Egy zűrzavaros éjszaka a Weöres Sándor Színházban
Képgaléria megtekintése2014.05.11. - 00:45 | FrankenVi - Fotók: Dart
Zűrzavarosnak csak épp annyira zűrzavaros, hogy szórakoztató legyen, éjszakának pedig annyira éjszaka, amennyire akarjuk eme újabb múlt század elején játszódó darabot a Weöres Sándor Színház Nagyszínpadán.
Asztalosműhely, Románia, forgács, kalapács, gárdakapitány úr, szerelmi sokszög, megcsalás, dehidratált szilva, félrenyelt kulcs, templomtorony, ajtó!, galambok, robbanó krumpli és buligánok. És ez még a fele sem a tréfa!
Egyetlen színtér, maximális eszközhasználattal, mint kalapács, satu, portörlő, lapát, balta, gyalugép és a többi. Lécek és létra, láda és céda, pálinka, benzin, komikáliák minden mennyiségben.
A hagyományos komédia elemei mind biztosítják a sikert, pláne ami a gyümölcsöket illeti. Milyen gyümölcsöket? Tavasszal! Ja?! Ahogy eltelik egy óra majd kettő. Az időből? Bármikor. Úgy hág tetőpontjára a valóság-látszat játékából és félreértésiből adódó vidám hangulat. A darab különlegessége azonban, hogy ezek a játékok verbális szinten zajlanak, szavak és szójátékok által. A valóság más módon való értése, és magyar nyelvünk szókapcsolatainak, kifejezéseinek különös, felcserélt szórendje adja vagy épp veszi az ezekből adódó vicces képeket. Hol a színpadon, hol csak a saját fejünkben.
A hét színész zseniális, sodró lendületű és magával ragadó játéka olyan, akár a berúgott ajtó vagy az erős, életmentő hátbavágás (ráadásul baltával). Üdítő, szórakoztató, a szöveggel együtt pedig nem csak fizikai, de szellemi vérkeringést is serkentő.
Egyedül egy levél veri ki a kompromisszumot, amiben hírül adatik, hogy egy ismeretlen (a feltételezett buligán) ripityára csomózza a házasság szent kötelékét. Ez felagresszívja a családi becsületet, ami azonban csak épp annyira makulátlan, mint a fű, vagy a libafos zöldje. Amikor aztán mindenki elkezdi elhúzni a saját csíkját, és osonó tuskók vándorolnak a színpadon, beindulnak az események egészen annyira, mint kacsa a nokedliben. Van némi aggodalom egy bizonyos lista miatt is, létező vagy létezőtlen; de egy zsák krumpli és a kistérségi Don Juan közbenjárása végül feloldozza ezt a problémát is, miközben a vérrel sprickolt apróbetűs rész gazdagon fejti ki a szerelem heve által kiváltott érzelmeket. Hova? Amikor csak akarod!
A bonyodalmak a darabban megoldódnak, amikor a valóságban épp elkezdődnek. A szóviccek lánca megszakad, és Rica Venturio olyan hosszú és már-már magasztos (a darab addigi áramlásától eltérő) monológba kezd, amiért kár, mint a fehér holló...
„Lehet-e tréfálni? Igen és nem. Lehet - ha egészséges emberekkel van dolgod. Nem lehet - ha betegekkel. Lehet - vidám és kedélyes emberekkel. Nem lehet - mogorvákkal és búvalbéleltekkel. Lehet - szellemes emberekkel. Nem lehet - butákkal." (Caragiale)
Írja a műsorfüzet. Én pedig így folytatnám. Lehet-e tréfa mögé bújtatni politikát érintő gondolatokat, melyeknek nélkülözhetetlen szerepe nincs a darabot illetően, de aktualitása a jelen korban igen? A 'lehet-e' nyilván rossz kérdés. Inkább: kell-e? S ha igen, miért?
A válasz nem az én dolgom, ez az írás másról akart szólni. S lám, pont így folyt bele a csütörtök esti felhőtlennek ígérkező színházi előadásba az, aminek véleményem szerint egész máshol kellett volna maradnia...
Szereplők:
Dumitrache/Mertz Tibor
Chiriac/Orosz Róbert
Nae Ipingescu/Endrődy Krisztián
Rica Venturio/Bajomi Nagy György
Spiridon/Kovács Gergely
Veta/Bánfalvi Eszter
Zita/Sodró Eliza
Dramaturg: Mohácsi István
Díszlet: Khell Zsolt
Jelmez: Remete Kriszta
Zene: Kovács Márton
Zenei munkatárs: Müller Péter
Súgó: Balogh Lívia
Ügyelő: Győrváry Eszter
Rendezőasszisztens: Kovács Nóra
Rendező: Mohácsi János
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások