Könyv az arborétumról - Magyarország egyik leggazdagabb fásszárú gyűjteménye található meg a Kámoni Arborétumban

Képgaléria megtekintése2014.04.19. - 00:15 | Rozán Eszter - Fotók: Büki László

Könyv az arborétumról - Magyarország egyik leggazdagabb fásszárú gyűjteménye található meg a Kámoni Arborétumban

Egy kert minden évszakban a pihenés, az elcsendesedés, a feltöltődés helye, ahol a test és lélek valódi felüdülésre talál a hétköznapok taposómalma után. A természet szerelmeseinek nem kell csalódniuk a Kámoni Arborétumban, hiszen 3500 féle fásszárú növény között sétálhatnak a felújított park kavicsos ösvényein. A most megjelent Kámoni Arborétum című könyv nemcsak az eligazodásban segít, hanem az arborétum történetével, növény-és állatvilágával, kutatási tevékenységével is megismerteti az olvasót.

Hatalmas érdeklődés kísérte a Kámoni Arborétum című könyv bemutatóját az arborétum ökoturisztikai központjában. Nem ez az első kötet, mely a botanikuskert életében napvilágot látott, hiszen 1965-ben már megjelent egy könyv, Bánó István és Retkes József munkájaként. Dr. Borovics Attila, a Nemzeti Agrárkutatási Innovációs Központ Erdészeti Tudományos Intézetének igazgatója köszöntőjében elmondta, a most megjelenő könyv egy hosszú folyamat betetőzése. Az 50 évvel ezelőtti kötetben főleg a tudomány dominált, a mostani viszont sokkal szélesebb társadalmi rétegnek készült, de színvonalából most sem engedett, a tudományos ismeretterjesztés igénye megmaradt. A csemeték, melyek ötven évvel ezelőtt még meglehetősen kisméretűek voltak, mára magas fákká növekedtek.

Károlyi Frigyes, a Kámoni Arborétumért Egyesület elnökségi tagja 30 éve kötődik a városnak ehhez a kerületéhez, ami örömmel tölti el, mert úgy érzi, itt bőségesen van hely a civil kurázsi számára. A könyv a Kámoni Arborétumért Egyesület kezdeményezésére jött létre, melyben nagy szerepet játszott Somkuthy Ferenc, aki halálos ágyán megbízta családját, hogy folytassa az általa megkezdett munkát, s a könyv kiadása érdekében 100 ezer forintot hagyott erre a célra.

A szerzők - Kalauz József, Mátyás Csaba, Németh Gábor, Somkuthy Ferenc, Szabadkai Zoltán, Szendi Zsuzsa és Tóth József - önzetlen tenni akarásának terméke ez a kötet, mert egyikük sem fogadott el tiszteletdíjat. A könyv az összefogásra is kiváló példa, ugyanis a Kámoni Arborétumért Egyesület és az Erdészeti Tudományos Intézet közös kiadásában jelent meg. A kötetet Szendi Zsuzsa ökoturisztikai és látogatóközpont vezető szerkesztette, illetve koordinálta a munkálatokat. A könyv bemutatja az erdészmérnök-kutató Bánó István, az arborétum egykori vezetőjének sokoldalú tevékenységét is, melynek összegyűjtése nem kis feladatnak bizonyult.

A vasi Prima-díjas kertészmérnök, az előző kötet társszerzője, Retkes József mutatta be az új könyvet. A színes fotókkal teli és térképekkel ellátott könyvben többek között megismerkedhetünk a Saághy család családfájával, az arborétum alapításával, Saághy István munkásságával, az arborétum kezdeti területével, növekedésével, állami tulajdonba kerülésével, természetvédelmi területté nyilvánításával. Az arborétum 1958-ban nyílt meg a látogatók előtt, 1 Ft-ért lehetett megnézni a növénygyűjteményt.

Bánó István idejében létesült az első 1956-os emlékmű, méghozzá oly módon, hogy csak a beavatott szem ismerhette fel, hogy mi is az tulajdonképpen. Az emlékmű tujákból készült, a tuják számát úgy csoportosítva, hogy a fák 1956 10. 23-át tegyék ki.

Európai Uniós pályázatoknak és Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzatának köszönhetően 2011-re teljesen megújult az arborétum. A gyűjtemény 21 ezer új növénnyel gyarapodott. A növények ültetését hosszas tisztogatási munka előzte meg, a kertet ugyanis meg kellett szabadítani az agresszív növényektől. Az arborétum továbbra is megőrzi eredeti arculatát, vagyis méltó teret kapnak a fenyők. Sághy István kedvenc növényeire is nagy hangsúlyt fektetnek, a magnóliára és a rododendronra. Rododendronból háromezret ültettek el. A sziklakertet eltávolították, és Retkes József javaslatára dombot csináltak belőle, színes, úgynevezett dendrokolor kerttel. Az új kert látótere kitágult, a természeti adottságoknak megfelelően bontakozhatnak ki a növények. A 2010-11-es átalakításnak köszönhetően a Kámoni Arborétum Magyarország egyik leggazdagabb fás szárú gyűjteményévé vált, 3500 féle fás szárú növénnyel, mely kiváló környezetet biztosít akár egy húsvéti sétára.

A könyvbemutatót diavetítéssel egybekötött beszélgetés követte, melyet Szendi Zsuzsa vezetett. Bánó István kertészmérnök; Prof. Dr. Mátyás Csaba erdőmérnök-ökológus, akadémikus; Németh Gábor az arborétum vezetője; Tokaji Nagy Sándor kertész; dr. Tóth József kertészmérnök-tanár közreműködésével zajlott a beszélgetés. A résztvevők elmondták az arborétumhoz való kötődésüket, ám mivel a könyv és a bemutató középpontjában Bánó István állt, az ő életéből hallhattunk anekdotákat. Az egyik ilyen anekdota például így hangzott:

A Kámoni Arborétumhoz hatalmas kaktuszgyűjtemény tartozott, mely főként Bánó István és a KKK, vagyis a Kámoni Kaktusz Klub tagjainak tulajdonában volt. Az ilyen helyeken sajnos gyakori lopások elkerülését a maga sajátos módján oldotta meg Bánó István. A kiállítás sarkában tábla hirdette: „Ha lopni akar, szóljon - megmutatjuk, honnan lehet."

Bánó Istvánról tudni kell, hogy mélységesen elítélte az elmúlt rendszert, és ahogyan csak tudott, ellenállt. Következzen egy újabb anekdota Mátyás Csaba szavaival:

„Az újonnan létesített sárvári ERTI Kísérleti Állomás országos vándorgyűlést fogadott a kutatómunka legújabb eredményeinek bemutatására, amelyen az akkori földművelésügyi miniszter, dr. Dimény Imre is megjelent. A terepi bemutatót a bajti csemetekertben tartottuk, és a nagy létszámú közönség tájékoztatását úgy oldottuk meg, hogy a résztvevők csoportjai a a kert különböző pontjain álló kutatók között körforgalomszerűen jártak körbe. Én a hidegágyas csemetenevelés bemutatásáért voltam felelős, Bánó István az akkor már 15 éves kísérleti fenyő magtermesztő ültetvény mellett posztolt, egy kicsit távolabb a többi bemutatóhelytől.

A bemutató sok izgalommal járt, de végül minden jól sikerült, a miniszter is megelégedéssel távozott, és a szervező kutatócsapat az Állomás könyvtárában jól megérdemelt nedűvel koccintott a sikerre. Egyszer csak Harkai Lajos kollégánk megkérdezi:

- Te Pista bácsi, mondd, hogy lehet, hogy nekünk egész délután annyian jártak a nyakunkra, hozzád meg ott a plantázs sarkán senki sem ment oda?

Bánó István huncut mosollyal válaszolt, jellegzetes rekedtes hangján:

- Tudod Lajoskám, az úgy volt, hogy ha láttam, hogy valakik felém indulnak, akkor mindig a plantázs felé fordultam, és erre azt hitték, hogy épp könnyíteni akarok magamon, így aztán gyorsan letettek arról, hogy odajöjjenek..."[1]

A Saághy kastélyban valaha vidám élet zajlott, hiszen ez az épület szolgált az arborétum dolgozóinak lakhelyéül.  Bánó István gyermekei igazi paradicsomban nőttek fel, a természet szeretete korán beléjük ivódott, mely későbbi pályaválasztásukat is meghatározta. Bánó István szívesen emlékszik apjára, gyermekkori éveire, játszótársaira.

Bánó István élete: [2]

Bánó István (1917-1995)

A magyar erdészeti kutatás kiemelkedő egyénisége. Igazán méltó emléket a hazai erdőkben álló kiváló fenyő egyedek tízezrei, a magtermesztő ültetvények, az arborétumok tudnak róla állítani.

Nemescsó községben született, Kőszegen érettségizett, majd a soproni evangélikus teológián tanult három évet. Innen iratkozott át a Műegyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karára, ahol 1943-ban szerzett erdőmérnöki oklevelet. Gyakorlati munkáját Szombathelyen kezdte, ahol 1951-től a Szombathely-Kámoni Erdőgondnokság megszervezésével, Kámonnak Európa szerte ismert nemesítési kutatóhellyé fejlesztésével érte el legkiválóbb eredményeit. A fenyőtermesztést, az egzóták hasznosítását és termesztését kutatva, az erdőmérnök-hallgatók ilyen irányú gyakorlati oktatását évtizedeken át vállalva, a magyar nemesítők szervezeteiben folyamatosan részt véve lett 1953-tól mindinkább nagyra becsült kutató. Az elsők között ismerte fel, hogy a fenyőtermesztés egyik kulcskérdése a jó minőségű és jó származású szaporítóanyag ellátás, a nemesítési lehetőségek gyakorlati hasznosítása. 1953-tól az ERTI-ben végzett kísérletei nyomán a magyar plantázs-koncepció olyan iskoláját teremtette meg, amely képes volt új eredmények sorozatának a felmutatására, és amelyet Európa szerte nagyra értékeltek. Számos nemzetközi tudományos tanácskozáson, bemutatón bizonyította be a gyakorlatban is ezek sikerét. Az általa létesített üzemi fenyőplantázsok évtizedek óta biztos alapjai a minőségi magellátásnak.

Az egzóták hazai szerepének felismerése és fatermesztési jelentőségének bizonyítása nagyrészt az ő érdeme. Pinétumaiban folyamatosan mutatta be a lehetőségek széles körét. A fák, a növények szeretete, a szép iránti vonzalom nálunk talán a Szombathely-Kámoni Arborétumban nyilvánul meg a legjobban. A génmegőrzés, az élővilág védelme, az erdő jóléti haszna egyaránt szerepelt Bánó István kísérleti kezdeményezései során.

Kutatásait több tucat hézagpótló tanulmányban, könyvrészletben tette közzé.

Kitüntetést viszonylag keveset kapott, aminek az akkori politikai helyzet, és e kiváló erdész származása az oka.

Érdemes meglátogatni a Kámoni Arborétumot, és megvásárolni a könyvet, mert a kettő együtt kellemes kikapcsolódást nyújt az egyre erősödő tavaszi napsütésben.


[1] http://forestpress.hu/index.php/ki-kicsoda/16796-bano-istvan-1917-1995

[2] http://ngt-erdeszet.emk.nyme.hu/elodok/banoi.htm

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás