Az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület 2006-ban hozta létre az Artisjus Irodalmi Díjat, amely az elmúlt kilenc évben az egyik legrangosabb hazai civil irodalmi elismeréssé vált. Éveken át a szerzői egyesület irodalmi díjaival járó pénzjutalom jelentette Magyarországon a legnagyobb összegű civil irodalmi elismerést, ám a szerzői jogi törvény 2012-es módosítása miatt az alkotóknak már nincs lehetőségük arra, hogy saját egyesületük útján kulturális célra fordítsák a jogdíjukból származó összeget. Ezért 2013-tól ezt a pénzt az egyesület a Nemzeti Kulturális Alapnak utalja át.

Az Artisjus Irodalmi Díjak rangja elsősorban annak köszönhető, hogy 43 kitűnő költő és író vehette át 2006 óta. Ezért az Artisjus Egyesület idén is átadja az eszmei szakmai elismeréseket: a díjátadó ünnepséget 2014. április 23-án 17 órakor tartják az egyesület székházában.

A nagydíj célja az előző év egy kiemelkedő, különösen értékes alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek további alkotómunkájához.

A 2014-es elismeréseket kapják:  

Artisjus Irodalmi Nagydíj: Pintér Béla - Drámák (mű típusa: dráma)
Artisjus Irodalmi Díj: Tompa Andrea - Fejtől s lábtól (mű típusa: próza)
Artisjus Irodalmi Díj: Takács Zsuzsa - Tiltott nyelv (mű típusa: líra)
Artisjus Irodalmi Díj: Havasréti József - Szerb Antal (mű típusa: monográfia)

Az Artisjus Irodalmi Nagydíjat Pintér Béla kapja.

Az 1970-es budapesti születésű színész, zenész, drámaíró, rendező saját társulatával mutatja be a többnyire önmaga által írott színműveket. Színészi pályáját 1987-ben kezdte a Szkéné Színházban, ahol a következő csoportokban, illetve rendezővel dolgozott: Arvisura, Artus, Utolsó Vonal, Picaro, Krétakör, Zsótér Sándor. Egyedülállóan sokoldalú színházi alkotó: idén 16 éves társulatával a klasszikus drámai hagyományra épülő, eredeti, kortárs, a mai magyar társadalmat érintő, egyszerre megrázó és szórakoztató színpadi műveket hoz létre.

Gyűjteményes kötetét a Saxum Kiadó 2013-ban adta ki Drámák címmel, amelyben több olyan híres műve is helyet kapott, amelyeknek színházi hírneve már az ország határain is túlra terjedt. Pintér Béla mind írói, mind rendezői és színházszervezői tevékenysége révén kiemelkedőt alkot, művészi felfogásának alapgondolata az, hogy a színházban az esztétikai élvezetnek és a társadalmi gondolkodásnak folyamatosan együtt kell léteznie és hatnia. Ez az alapállás erős kritikai éllel fogalmazza meg a feltett kérdéseket, s a kérdések prezentációja mindig egyszerre tartalmazza a gondolkodás élességét és a bemutatás ironikus hangvételét is (pl. Parasztopera, Titkaink, Szutyok stb.).

A művész munkáját már több rangos szakmai díjjal is elismerték: Színikritikusok Díja (több alkalommal), Üstökös-díj (2000), Soros-ösztöndíj (2002), Örkény István drámaírói ösztöndíj (2002), Jászai Mari-díj (2003), Hevesi Sándor-díj (2005), Fehér György-díj (2007), a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2007), Szép Ernő-jutalom (2012).

Artisjus Irodalmi Díjat kapnak 2014-ben:

Tompa Andrea Fejtől s lábtól (Kettő orvos Erdélyben) című regényéért kap elismerést (Kalligram Kiadó). Az írónő 1971-ben született Kolozsváron. 1990 óta Budapesten él. Az ELTE Bölcsészkarán szerzett diplomát. 2008-tól a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen oktat. Másfél évtizede dolgozik színikritikusként, a Színház című folyóirat szerkesztője. 2010-ben jelent meg a romániai diktatúra mindennapjait egy kamaszlány szemével bemutató első nagyregénye, A hóhér háza. A művet Romániában az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány „Debüt-díjjal" ismerte el. A könyv a magyar kritikusok körében is elismerést vívott ki. Az írónő munkáját a 2013-ban alapított Békés Pál-díjjal jutalmazták.

Fejtől s lábtól (Kettő orvos Erdélyben) című második regénye élvezetes, szinte olvasmányos stílusban ábrázolja két fiatal orvos-egyetemista, egy érlelődő leány és egy fiú történetét. Színhely és időszak: Kolozsvár, az 1910-es évek elejétől a 20-as évek végéig. Az önvallomásszerű, nagyjából párhuzamosan felépített szerkezetű könyvben lenyűgöző aprólékossággal, plasztikusan ábrázolt közegben, hiteles pontossággal tárul elénk a modernizálódó keleti nagyváros fizikai-eszmei forrongása, a hősök ellentmondásos kapcsolatrendszere, a Monarchia végidejének és az első világháborút megelőző és az azt követő éveknek pazar panorámája.

Takács Zsuzsa költő, műfordító, prózaíró Tiltott nyelv című verseskötetéért kap elismerést. A szerző Budapesten született 1938-ban, középiskolai tanulmányait a Veres Pálné Gimnáziumban végezte. 1962-ben szerzett spanyol-olasz szakos tanári oklevelet az ELTE Bölcsészkarán. 1963-64-ben a havannai egyetemen magyar anyanyelvi lektorként dolgozott, majd 1964-től a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen tanított spanyol nyelvet, diplomáciatörténetet és társadalmi ismereteket. 1990-től 2001-ig spanyol-portugál nyelvi tanszékvezető docens. 1995-ben PhD fokozatot szerzett spanyol filológiából.

Pályája műfordításokkal indult. Versei a 60-as évek közepétől az Élet és Irodalomban, majd az Új Írásban, a Kortársban, a Jelenkorban és az Alföldben jelentek meg. 1990 után sokat közölt a Holmiban és a Pannonhalmi Szemlében. Első önálló verseskötete 1970-ben jelent meg Némajáték címmel. Kritikákat, esszéket, tanulmányokat 1974-től, szépprózai írásokat gyakrabban az 1990-es évek végétől tesz közzé. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a P.E.N. Klub, a Szépírók Társasága és 2007 óta a Széchenyi Irodalmi Akadémia, illetve a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. Számos nívós szakmai elismerést tudhat magáénak - többek között: József Attila-díj (1988), Déry Tibor-díj (1990), Radnóti-díj (1998), Weöres Sándor-díj (1998), a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja (2003), Kossuth-díj (2007).

A Magvető Kiadónál megjelent Tiltott nyelv őrzi és módosítja azt a különös hangnemet, amelyben a költő a közös beszéd emelkedettségével szólal meg, de többes száma a megsokszorozott magányé egy kopár világban, s a vallomásos szenvedélyt kívülről szemlélt tárggyá változtatja. A kötet négy ciklusból áll. Ezek formailag és tartalmilag ugyan elkülöníthetők, mégis egységet képeznek és árnyalják egymást.

Havasréti Józsefet Szerb Antal című monográfiájáért díjazza az Artisjus. A szerző 1964-ben született Pécsett. Mezőgazdasági szakközépiskolában érettségizett; majd 1990-ben szerzett diplomát a JPTE Tanárképző Karán magyar irodalom - nyelvészet szakon. Tanulmányait követően tudományos segédmunkatársként, tudományos titkárként, illetve két évig gimnáziumi tanárként is dolgozott. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének oktatója. Kutatási területei: a magyar neoavantgárd kultúra, szubkultúra-kutatás, a populáris zene szociológiája, műfajai, a magyar 20-as, 30-as évek irodalmi kultúrája. Oktatói munkája mellett irodalmi és művészeti kritikákat, tanulmányokat ír; cikkei többek között a Jelenkor, a Holmi, a Budapesti Könyvszemle, a Thalassa, a Metropolis folyóiratokban, valamint az Élet és Irodalom és a Magyar Narancs hetilapokban jelentek meg. Számos tanulmányt publikált a magyar századforduló és a második világháború közötti magyar kultúrtörténet köréből, Ady Endre, Szilágyi Géza, Marót Károly és Kerényi Károly munkásságával kapcsolatban. 2009-ben az NKA alkotói ösztöndíjában részesült.

A több mint hétszáz oldalas Szerb Antal című mű a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg. Egyszerre imponálóan alapos szakmunka és klasszikus, szépirodalmi mércével is mérhető irodalmi esszé. A szerző nem önéletrajzot írt, mégis alaposan megrajzolja „a legkisebb képű magyar" író portréját, szellemi környezetét, szerzői imázsát, a kulturista irodalmár képétől a szerelemfilozófiai látásmódjáig. A világ és magyar irodalmi hatások, előképek, minták tökéletes tablóján túl, ez a kötet úgy látja, láttatja mindenekelőtt a húszas-harmincas és negyvenes évek világát, hogy azon keresztül a kortárs irodalmi folyamatok mikéntjére, miértjeire, örökségére, a mai konfliktusok és történések okaira is magyarázatot kapunk.