elégedettség kulcsát:

1. Legyünk képesek kimondani, hogy köszönöm, elég. Ne vágyjunk állandóan többre, elégedjünk meg azzal, ami van. Jobb a jónak elrontója. Nem véletlenül hangzik el a református esküvőn a fogadalomtételkor: „... veled megelégszem."
2. A boldogság második legfontosabb tényezője az elköteleződés. Ha már egyszer döntöttem, akkor kitartok mellette. Egy várandós nőnek, aki veszélyeztetett terhes volt, nyilatkoznia kellett, hogy szükséghelyzetben kinek az életét mentsék meg, az övét -e vagy pedig a gyermekét. A nő, akit infúzióra kötöttek, már beszélni sem tudott, annyit jegyzett le egy papírra: a gyermekemet nem adom.
3. A boldogság harmadik eleme a hála. Életünk során nemcsak a jó dolgok, a rosszak is természetesek. Ér minket öröm is, bánat is, egészségesek vagyunk, megbetegszünk, születünk, meghalunk; ezek mind az élet részei. Ha nem tartom magam a világ közepének, akkor mindent el tudok fogadni, sőt, hálát adok érte, és ki is mondom. Mennyivel tartósabbak lennének a kapcsolataink, ha kimondanánk egymásnak, szeretlek. Nem úgy, mint a székely viccben:

A székely bácsi és felesége kinn ülnek a teraszon. Egyszer csak anyjuk érdeklődik:

- Te szeretsz engem?
- Persze.
- Csak mert sosem mondod.
- Egyszer mondtam, majd ha változik, szólok.

Simone Weil francia írónő, aktivista, filozófus és misztikus azt mondta, tanuljunk vágyakozni az után, ami a miénk. Vagyis vágyainkat tegyünk elérhető közelségbe.

Viktor Frankl koncentrációs tábort megjárt osztrák neurológus és pszichiáter pedig ezt írta a boldogságról: a boldogság mindaz a rossz, amit ma nem történt meg velem.

Jól lenni és kevésbé rosszul lenni teljesen mást jelent. A jó több, mint a rossz hiánya. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint az egészség az ember testi, lelki és szociális jólétét jelenti és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiányát. A jólét a következő elemekből áll:

1. A pozitív érzésekre és érzelmekre koncentrálunk a panaszkodás helyett. Olofsson Placid bencés szerzetes megjárta a Gulágot. Arra a megállapításra jutott, hogy a túlélés érdekében nem szabad a szenvedést dramatizálni. A táborban örömolimpiát rendeztek, a rossz dolgok helyett a kedvenc ételre, dalra stb. koncentráltak.
2. Akkor leszünk igazán jól, ha tudunk elmélyülten tevékenykedni. Az önfeledtség azt jelenti, hogy elfelejtkezünk magunkról, mintegy elveszítjük a fejünket.
3. Az önfeledtség azzal jár, hogy kilépünk az időből, az értelmes tevékenység során nem érezzük az idő múlását. Megszűnik a görcsös önmegvalósítási törekvés, a megfeszített és szüntelen önvizsgálat. Teljesen mindegy, hogy mi a szakmánk, ha hivatásszerűen végezzük, akkor megtaláljuk benne az élet értelmét. Ez azt jelenti, hogy teljesen odaszánom magam annak, amit csinálok.
4. Ahhoz, hogy jól legyünk, elengedhetetlen a gyümölcsöző élet, vagyis olyasmit csinálok, aminek folyamán valami értékes születik.
5. Fontosak az emberi kapcsolatok is, mivel társas lények vagyunk. A kölcsönösség tesz egy kapcsolatot életre szólóvá, a tudat, hogy lehet rám számítani, és én is számíthatok rád. Az igazi barátság, ha éjjel háromkor becsöngetsz hozzám, azt mondod, gyere velem, hozz pénzt magaddal; én pedig megyek.

Ha elégedettek vagyunk, szervezetünkben hormonális változás következik be. Ahhoz, hogy ez megtörténjen négy dolog szükséges:

1. Figyelmet adni és kapni, vagyis, ha észrevesszük egymást.
2. Ha megbecsüljük a másikat
3. Ha kölcsönösen gondoskodunk egymásról
4. Ha emberszámba vesszük egymást

Talán mondanunk sem kell, Feri atyát hatalmas tapssal búcsúztatta a közönség.