Wes Anderson neve magában is fogalommá lett az évek során olyan filmjeivel, mint például a Holdfény királyság, A Fantasztikus Róka úr vagy a Tenenbaum, a háziátok. Tudatosan építi szerzői pályáját, minden egyes filmnyelvi megmozdulásából látszik, hogy az ő keze munkája. Gondolok itt főleg a színes-szagos giccsbe nyúló díszletekre, az apa-fiú kapcsolatokra és a végtelenségig ismételt centralizált képkomponálásra. Hollywood is imádja, amit Anderson csinál, főleg a színészóriások, akik sorban állnak egy-egy kisebb szerepért is.

Ennek egyik újabb állomása a Grand Budapest Hotel, ami a neve ellenére nem Budapesten, hanem a kitalált Zubrowka köztársaság nevű (közép-) kelet-európai ország hegyei között játszódik. A névválasztást a rendező maga árulja el nekünk a 2014-es Berlinale sajtótájékoztatóján: egy bizonyos mindenki által ismert kelet-európai atmoszférát akartak teremteni, ezért esett a választás a névben Budapestre.

A film többrétegű mese, a kerettörténetben egy lány egy temetőbe megy, ahol egy koszorús-szalagos (Stefan Zweig inspirálta osztrák) író sírja előtt nézeget, majd felcsap egy könyvet, és megelevenedik előttünk a könyv hátlapján lévő fénykép. Az írót (Tom Wilkinson) látjuk, ahogy a dolgozószobájában van, és hozzánk beszél. Elmondja, hogy ezt a történetet honnan és kitől hallotta, és a legfontosabbat: nem az író találja ki a történetet, hanem a történet találja meg az írót. Ekkor ugrunk vissza az időben, hogy egy harmadik szemszögből lássuk végre azt a bizonyos történetet, amit a fiatal írónak (Jude Law) mesél el az öreg szállodatulajdonos, Mr. Mustafa (F. Murray Abraham), és amit a lány olvas a temetőben. A történet Gustave H.-ról (Ralph Fienes) szól, a szállodatulajdonosról és a kifutófiúról, Zero Mustafáról (Tony Revolori).

Gustave H. a szálloda igazgatásán kívül előszeretettel nyújt „extra szolgáltatást" idős hölgyvendégei számára, aminek az lesz az eredménye, hogy megörököl Madame D.-től (Tilda Swindon) egy felbecsülhetetlen értékű festményt. Ez Madame D. családjának és fiának, Dmitrinek (Adrien Brody ) egyáltalán nem tetszik, s mivel Gustave H. és Mustafa elrabolja H. jogos örökségét, Dmitri bérgyilkost (Willem Dafoe) küld utána. Innen a történet mesélje magát.

Anderson újra ügyesen keveri a zsánereket, a Grand Hotel Budapestben a(z) (ál) történelmi kalandfilmet a komédiával és börleszkkel, míg az előző filmjében, a Holdfény királyságban az ifjúsági filmet a melodrámával. De sokkal érdekesebb, ahogy a néző próbálja kitalálni, hogy az éppen látott jelenetet, ki és melyik műve inspirálta, mert így lesz teljes a szórakozás, amikor felfedezzük Hrabal-t, Lubitschot, Kubrickot vagy Wylert.

Anderson magasra tette a saját mércéjét, sikerült az eddigi legkiegyensúlyozottabb filmjét megrendeznie, ahol mind a történet, mind a látványvilág és a színészvezetése is maradandó lett. De még mindig hiányzik belőle nekem valami. Valami megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan. Remélem, ez az érzés elmúlik a következő filmjeinél.

The Grand Budapest Hotel
2014
r.: Wes Anderson
100 perc
16 éven felülieknek

Kapcsolódó írásunk:

Grand Budapest Hotel: rekordot döntött Észak-Amerikában Wes Anderson filmje

2014.03.11. - 01:00 | vaskarika.hu / MTI

Rekordot döntött Wes Anderson A Grand Budapest Hotel című filmje a hétvégén Észak-Amerikában: játékfilm még soha nem ért el ekkora mozinkénti jegybevételt ilyen rövid idő alatt. A magyar nézők március 20-tól láthatják a filmet.